Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-09-01 / 15. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press

Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio.

Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa.

Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses.

Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938.

EVANGELIZÁCIÓ ESZTENDEJE

Isten segedelmében bízva, a most kezdődő munkaévet lapunk az evangelizáció esztendejeként szándékozik használni. Azt kívánjuk jelezni ezzel a bejelentésünkkel, hogy az Egyház összes problémái közűi erre, az evangelizációra, kívánjuk helyezni a legnagyobb hangsúlyt. Nem lesz számunk, amelyben erről szó ne lenne, és bár terünk oly fájdalmasan korlátolt, mégis az a reménykedésünk, hogy e mindennél fontosabb izenetiinkkel el tudjuk érni egyházunk tagjainak szívét és lelkét.

Mert nem olyan evangelizációt akarunk hirdetni, amit csak a lelkészek végeznek. Jaj nekünk, ha ezen a kitaposott ösvényen haladunk tovább! Mi azokat a tanítványokat keressük, akiket Antióchiában neveztek először keresztyéneknek. Ezek között nem volt egyetlenegy lelkész sem. De mert maguk tanítványokká lettek, másokat is tudtak tanítványokká tenni. Ebben áll a keresztyénség.

LEGFŐBB IDEJE A KERESZTYÉN EGYHÁZ MEGŰJÚLÁSÁNAK. Alapítója és Ura azzal bízta meg, hogy menjen el az egész világra és tegyen tanítványokká minden népeket. Eddig ezt úgy értelmeztük, hogy menjen bele a világba és tegye azt keresztyénné; és mekkora volt a megdöbbenésünk annak felfedezésén, hogy ehelyett a világ jött be az egyházba és elvilágiasította azt. Most aztán lassan rájövünk, hogy ez miért történhetett meg? Azért, mert az egyház egész külön világgá lett a másik világ mellett. Öncéllá lett. Minden ténykedése arra irányúit, hogy ebbe a maga külön világába, az egyházba, hozza be azokat, akik még nincsenek benne. Holott az a kötelessége, hogy abba a külső világba, az egyházon kívül élők világába, küldje ki a maga tagjait, hogy azoknak hirdessék az evangéliumot és tegyenek bizonyságot a Krisztusról. Kik? A lelkészek? Ők is, de távolról sem csak ők. Hanem azok mind, akik az Egyházban és az Egyház által lettek keresztyénekké vagyis tanítványokká. Mert e kettőnek egy ugyanazon fogalmat kell jelentenie. De távolról sem jelenti azt. Nem minden keresztyén tanítvány s így másokat sem tudnak tanítványokká tenni.

EZÉRT gyöngyűlt el az Egyház, és ezért nem tud olyan bizonyságot tenni a világ előtt, amilyent Ura vár tőle. Ezért nincs olyan hatása, mint az első pünköstkor, vagy a reformáció után. Ezért kell megújúlnia. Mert a megízetlenűlt só semmire sem jó, hanem kidobják és eltapossák. (Pedig még ott is, az emberek talpa alatt is, tud jeget olvasztani. Mikor becsüljük már meg ezt a roppant erejét? És mikor használjuk fel csodálatos képességeit a SzentLélek vezetésével?!)

Tömérdek mondanivalónk lesz erről a tárgyról. Kérve-kérjük minden olvasónkat, hogy ezeket az írásokat nagy figyelemmel olvassák majd el. Rá fognak jönni azokból sok tanúl- ságra — többek között arra is, hogy az Egyház lelkészei és tagjai között más munkamegosztást kíván a Krisztus. Ne a tagok segítsék a lelkészeket az evangelizálás munkájában, hanem a lelkészek segítsék a tagokat ennek a munkának a végzésében. Amíg az ő bizonyság- tételüket nem hallja és látja a világ, addig nem fogja elhinni, hogy ők csakugyan a Krisztus tagjai. Sem azt, hogy az Egyház a Krisztus teste. Tehát azt sem, hogy a Krisztust az Isten küldte.

Pedig élet-halál sürgősségű, hogy ezt a világ elhigyje, mielőtt még a végső összecsapásra kerülne a sor a két külön világ között. Isten nem ezt a mi magunk hibájából elkülönített Egyház-világunkat szerette úgy, hogy az Ő egyszülött Fiát küldte el érette, hanem A VILÁGOT, az egész világot. Amiben mi kell hogy végezzük a SÓ igazi és főmunkáját. — Ezért fogunk folyton evangelizációról beszélni ebben az esztendőben, ha ezt még nekünk adja az Isten kegyelme.