Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-12-15 / 22. szám

4

REFORMÁTUSOK LAPJA

nusza, Pál apostol lelkének e csodálatos terméke, e szavakkal záródik: “Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” Valahányszor e verset olvastam, mindig felébredt bennem az a gondolat, hogy miért éppen a szeretet a legnagyobb? A zsidókhoz Írott levélben azt olvassuk, hogy “hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni.” Jézus maga mindig a hitről beszél: “A te hited megtartott téged!” Alig van az Uj-Szövetségnek olyan lapja, amelyről ne csendülne ki keresztyén életünknek ez az elengedhetetlen feltétele és lényege: a hit. Miért a szeretet akkor a legnagyobb? Egyszer aztán megtaláltam a kérdés titkát és azóta is rabja vagyok: amikor már nem tükör által fogunk homályosan látni, hanem szinről-szinre, akkor hitünk és reményünk tárgya már valósággá vált és azért nem lesz szükség többé a hitre. A szeretet azonban akkor és ott is megmarad, sőt ott érezzük majd igazán a teljes jelentését, mert “az Isten szeretet”.

Jalsoviczky Sándor lelkész

Dr. Charles E. Schaeffer

Aki még 90 éves korában is fáradhatatlan szolgája Isten Igéjének

Igen — ez az arcképe fiatalabb korából való. De nemcsak azért közöljük ezt itt, mert mi előttünk magyarok előtt ez az arca maradt ismeretes azután is, amikor húsz évvel ezelőtt a mi életünkből kiszakadt; hanem azért is, mert ez fejezi ki legjobban azt, amit e sorok fölé cím gyanánt írtunk: azt, hogy azóta is, és még ma is, fáradhatatlan szolgája az Isten Igéjének.

Mert ha volt valaha valaki, aki ezt a mindennél szebb címet — Verbi Divini Minister — megérdemelte, akkor az a mi drága Schaeffer apánk. Aki még ma is, 90 éves korában, majdnem minden vasárnap prédikál, sőt vállal és végez egész hetes evangelizálásokat, és mindennap bejár a maga-bérelte kis “hivatalába”, és ott állandóan ír, egyik könyvet a másik után, és mindig csak kézírással. Sem írógépet, sem automobilt nem vett soha. Kezének, lábának teljes erejét használja, csakúgy, mint éles el- méjéét is. Egyházunknak ma sincsen nála tüzesebb lelkű és szavú prédikátora. Isten Igéjét híven szolgálta egész életén át: Isten Igéje tartotta meg testi-lelki erejének frissességét. “Az övéinek az Úr megtartója, őrző pásztora, hív oltalmazója.”

De nemcsak maga vette hasznát az Úrhoz való kitartó hűségének: áldás volt az élete mindazokon, akikkel közéleti pályája kapcsolatba hozta. Pedig ennek a pályának magas és széles volt az ívelése — átfogóbb, mint kortársai közül bármelyiké.

Pennsylvania keleti dombos vidékén született — az Urunk születésnapját követő napon — német eredetű farmer-családból; ott növekedett és ott élte le egész életét azon a vidéken. Kutztown és Lancaster kollégiumaiban és szemináriumában tanúit, D. D. fokozatot a tiffini kollégiumtól, theológiai doktorátust pedig a debreceni Tisza István egyetemtől kapott. Négy évig Emaus falusi egyházában, kettőig Norristown, kilencig Reading városi gyülekezeteiben szolgált; innen vitték be Philadelphiába, hogy több mint 30 esztendeig a Reformed Church belmissziói tanácsának főtitkára legyen. Ugyanezen idő alatt azonban elnöke lett az egyház legnagyobb kerületének, a keleti egyházkerületnek; majd magának az egész egyházközösségnek 1929-től 1932-ig; azután Philadelphia város egyházszövetsége, majd az Országos Belmissziói Tanács, végül pedig a Református Világszövetség nyugati fele választotta meg elnökévé. Ő volt az elnöke annak az országos bizottságnak is, amely Franciaországban, Chateau Thierry- ben emlék-templomot állított az első világháború után, és ő szentelte azt fel 1924-ben; és ő volt az elnöke annak a bizottságnak is, amely az Evangelical and Reformed Church első közös alkotmányát elkészítette. E hihetetlen sok felelősség között volt ereje szerkeszteni Egyházunk OUTLOOK című missziói szaklapját, sőt egy ideig szerkesztője volt MESSENGER című lapunknak is. És lesz-e volna még egy másik olyan írónk aki 42 esztendőn keresztül minden áldott hétre megírja és közölje a vasárnapi iskolai leckéket, teljes feldolgozásukban, mint ahogyan ezt ő tette! Pedig időközben könyvek egész sorát írta és adta ki: történelmi és theológiai könyveket, valamint a belmisszióról szóló szakkönyveket, mikkel azt