Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-09-15 / 16. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 presbiteri konferencia másik előadója Simon Károly clevelandi presbiter volt, aki a vasfüggöny mögött élő magyar gyülekezetek életéről mondott adatokat, miket még kiegészített Csordás Imre is, akit a szövetség jegyzőjévé választott. A south chicagói egyház lelkészének, György Árpádnak vezetése alatt az amerikai magyar református gyülekezeteket közösen érdeklő ügyekről szabad fórumon hozzászólásokat készült tárgyalni a gyűlés, minthogy azonban kifogyott az időből, egyedül a “magyar középiskola” fentebb már említett terveit hallgatta meg és adta arra áldását. Este Dr. Szakáts István, a gyermekotthon felügyelője, mutatott be nagy tetszéssel fogadott szép mozgóképeket Budapestről, valamint az Egyesület által rendezett magyarországi zarándokúiról, végül pedig az őszi budapesti szabadságharcról, utóbbit pompásan megírt és hazafias érzésével mindnyájunkat megható felolvasás keretében. A lelkészegyesűleti gyűlés első napján Nagy Lajos mckeesporti, második napján pedig Dr. Nyáry Miklós bethlehemi lelkész tartotta a reggeli áhítat bibliamagyarázatát. —- Mindkét gyűlésen Borshy Kerekes György elnök Egyesületünk, valamint az Amerikai Magyar Szövetség nevében is üdvözölte a megjelenteket; mindnyájunkat kért arra, hogy támogassuk ez utóbbi közintézményünket most vásárolt washingtoni házának kifizetésében, valamint hogy magyarországi segélyakciónkat a Coordinated Hungarian Relief útján eszközöljük, aminek a munkája már eddig is nagy áldást jelentett. Nagy örömmel fogadta a gyűlés a kanadai lelkész- egyesület öt tagját, Báthory László calgaryi (azelőtt brazíliai), Dr. Havadtőy Sándor windsori, Novák Miklós wellandi, Dr. Pándy Szekeres László brantfordi és Dr. Tóth Kálmán torontói lelkészeket, kivált mikor üdvözlő beszédében Novák lelkész bejelentette, hogy a kanadai lelkészegyesűlet testületileg kíván belépni a mi lelkészegyesűletünk kebelébe, ahová azonnal fel is vették őket. Az is jó hír volt, hogy Dr. Tóth Kálmán visszavette kitűnő lapjuknak, az Uj Életnek a szerkesztését. Még egy nagy értéket hoztak: Dr. Havadtőy Sándor nagy gonddal készített kitűnő theo- lógiai értekezést olvasott fel arról a tárgyról, hogy milyen helyet foglalnak el az ú. n. utolsó dolgok (a testi halál után következő dolgok) igehirdetésünkben. Az előadáshoz többen hozzászóltak és mindnyájan nagy dicsérettel. A jeles dolgozat írója megígérte, hogy e tárgyról lapunk számára is írni fog; örömmel várjuk. Másik hasonlóan értékes és ugyancsak gyakorlati előadást tartott Borsay László, springdalei és rankini egyházunk lelkésze, e kedves tárgyról: “Mentsük át magyar énekdallamainkat amerikai gyülekezeteink számára.” Nagy szorgalommal készített metrikus kimutatást amerikai magyar református énekeskönyvünkről, melyben 202 dallamot találunk. Ezek nagy részére nem egy, hanem több éneket is énekelünk. (Huszonnégyet a 42., a tizenötöt a 23., és tizennégyet a 90. zsoltár dallamára, és így tovább.) A 202 dallam között 45 olyan van, amit az általunk használt amerikai énekeskönyvekben is megtalálhatunk, közűlök tizenhatot mindegyikben. E kutatásaiból hozta ki azt az érdekes ajánlatát, hogy keressünk a már meglévő amerikai énekek és vallásos költemények között olyan szövegeket, amiket a mi jól ismert magyar dallamainkra lehetne énekelni. Ezeknek a szövegét, sokszorosított vagy nyomtatott formában ragasszuk be a templomainkban használt angol énekeskönyvek hátúljára és énekeltessük angol Istentiszteleteinken. Magyar szülőktől származott másod- vagy harmad-generációs gyülekezeteink örömmel használnák a gyermekkorukban megismert kedves magyar dallamokat, általuk is érthető angol szövegek énekléséhez. A javaslatot nagy örömmel fogadtuk. Kivitele zenei okokból nem lesz könnyű feladat, de azért valószínűleg keresztülvihető. Hozzáértő lelkészeinket felkértük a munka elvégezésére. Lelkünk szinte ujjongott örömében, hogy még egy másik gyakorlati előadást is hallhattunk, még pedig egyik legkiválóbb gyakorló lelkészünknek kitűnő előterjesztésében. Novák Lajos elyriai lelkészünk vezette be a tárgyalást e tárgy fölött: Angol nyelvű gyülekezeteink fejlődése magyar egyházainkban. Kevés lelkészünk szólhatott volna e tárgyról nagyobb illetékességgel, mert elyriai egyházunk e tekintetben valóban igazán jó példát tud adni. Nagy Ferenc cantoni és Ábrahám Dezső .trentoni lelkészek szintén értékes gondolatokkal járúltak hozzá a tárgy előterjesztéséhez. Sajnos, e kérdésnek az alapos megtárgyalására sem volt elegendő idő. Úgy érezzük azonban, hogy a mi első nemzedékünk még köztünk lévő tagjait is mélyen érdekli a második nemzedéknek immár angol nyelvre fordúlt gyülekezete és ennek problémája; ezért Novák lelkészünk pompás előadását szintén bővebb kivonatban fogjuk ismertetni olvasóinkkal, remélhetőleg már következő számunkban. Még egy ilyen kedves ígéretet kaptunk a gyűlés egy másik előadójától. Kiss Sándor magyarországi presbiter-testvérünk csodálatosain szép előadást tartott a magyarországi lelki életről és az ezt elnyomó körülményekről. Szinte lélekzetünket visszafojtva hallgattuk; lelkész-embernek is nagy tisztességére lett volna az ilyen mély hitű és tiszta látású bizonyságtétel. Jegyzőkönyvi köszönetét mondtunk érte, körzeti konferenciáinkat pedig arra buzdítottuk, hogy okvetlenül hívják meg e ritka tehetséggel megáldott és érző szívű testvérünket előadások tartására; gondoskodjanak költségeinek megtérítéséről, mert nagyon sok áldást fognak kapni tőle azok fejében. Ő is megígérte, hogy lapunk számára is fog írni; örömmel várjuk, mert bizonyosan evangéliumot fog szólani. Marton Sándor pénztári beszámolójával kapcsolatban elhatároztuk, hogy a magyarországi három theo- lógiai szeminárium könyvtáraihoz száz-száz dollárt küldenek; a kolozsvári szeminárium javára pedig ott rögtön megajánlottak önkéntesek 150 dollár adományt. Meg kell emlékeznünk arról is, hogy milyen kedves élmény volt Fürjész Béla elnöknek mély érzéssel és tiszta humorral megírt elnöki beszámolója; még az is szóba került hatása alatt, hogy a sárospataki főiskola angol intézetében ő volt az első angol tanár (és Nagy Lajos lelkészünk volt az első tanítványa). E sorok írója a gyűlés bezárása előtt indúlt haza; így elmulasztotta Daróczy Sándor igazgató előadását: “Egyházunk a világban”, mit őszintén sajnál. Nem vett részt a választásban sem, és így csak hallomásból adja hírűi, hogy az új tisztikart a következőképpen alakították meg: elnök lett: Harangi László pittsburghi lelkész; alelnök: Nagy Lajos mckeesporti lelkész; titkár: Dr. Havadtőy Sándor windsori lelkész; jegyző: Borsay László springdalei lelkész; pénztáros: Bodnár Viktor brownsvillei lelkész. Isten áldása legyen munkálkodásukon!
