Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-01-01 / 1. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA erről hírt adjon — azaz helyesebben, hogy alkalmat adjon az egyház népének arra, hogy ők beszéljenek felőle egymáshoz, gyűléseik határozatain, egyházi hatóságaik végzésein keresztül, meg az elmélkedésekben éppen úgy, mint sáfárkodásuk ékesen szóló cselekedetein át. Az egyházi lap hasábjain az egyház beszélget önmagával — tagjai váltanak szót egymással. Ez elősegíti a megértést és megerősíti a cselekvésekre való készséget és jóakaratot. De Isten is beszél az egyházi lapokon keresztül. Beszél azokban a tudósításokban, amik arról szólnak, hogy milyen csodásán működik az Ő Lelke a hívő emberekben és azokon keresztül — és ez mind hír. Beszél azokon az eszméken keresztül, amiket híveinek írásai hoznak — és ezeket mi elmélkedéseknek, cikkeknek vagy vezércikkeknek nevezzük. Beszél azokon a hívásokon keresztül, amiket az egyház tagjaihoz intéz — és ezek az Előbbrehaladás, az Apportionment, a Misszió, a Világsegély. Ez a nagy beszélgetés az, ami az egyház életcélja és létindoka, és az egyházi lapok adják a legjobb alkalmat és szerszámot az egyháznak e nagy beszélgetés folytatására. Ezek az egyháznak az igazi szócsövei; ha egyházi lapok nem volnának, fel kellene találni őket vagy valami olyat, ami ezeket helyettesíthetné. És ha te, Testvér, nem olvasod egyházi lapodat? Nem gondolod, hogy el találsz sza- lasztani valami olyat, amit az Isten éppen neked akart izenni e nagy beszélgetésben?! Ám lapjainkat mindig többen és többen olvassák. Mert részt akarnak venni ebben a nagy beszélgetésben. És ezzel megtapasztalják, hogy milyen jó kivenni részünket Isten népének családi életéből. Az egyház Isten családja. (A MESSENGER cikke az egyházi lapok vasárnapja alkalmából.) ÉVI KÖZGYŰLÉSEINKHEZ Angol nyelvű laptársunk itt közölt cikke érthetően elmagyarázza az egyházi lapok fontosságát. Mi most egy pár magyar vonatkozást kívánunk ahoz csatolni, amikor megint arra szólítjuk fel közgyűléseinket, hogy minden egyháztagjuk vagy családjuk részére rendeljék meg valamelyik egyházi lapunkat gyülekezeti előfizetésben, ami az egyéni előfizetésnek fele árát jelenti. Angol nyelvű lapunk a már itt felnövekedő vagy felnőtt nemzedékek számára való: ők már jobban tudnak angol nyelven olvasni, mint magyarúl. De első nemzedékünknek még itt élő része még mindig jobban olvas magyarúl, mint angolúl. Sokan közülük egyáltalán nem tudnak olvasni angolúl, hiszen az angol nyelvet máskép írják le, mint ahogy kiejtik. És ez senkinek sem okoz nagyobb nehézséget, mint a magyarnak, mert tudvalevőleg a magyar nyelvnek a kiejtése minden nyelv között a legközelebb áll a leírási módjához. Evangéliumi és Református Egyházunk nagy áldozatokat hoz azért, hogy ennek a mi száz templomot épített és gyülekezeteket alapított első nemzedékünknek — meg az utánuk jövőknek — a kedvéért külön magyar nyelvű egyházi lapot tartson fenn. Gazdag tartalmú és szép kiállítású lapunk előállítása ma már húszezer dollárba kerül évenként. Ez összegnek a mi előfizetéseink csak a negyedrészét hozták be a múlt esztendőben: a többit közegyházunk pénztára fedezte. Nem szebb volna az az arány, ha mi a háromnegyed-részét viselnénk ennek a kiadásnak, és csak egynegyedrész terhelné közegyházunk pénztárát? Mert lélekszámúnk szerint pontosan ez volna a reánk eső megoszlás — ha mindegyik gyülekezetünk vállallná a gyülekezeti előfizetéseket. Ez idő szerint azonban a mi saját egyházunk magyar gyülekezeteinek a FELE még mindig nem járatja lapjainkat. (Egyházunkon kívül álló magyar gyülekezetek közül számosán élvezik a gyülekezeti előfizetés nagyszerű kiváltságát — de saját gyülekezeteinknek a fele még mindig nem részesül abban.) Az a határozott meggyőződésünk, hogy még olyan gyülekezeteink is vannak, amelyek NEM IS TUDNAK arról, hogy Egyházunk őérettük is hozza ezt a nagy áldozatot és küldi nekik ezt a páratlan kiváltságot — amit ők tudatlanságukban nem használnak fel. Pedig a pénzbeli kiváltság nem a legfőbb előnye ezeknek az egyházi lapoknak — bár az is egészen rendkívüli. Hol van még egy másik lap Magyar Amerikában, aminek az egész évi előfizetése EGY dollár 25 centbe kerül?! Huszonkét lapszámot kapnak ezért a pénzért! Mennyivel nagyobb azonban az az érték, amit evangéliumi tartalma hoz a hívő embereknek! És vájjon csakugyan lehetséges egyházi életet élni az Egyház hivatalos lapjainak használata nélkül? Hiszen az Egyház ezekben küldi el a maga hivatalos izeneteit a tagokhoz és gyülekezetekhez; hogy vezethetik ezeknek az életét e kapcsolat nélkül?! Valami nagy hiányosság van ott, ahol a gyülekezet és az Egyház között ez az összekötő kapcsolat hiányzik! Most van az ideje: tegyenek erről a gyülekezetek! Az évi közgyűléseken vétessék fel az egyházközség évi költségvetésébe azt az összeget, amibe az egyházi lapok járatása kerül. Hogy mibe kerül: könnyű kiszámítani. Itt van rá a példa: ha száz egyháztag-családdal bíró gyülekezetnek a fele angolúl, a másik fele pedig magyarúl írott egyházi lapot kíván, 'a két
