Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-10-01 / 17. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Mert akik bíznak az Úr Istenben nagy hiedelemmel: azok nem vesznek el semminémű veszedelemben: mint a Sión hegye megállnak, nem ingadoznak. Magyar református embernek még a gyász e hónapjában sem szabad ingadoznia Istenbe vetett bízó hitében. Semmi sem történik az Ő tudta és akarata nélkül; még a gonosznak a munkáját is a mi javunkra fordítja, mert azokkal, akik Őt szeretik, Ő mindig együtt munkálkodik, az ő javukra. MILYEN EGYSÉGET KERESÜNK? Harminckilenc egyháztestnek 279 hivatalos kiküldöttje, 128 tanácsadóval együtt, nyolc napon át tanácskozott az oberlini theológia falai között erről a kérdésről. A gyűlést az Egyházak Világtanácsa, és országunk, meg Canada, Egyházainak Országos Tanácsai hívták össze. Tanácskozásaik eredményeképpen szózatot intéztek az összes keresztyén egyházakhoz, amiben kérték őket, hogy folytassák e kérdés tanúlmányozását és imádkozzanak, hogy Isten népének egysége mindig nagyobb mértékben valósúljon meg a keresztyének között. Szózatuknak legérdekesebb része azt mondja el, hogy tanácskozásaikban milyen megegyezésre jutottak ennek az egységnek természetére nézve. Ezt a részt szószerint idézzük. Szerintük tehát ennek az egységnek olyannak kell lennie, hogy legyünk egyek Krisztusban, Aki meghalt értünk, feltámadott és uralkodik, és újra eljön, hogy mindeneket egybegyűjtsön az Ő ítéletére és kegyelmére; legyünk egyek Isten imádásában, együtt adva neki csodálatunkat, szeretetünket és hódolatunkat; legyünk egyek hitünk vallástételében, közös nagy Áment mondva az egész Egyház hívő életére minden századokon keresztül; legyünk egyek abban, hogy hordozzuk egymás terhét és osszuk meg egymással örömünket; legyünk egyek olyan egységben, amelyben minden lelkészi szolgálat minden tagnak a szolgálata minden tag számára; legyünk egyek abban a világmissziói szolgálatban, amelv az egy Krisztussal kezdődött, és amit Ő tart fenn és amit Érte végezünk és olyan átlátszó szeretettel és hűséggel, hogy a világ higyjen Őbenne; legvünk egvek Istentiszteletünk, életünk és szervezetünk gazdag változatosságával együtt. A gyűlés bezárásakor Dr. Blake bölcsen intette a gyűlés minden résztvevőjét, hogy ne próbálják Jézus többi követőit a maguk mértéke szerint megítélni, sem azok, akik kívül állanak az ökumenikus mozgalmon, ne ítéljék a benne lévőket az ő mértékük szerint. Hanem mindnyájan gondolják meg azt, hogy az ördög országa bezzeg nincs megosztva és hogy senki sincsen kívül a mi közösségünkön, csak azok, akik az anti-Krisztuséi, akik a jót gonosznak mondják és nem hajlandók elismerni Őt, Aki a mi Urunk. Vigyázzunk hát, mert előítéleteink könnyen válhatnak döntőkké és Jézus Krisztus helyett a mi véleményünket teszik elhatározásaink zsinórmértékévé. Add, hű lehessek Hozzád Teremtő Isten, bármily messze menjek, Fölöttem fénylik a te tiszta mennyed; A tiszta mennynek tükörében képed, S örök hűséged. Közelben s túl a tengereken távol, A napsugárban jóságod világol; A négy tájakról zengési a szélnek Rólad beszélnek. Te adsz énnékem erőt, egészséget, Napi dolgomban kitartó hűséget; Gondom elűzöd, búmat földeríted S megédesíted. Te óvod bűntől lábaimat híven, Hogy tiszta, csendes maradjon a szívem, S irányzód lelkem örökkévalóra, Nemesre, jóra. Ha rámborúl az éjnek csendes árnya, S csillag-szemével néz az ég a tájra: Ott is szerelmed őrködik köröttem, S virraszt fölöttem. Áldlak, Teremtőm, mindnyájunknak Atyja, Aki sorsunkat bölcsen igazgatja; Add: hű lehessek Hozzád mindhalálig, Sírom zártáig! Sántha Károly
