Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-10-01 / 17. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc ISTEN MUNKATÁRSAI VAGYUNK Isten, én Istenem vagy te. Kereslek téged, szomjuhoz lelkem, téged sóvárog testem, hogy láthassalak. Reád gondolok. Szárnyaid árnyékába menekülök. Jézusért kérlek: fogadj kegyelmesen. Ámen. A legértékesebb hegedű a Stradivariusé. Valaki, a művész munkájának lekicsinylésére, azt mondotta: “Óh, ha Isten hegedűt akar, készit magának.” A művész öntudattal, kiegyenesedve válaszolta: “Nem! Még Isten sem készítheti el az én hegedűmet Antonio Stradivarius nélkül!” Megdöbbentően vakmerő kijelentés ez, de megragadó erővel domborítja ki az ember élete, munkája értékét. A király halála után, a templomban, hallotta Ézsaiás Isten szavát: “Kit küldjék el és ki megyen el nékünk?” Mire Ézsaiás önmagát felajánlóan mondotta: “Itt vagyok én — küldj el engemet!” És Isten azt felelte: “Menj és mondd ezt a népnek . . Pál apostol pedig a korinthusiaknak küldött első leve harmadik részének hatodik és kilencedik verseiben ezt irja: “Én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten adja a növekedést . . . mert Isten munkatársai vagyunk.” Azt üzeni nékik: korinthusiak! Kéfás, Apollós, Pál! Mi vagyunk azok, akiknek életén, szolgálatán, hitén át munkálkodik közietek Isten. A mi szolgálatunkon át nyertetek hitet, mert mi Isten munkatársai vagyunk! Életünk legnagyobb kiváltsága, reménysége, lehetősége, hogy Istennel együtt dolgozhatunk. Isten munkatársai vagyunk! Isten a mi életünkön, munkánkon, pénzünkön át végzi ujjá- teremtési munkáját. Burbank, a nagy növény tudós, kertjében látogatók voltak. Egyik látogató gyönyörű rózsát csodálva áhítattal kiáltott fel: “Milyen csodálatosan szép rózsát teremt Isten!” A növénytudós, ki sok uj gyümölccsel, növénnyel gazdagította életünket, mosolyogva, vadon nőtt csipkerózsára mutatva, mondotta: “Asszonyom téved. Isten ezt a csipkerózsát teremtette. Ezt pedig Isten és én — ketten együtt teremtettük!” Isten munkatársai vagyunk! Az élet, a történelem azt igazolja, hogy minden igaz, istenes, az életet megnemesitő, felemelő, megszépitő mozgalom, munka mögött ott az Isten és az Ő munkatársa, az ember. A reformációra emlékeztető hónapban vagyunk. Emlékezetünkben megjelennek azok a hithősök, akiknek életük sem volt drága, csak hogy elvégezhessék a szolgálatot, melyet Isten bizott reájuk, hogy Isten munkatársai lehessenek. Luther, Melanchton, Kálvin, a magyar reformátorok, hitvédelmezők, Bocskai, Bethlen, Rákóczi, a gályarabok, templom, iskolaépítők, bibliaforditók, nyomdászok, könyvkiadók, életén, munkáján át adott Isten látomást, világosságot, hitet, bátorságot, szebb életet. Az ő életükből, munkájukból látjuk és a mi saját életünkben tapasztaljuk, hogy ha igazán Isten munkatársai leszünk, ha ketten — Isten és én — együtt dolgozunk, akkor az Istennel együtt dolgozás két boldogító tapasztalatot ad. Egyik: megnyitja életünk lehetőségeit. E nélkül sohasem tudtuk volna, hogy mi lakozik bennünk, mire vagyunk alkalmasok. Erőt szabadit fel, inspirációt, munkakedvet, győzelmes hitet ad. Sokszor ujjongva, boldogan kiáltunk fel: sohasem hittem volna. A másik: megnyitja, életünkbe hozza, Isten erejét! Minél nagyobb, bensőbb az Istennel való közösség, vele együttmunkálkodás, annál nagyobb a kegyelem, segítség. A kettő együtt —■ Isten és az ember — élővé teszi azt, hogy a hívőnek minden lehetséges! Az elmúlt hetekben volt a lutheránus világszövetség gyűlése Minneapolisban. A megnyitó Istentiszteleten Ordass Lajos magyar- országi püspök prédikált. A világ legnagyobb búza, gabona raktárainak és malomjainak központjában, az elhaló gabona magról beszélt. A püspök, akit náci koncentrációs táborban halottként dobtak a holttestekre, aki kommunisták börtönében szenvedett, mondotta: a börtön cellában nem látta szemeivel a csillagokat, de annál inkább érezte az örök világosság vigasztalását és megtanulta, hogy “ha a gabonamag elhal, sok gyümölcsöt terem”. Önmagunkat Istennek átadni, “élek többé nem én, hanem a Krisztus él énbennem”, Isten munkatársa lenni! Ez teszi életünket áldottá! Ez teszi lehetővé azt, hogy megáldottak — hogy áldás legyünk! Hogy az a hely szebb lesz, mert mi laktunk ott, az emberek élete örömmel, szépséggel, Istennel teljesebbé lesz, mert mi éltünk közöttük! “A tövis helyén ciprus, a bogáncs helyett mirtus nevekedik és lesz ez az Urnák dicsőségül.” Életedben, életemben. Óh! adjuk Neki magunkat! Legyünk Isten munkatársai!
