Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-12-15 / 22. szám
I REFORMÁTUSOK LAPJA mint ahányan tanulmányozzák az Ó életét. Sohasem tanúit orvosi tudományt, mégis több beteg testet meggyógyított, mint az összes doktorok, akik valaha éltek. Ő a csillagászat Csillaga, a földtan Kősziklája, az állattan Oroszlánja és Báránya, minden betegségnek az Orvosa, minden viszálykodásnak a Kiegyenlítője. Nagy emberek jöttek és mentek, de O él. Heródes nem tudta megöletni, a sátán nem tudta megejteni, a halál nem tudta elpusztítani, a sír nem tudta megtartani. Bíborruhát cserélt fel a parasztgúnyáért. “Gazdag volt, de ti érettetek szegénnyé lett.” Milyen szegénnyé? Kérdezzétek meg Máriát. — Valaki másnak a jászolában aludt. Kérdezzétek meg a keleti bölcseket, akik ajándékokat hoztak Neki. Kérdezzétek meg tanítványait. Nem volt hajléka, ahol fejét lehajtsa. Másnak a hajójában utazott. Másnak a szamarán tartotta bevonulását. Másnak a sírboltjába temették el. Mindenki másban vannak tökéletlenségek; Benne egy sem volt. O “tízezer közül is kitetszik” és “mindenestől fogva kívánatos”. “Ez az én barátom” — 0 az én Megváltóm! (Ismeretlen szerző) AZ EGYETEMES KERESZT YÉNSÉG HÍREIBŐL Csehoszlovákiában is nehéz a reformátusok sorsa. — Ez uj ország népességének csak tíz százaléka protestáns, ezek között is csak a kisebbség a református, de ezeknek legnagyobb része magyar és így mindnyájunkat kétszeresen érdekel. Látogatók keserű sorsukról hoznak híreket. A lelkészeknek csak úgy szabad híveiket sokszorosított körlevelekben értesíteniök, ha ezeket előbb az állami hatóságok felülvizsgálták és engedélyezték. Hasonlóan előzetes állami engedély kell ahoz is, hogy egyik lelkész a másikat meghívhassa a maga gyülekezetébe prédikálni. Természetesen uj templomot sem szabad építeni, sem régit megújítani hatósági engedély nélkül. A theológiai szemináriumokba való felvételt is az állam szabályozza. Szigorú szabályok korlátozzák a vallásos könyvek kiadását. Mindent megtesznek, hogy az elemi iskolák növendékeit távol tartsák a vallás- oktatástól, sőt nagy kitartással próbálják aláásni a reformátusok családi életét is. Mindezek dacára — Istennek hála — a protestáns egyházak népessége még nem csökkent az utolsó kilenc év alatt, amióta kommunisták kormányozzák az országot. Azokat, akik elhagyták hitüket, újabb születések, sőt áttérések is, pótolják. A hitetlenség azonban kitartóan folytatja Isten ügyének üldözését. Szükséges hát, hogy mi is állandóan ott tartsuk hitünkért szenvedő testvéreinket az imáinkban. Mit jelent nekik a Sputnik? — A moszkvai rádió kérkedve hirdeti a Komsomol (Kommunista Ifjúsági Liga) gőgös leadását: “A sputnik bebizonyítja, hogy milyen hiábavaló volt minden vallásos szervezetnek és hitnek a tanítása a mennyország felől. Mi anyagelvűek magunk teremtünk mennyországot magunknak és magunk-csinálta holdakkal és csillagokkal töltjük azt meg.” — Hát mi maradiak mégis csak jobban szeretjük azokat a holdakat és csillagokat, amiket nem az “anyagelvűek” teremtettek. Mi hát a bűne a diákok lelkészének? — A németországi Lipcsében hat hónappal ezelőtt elfogták és azóta börtönben tartják Schmutz- ler lelkészt, aki az egyetemi diákok között teljesített szolgálatot. Azóta még tárgyalást sem tűztek ki ügyében, mert nem tudják, hogy mivel vádolják. Először azt a vádat emelték ellene, hogy összeköttetést tartott fenn a nyugat-németországi keresztyén diákokkal. Újabban aztán az egyik kommunista hirlap arról írt, hogy Schmutzler “aláásta az erkölcsöket”, amikor Szászország bányatelepein arról prédikált, hogy a harmadik parancsolat megtiltja az ipari vagy egyéb munkát vasárnapokon. Ahol a lelkészek halálra dolgozzák magukat. — Tizenkét évvel ezelőtt Szilézia egy részét Lengyelországhoz, tehát orosz uralom alá csatolták. Millió meg millió német hagyta el akkor sziléziai otthonát és vándorolt ki Közép- vagy Nyugati Németországba. Azok számára, akik ottmaradtak, rendkívül megnehezült az egyházi élet fenntartása. A velük együtt ottmaradt kevés lelkész nem győzte a nagy területen szétszórva élő németség lelki ellátását. A szó szoros értelmében agyon-dolgozták magukat: kettő most halt meg, egyikük még csak 42 éves korában. —- Semmi pihenőt nem tartottak, folyton dolgoztak. Eltávozásuk után most már az egész Szilézia területére egyetlenegy fiatal német lelkész maradt, Waldenburgban. Mi a titka a koreai egyház haladásának? — Már többször adtunk hírt arról a tüneményes és szinte példátlan felemelkedésről, ami a koreai protestántizmust jellemzi. Mi ennek a titka? Némelyek azt mondják, hogy a Biblia tanúlmányozása. Mások, hogy a hívők állandóan személyes vallástételükkel erősítik a többieket. Ez mind igaz, de a legfontosabb mégis az a mélyen átér- zett imádkozó élet, amihez fogható talán sehol másutt nincsen napjainkban. A múltkor egyik amerikai lelkész megkérdezte koreai lelkésztársát, hogy hányán jönnek el átlag az imaórákra? Ez azt felelte, hogy körűlbelől nyolcvanan. A kaliforniai lelkész boldogan mondta koreai kollegájának, hogy ennyien az ő egyházában is eljárnak a szerda esti imaórákra. Mire a koreai lelkész meglepetve felelte: “Óh én azt hittem, hogy te, testvérem, a hajnali imaórákról kérdeztél; ezekre jönnek minden reggel öt órakor mintegy nyolcvanan az én híveim. A szerda esti imaórákon legalább nyolcszázan vagyunk.” "Együtt maradunk!" — Minthogy a kommunista kormány nem engedte meg az idén az Ertfurtba tervezett Egyháznak megtartását, úgy nyugati, mint keleti Németországban a gyülekezetek tartottak olyan speciális Istentiszteleteket, miknek ez volt a jelszava: “együtt maradunk!” Most őszre pedig Berlinbe hívtak össze egy közös gyűlést, amin mind a két országrészből küldöttek vegyenek részt. Még nem tudjuk, hogy volt-e sikere ennek az összehívásnak; a keleti kormány mindent megtett, hogy megakadályozza a kiküldöttek elmenetelét, a lapoknak sem engedték meg, hogy szabadon írjanak ez összej övetelről.
