Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-09-15 / 16. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 A JUGOSZLÁVIAI REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE AZ EGYHÁZ TÖRTÉNETE E nyár folyamán kaptuk kézhez Ágoston Sándor püspöknek erről a mindnyájunkat érdeklő tárgyról írt dolgozatát. A kiváló püspöknek ez értékes munkáját teljes egészében szeretnők közölni. Hely szűke miatt csak kivonatolni tudjuk. Először történelmi visszatekintéssel ismerteti egyházának előállását. A mai Jugoszlávia északi része, a régi Magyarország déli része, a reformáció bölcsője volt, hol Sztárai Mihály rövid idő alatt 120 egyházközséget alapított. Ezek nagy részét kipusztította a török; ma már csak 14 magyar és egy horvát nyelvű gyülekezet maradt belőlük, összesen mintegy hatezer lélekszámmal. Ez ősgyülekezetek közül történelmi nevezetességű Hercegszőllős, ahol 1575-ben a reformátusok zsinatot tartottak, melynek kánonait 46 lelkész írta alá; Rétfalunak középiskolai tagozata is volt; Vörösmarton ma is mutogatják azt az utcát, ahol a theológus diákok laktak. A török által elnéptelení- tett vidékre aztán uj települők jöttek Németországból és Magyarországból, míg a török délről nyomta fel a szerbeket észak felé. A magyar települők a Bácskában négy, a Bánátban két erős egyházközséget alapítottak; ez a hat népes anyakas 170 év alatt 12 rajt bocsátott ki magából. E 18 egyházközségnek mai lélek - száma összesen 22,865. A németek 1785-től kezdődőleg 150 év alatt öt erős református anyaegyházat és ezekből még 19 más egyházközséget formáltak, miknek együttes lélekszáma 13,700 körűi járt. 1944 után azonban ezek csaknem valamennyien visszatértek Németországba. Ott maradtak templomaik, egyházi épületeik. — Amelyik református német egyházközségnek voltak magyar tagjai, ezek mint törpe egyházközségek használják a számukra ott maradt épületeket. Külön település Hertelendifalva, ahová a Moldvából és Bukovinából visszatért csángók települtek; mai lélekszámúk 2,200. Aztán két egészen különleges település; ezekről hadd idézzük a püspök érdekes feljegyzését: “Ezelőtt ötven évvel, az akkori Horvátország területén, Belgrád és Újvidék között, az egyik faluban a római katholikus magyarok azt kérték a püspöktől, hogy a templomban magyarúl is énekelhessenek. A püspök azt felelte nekik, hogy inkább kutya ugasson a templomban, mint magyarúl énekeljenek. Erre a kemény szóra a magyarok hasonló kemény választ adtak. — Tömegesen kiléptek a római katholikus egyházból s két református egyházat alapítottak, Maradékon és Nikincén. Lélekszámúk 600.” Van aztán még egy csomó szórvány, Daruvár vidékén vagy 600 lélek olyan elszórtan, hogy gondozásuk rendkívül nehéz. Körülbelül ugyannyi a régi Szlavónia területén, az osztrák határhoz közel. “Egy lelkipásztor évenként négyszer megy el hozzájuk egy-egy hétre. Hat kis egyházközségben hol magánháznál, hol szénapajtában, hol egy nagy diófa alatt hirdeti az Igét, osztja az Úrvacsorát és tanítja a gyermekeket a hit dolgaira. Két napig utazik oda, két napig vissza, és ezt az időt nagy részben kényelmetlen várótermekben tölti el” — írja a püspök. A második világháború után Jugoszlávia uj alkotmánya az egyházakat és az államot elválasztotta egymástól, aminek a reformátusok igen megörültek, mert az ő elvük mindig a “szabad egyház szabad államban” elve. Újraszervezték egyházukat, melyben ez idő szerint 40 egyházközség és 34 szórvány-gyülekezet működik, kiknek gondozását 25 okleveles lelkész és három segédlelkész végzi. Az összes gyülekezetek lélekszáma 31,345 lélek. — Egyházkerületük négy egyházmegyére oszlik. Csodálatosan nagy gondot fordítanak a diakónia munkájára. 1923-ban Feketicsen nagyon szép árvaházat nyitottak, amit azonban 1950-ben be kellett csukniok. Verbászon a svájci Diakónia Egylet által fenntartott szép diakónia-házat 1946-ban a két évvel előbb megszűnt egylet helyébe a református egyház vette át és 1956 teléig vezette olyan kiválóan, hogy munkájukat az állam, sőt a külföld is elismerte, sőt ennek révén szereztek nagyon értékes összeköttetéseket a külföldi reformátusokkal. Vezető egyházi egyéniségek jöttek el látogatásukra különböző országokból, és az ő kiküldötteik is kimentek külföldi nagygyűlésekre, így járt kint Princetonban és Evanstonban Ágoston püspök felesége is. Ami pedig a csodálatra legméltóbb felemelkedése ennek az aránylag kis egyháznak: bekapcsolódtak a külmisszió munkájába és azóta állandóan részt vesznek abban. A camerouni keresztyén főiskola egyik szobáját ők bútorozták be; a lebanoni missziói központ számára négy faj tehenet vásároltak; Indiában egyik református misszionáriust támogatják, egy másik orvosnőnek pedig elegendő segélyt adnak, hogy abból kórházkocsija személyzetét fizethesse. Amióta az állam átvette a verbászi diakónia-házat, ahol ötven szerencsétlen embernek adtak keresztyén otthont, eltartást és ápolást, azóta a gyülekezetek egymás után kezdenek önálló diakónia-otthonok nyitásához. A verbászi otthon berendezését átszállították a régebben bezárt feketicsi árvaházba és ott most diákotthont készítenek a hamarosan megnyitandó theológiai szeminárium céljaira. A vallástanítást egyfelől a konfirmációi előkészítés, másfelől a vasárnapi iskola vonalán végzik. A konformációi előkészítés 7 éves korban kezdődik és 15 éves korban végződik; az iskolai tanítás ideje alatt hetenként és osztályonként 2 órát tanítanak könyvükből, minek fele énekes könyv, 76 zsoltárral és 153 dicsérettel, 134 oldalon, a másik fele, 160 oldalon, saját Valláskönyvük, mely már öt kiadást ért el. A vasárnapi iskola délelőtt és délután folyik. ■ Nagyon értékesek az egyház kiadványai. Énekeskönyvük valóságos forradalmat idézett elő a magyar református énekeskönyv-irodalomban. Kidobták a ra- cionálista kor száraz szövegeit és ezek helyébe bevették a rég elfelejtett, 16.-ik századbeli kegyes énekeket. Több mint 30 év óta minden évben kiadják Biblia-olvasó naptárukat, mely minden reggelre és estére kijelöl egy-egy bibliai igét. Ezt a naptárt karácsony előtt minden egyháztaghoz elviszik a presbiterek, ajándékba mindegyik családnak. így próbálják őket rászoktatni a mindennapi bibliaolvasásra. A naptárban vasárnapokra kijelölt igéket szétosztják a lelkészek között, akik két hónappal előre kidolgozzák az azokról szólói igehirdetést, beküldik a püspöki hivatalnak, ez sokszorosítja és havonként kiküldi valamennyi egyházközségnek. Ebből a lelkészek is tanúinak: hogyan dolgozta fel azt a tárgyat egy másik lelkésztársuk; ahol pedig nincs lelkész: ott a presbiterek olvassák fel ezeket az igehirdetéseket és a hozzájuk kijelölt énekekkel együtt vezetik az Istentiszteleteket. Még egy külön kiadványuknak Házi Áhítat a címe, elmélkedéseket, imákat és énekeket tartalmaz, házi Isten-
