Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK AZ EMBERI JOGOK MEGTAGADÁSA A múlt hónapban volt az Emberi Jogok Deklarációjának az évfordúló-napja. Országunk elnöke ez alkalomból minden fenntartás nélkül teljesen az ő egyéni meggyőződése szerint adott ki olyan hivatalos nyilatkozatot, amiben érdeme szerint elítélte a moszkvai szoviet-kormánynak Magyarországgal szemben tanúsított menthetetlen eljárását. Az elnök azt mondta, hogy a magyar nemzetre kényszerített rémuralom az Emberi Jogok Deklarációjának minden egyes pontját megtagadja és elveti. így tagadja azt, hogy az ember szabadnak és jogokban és méltóságban egyenlőnek születik és hogy minden ember a testvériség szellemében tartozik eljárni. Tagadja a személynek az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz való jogát. Tagadja azt az elvet, hogy senkit sem szabad kegyetlen, embertelen vagy lealázó bánásmódban részesíteni. Tagadja azt, hogy senkit sem szabad önkényesen letartóztatni, fogságban tartani vagy száműzni. Tagadja azt, hogy a törvény előtt mindnyájan egyenlők vagyunk és mindnyájunknak egyforma jogunk van a törvény védelméhez. Tagadja azt, hogy mindnyájunknak jogunk van független és részrehajlás nélküli törvényszék előtt való nyilvános és tárgyilagos kihallgatáshoz. Tagadja a gondolkozás, lelkiismeret és vallásos meggyőződés szabadságát. Tagadja a vélemény- és szólás-szabadság jogát. Tagadja a békés gyülekezés jogát. Tagadja azt, hogy egy egyént sem lehet szolgaságban vagy rabszolgaságban tartani. Tagadja azt is, hogy a nép akarata adja meg a kormány tekintélyének alapját. És méltán teszi hozzá elnökünk, hogy ezeknek az alapvető emberi jogoknak ily botrányos megtagadása az egész föld kerekségének emberiségét gyászba borította. Az olyan minden törvényt lábbal tipró eljárás, amilyet Moszkva követett, lehet gyors és azonnali totalitárius cselekvés. Az alkotmányos és törvényes eljárás a dolog természetéből kifolyólag sokkal lassúbb, de annál bizonyosabb és teljesebb. A magyar szabadságharc már is olyan eredményeket vont maga után, amiket addig hihetetleneknek tartottunk. Megrendítette az egész kommunista világbirodalmat, aminek megindúlt a szétoszlási művelete. Az Egyesült Nemzetek — ez intézmény történetében először — a legélesebb elítélő beszédek kíséretében nyilvános megrovással bélyegezték meg Moszkva vérengzését. Az Egyesült Államok mindig növekvő számú menekültnek adtak nemcsak menedéket, hanem teljes vendégszeretetben részesítést. És mert az Egyesült Nemzetek követét Magyarország nem hajlandó be- bocsátani: az Egyesült Államok alelnöke személyesen ment el a határra, közvetlen tudósítások beszerzése végett. Ez a folyamat nem fog itt megállani — csak Isten tudja, hogy mi minden történt azon három hét alatt, míg ez az írásunk odajut lapunk olvasóinak kezébe. Az emberi jogokat még el lehet taposni, de kiirtani többé nem lehet. A NAGY BESZÉLGETÉS Mi haszna van az egyházi lapnak az egyház életében? Mindig többen és többen teszik fel ezt a kérdést — és olyan módon válaszolnak reá, hogy az hízelgő volna a szerkesztőkre nézve, ha nem tudnák, hogy ők csak a szócsövei annak a nagy beszélgetésnek, amit az egyház folytat — önmagával és önmagáról. Mert az egyház örökösen nagy beszélgetésben áll — és ezt a beszélgetést Isten kezdte el, amikor elküldte a maga igéjét; azóta ez a beszélgetés állandóan felgyújtja a felbuzdúlás és reménység tüzeit az emberek elméjében. Ez a beszélgetés állandóan folyik és az egyházi lapnak éppen az a reményteljes igyekezete, hogy
