Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-05-15 / 10. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ ÉLET TITKA Végtelen messze nyúlik vissza az élet és halál titkának a kutatása. Minden idők emberének a feje fölött ott lebegett Damokles kardjaként a végzet. Az ősember Isten-keresése a természet világában vagy a modern kor emberének a tudomány bármilyen terén való kutatásai mind az élet meghosszabbításának a célját szolgálják. De mi is az élet? — A Szentirás szerint Isten a föld porából formálta az ember testét és a maga leikéből lehellt bele lelket. Ez a lélek elevenitette meg az anyagot. Ez a lélek lett az élet. S minthogy ez az élet az Örökkévalótól származik, halhatatlan. A modern vegyészet már bebizonyitotta, hogy valóban az emberi testben mind azok az anyagok megtalálhatók, mik földünket is alkotják. A tudomány azt is megállapitotta, hogy az emberi test millió és millió apró testecskékből áll, amik különböző hatásokra külön-külön reagálnak. Tévedés lenne azt hinni, hogy ezeket az apró molekulákat a bőr, a rostok, izmok, vagy idegek tartják össze. A halott testben is megvannak mindezek, mégis a test bomlásnak indul, porrá válik, egyesül az anyafölddel, melyből vétetett. Tehát az a vonzás, vagy erő, amely ezeket a testparányokat összetartja, a lélek. Ezért van az, hogy az emberben a lélek nem egy bizonyos helyen, hanem az egész testben van elhelyezve. Ha valakinek levágják valamelyik végtagját, az egyén még tovább él, de a levágott test rész felbomlik a változás törvénye szerint. Mindazáltal az egyénnek az “én”-érzetében változás nem fog beállni: továbbra is egynek fogja érezni magát. A harmónia teljességét nem a test adja, hanem a lélek. Lehet egy test bármilyen tökéletes, erős, vagy szép, ha a lélek szikrája, az értelem nem található benne, a modern kor nyelvén is csak vegetál, vagyis élő halott. A teremtés törvényében minden anyagot változás alá vetett. Az a csodálatos valami tehát, amit léleknek nevezünk, felette áll a pusztulásnak. Ez a lélek létezett születésünk előtt is és létezni fog halálunk után is. Milyen szándéka lehetett Istennek az emberrel, illetve az ember megteremtésével? A Szentirás szerint Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. S bár vannak tudományos bölcselkedések, melyek szerint az ember az Isten kicsinyített mása, mégis a logika és a létezés ténye azt mutatja, hogy az ember függő viszonyban áll a Teremtőjével, alá van vetve akaratának. Ám az isteni szikra megtalálható az emberben. Minden embernél megvan a vágy, mégpedig lélekből fakadó vágy, hogy valami nagyot, valami szépet, tökéleteset alkosson földi életében. Nem csak a tudósok és művészek szeretnének valami csodálatosat alkotni, amit munkájuk koronájának tekinthetnek, hanem a legegyszerűbb, a legkisebb értelemmel biró embernél is megtalálható ugyanez a vágy. Tehát az alkotás vágya az emberben általános és ez teszi Istenhez hasonlóvá. Azonban a kivitelezés vágya, már nem egyforma: egyik embernél jobban működik, mint a másiknál és így áll elő az emberek közötti különbség. Itt jön be az ember életébe az, amit Isten a legnagyobb adománynak szánt az ember részére: a testet öltött léleknek önállóságot adott a földi élet tartamára. És ez csodálatos, Istenhez méltó adomány. Ezzel Isten azt akarja az embernek megmutatni, hogy a teremtményt teremtő-társsá akarja emelni. Az isteni tökéletességre akarja eljuttatni. Sajnos a világ mai embere nem igen törekszik, hogy méltóvá tegye magát erre a kitüntetésre, erre a hatalomra. Nem a teremtésre, a lélek igazi állapota felé törekszik, hanem rombolásra, anya- giságra, testhez kötöttségre. Ebből az elfajult- ságából származik a halálfélelem. Ez teszi előtte kétségessé a lélek létezését és a lélek örökkévalóságát. Hogy van lélek, ezt ma már nem szükséges vakon hinni. Hitetlen tudósok is boncolgatják a hipnotizmus, a spiritizmus, az álom, a természetfölötti erők titkaiban. Ma már bebizonyítható, hogy a lélek az anyag fölött áll, uralkodhat fölötte sokkal nagyobb mértékben, minta- hogy az anyag a lélek fölött. Tehát van lélek. Azok az emberek, akik kutatják ennek a földi szemünkkel nem látható léleknek érzékekkel felfogható megnyilvánulásait, lelkigyakorlatozásaikkal az értelemnek olyan magas fokára juthatnak el, hogy a láthatatlan lélek földi értelemmel is felfoghatóvá, érzékelhetővé válik életükben, csodálkozást váltva ki környezetük körében. Nehéz a hitetlen embert meggyőzni a lélek létezéséről, de az ismeretre jutott ember előtt nincs hatalom, amelyik neki többet tudna adni, mint ez a megismert lélek. A földi életben, helyesebben e testi életben az anyagnak egymásra való hatása különböző eredeményeket vált ki, amiknek vetületei meglátszanak a lélekre való hatásukban is. Nem hoznak változást a lélek számára lényegileg, azonban olyan magasfoku ingert válthatnak ki belőle, amely a test anyagiságában okozhat változást. A tudósok felfedezték, hogy a legtöbb betegségnek lelki háttere van és ez képes akár rákot, akár sorvadást okozni, az alkoholnak az emberi szervezetre való hatása pedig olyan régi, mint maga az alkohol és a “delirium tremens” ugyancsak bizonyítja a test és lélek egymásra való hatását.