Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-05-15 / 10. szám

6

REFORMÁTUSOK LAPJA

Pedig esztendőkön keresztül tett tapasztalásaink azt mutatják, hogy ha egyházi életünk magyar jellegzetességeit meg akarjuk őrizni, akkor igenis teljes mértékben segítenünk kell Egyházunkat, hogy ez is segi- teni tudjon minket ezeknek a költséges dolgoknak a fenntartásában. Avagy nem fáj-e még ma is mindnyájunknak, hogy a depresszió nagy erőfogyatkozása miatt fel kellett adnunk a lancasteri magyar tanszék tizennégy éves munkáját? Azután a missziói munka magyar titkári állását? És csak kicsinyben múlt, hogy el nem veszítettük félszázados magyar lapunkat is. Most pedig az elmhursti magyar munka marad abba, hacsak valami mentő intézkedés nem történik. Időközben magyar gyülekezeteink egymás után veszítették el a lelkészi fizetések kiegészítéséhez kapott közegyházi segélyt: ez idő szerint már ötezer dollárnál kisebb ezeknek együttes évi összege.

Sokat tanácskoztunk ez aggasztó jelenségek felől és kellő megfontolás után arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a következő lépés megtételére szólítsuk fel Egyházkerületünket:

határozzuk, el, hogy igenis mindent meg fogunk tenni, hogy évről évre száz percentben megfizessük az apportionment tőlünk kért ősz- szegét, de ugyanakkor tegyük meg a szükséges lépéseket Egyházunk főhatóságainál, azt kérve, hogy Egyházkerületünk nagyobb hatáskört nyerjen a magyar ügyek intézésénél.

A múlt évben azt a javaslatot tettük, hogy külön magyar alapot létesítsünk és abból próbáljuk fedezni ezeket a költségeket. A közegyházi járulékok összegének folytonos emelkedése mellett ezt a gondolatot nem tartjuk többé kivihetőnek. Sokkal megfelelőbb eljárás lesz az, ha ugyanúgy igyekszünk megfelelni Egyházunk iránt való kötelességeinknek, mint a többi 33 egyház- kerület — tekintettel azonban a mi sajátos szükségleteinkre, a legteljesebb jóindulattal és szeretettel kérjük meg annak a reformnak a kidolgozását és bevezetését, hogy több alkalmunk legyen a minket érintő kérdések megtárgyalásában való részvételünkre. Egyházunk most fog uj alkotmányt készíteni: most van hát ennek a kérésnek a legnagyobb időszerűsége. — Keleti egyházmegyénk már bizottságot is küldött ki ennek tanulmányozására és a most beterjesztett javaslat ennek a tanulmányozásnak az eredménye. A részletek kidolgozását már Egyházunk fölöttes hatóságaival együtt óhajtjuk végezni.

Ha ez a kezdeményezés reformot kér Egyházunktól, méltányos és illő lesz, hogy mi magunk is végezzünk reformokat a saját hatáskörünkben. Az elmúlt két esztendő tapasztalatai teljesen meggyőztek ennek szükségéről. Mindig hangosabb, mert mindig jogosultabb lesz az a panasz, hogy Egyházkerületünk élete csak az évi közgyűlésekben nyilatkozik meg és csaknem egyedül azokra korlátozódik. — A közgyűlések között folyó idő alatt valóban alig lehet más életjelenséget tapasztalni, mint az elnök és pénztáros munkáját, vagy a tanács tagjainak egy-egy ünnepélyen való megjelenését. A bizottságok nagy része egész évben nem tart több gyűlést, mint az egyházkerületi közgyűlés napjai alatt. És ha talán az egyházmegyékkel még van, de az egyházközségekkel már egyáltalán semmi kapcsolata nincsen ezeknek a bizottságoknak. A munka megáll, mert folyásának nincs medre.

Ezt a hiányosságot kell megszüntetni először. — Állandó kapcsolaioi kell létesítenünk az egyházkerületi és az egyházközségi bizottságok között. Evégből föltétlenül szükséges lesz az, hogy egyházkerületi bizottságaink év közben is tartsanak gyűlést és pedig lehetőleg a nyár végén, hogy az ősszel meginduló egyházi munka kezdetére már ott legyenek javaslataik vagy helyesebben munkát szétosztó ajánlataik az egyház- * községek megfelelő bizottságai kezében. Éhez viszont természetszerűleg az szükséges, hogy egyházkerületi bizottságaink még nyári gyűléseik előtt kézhez vegyék mindazokat a döntéseket és utasításokat, amiket egyházkerületi közgyűléseink e tavaszi gyűléseken elhatároztak. Ezeknek megfelelő jegyzőkönyvi kivonatokban szétosztása, a különböző bizottságok egymással érintkező munkájának koordinálása, az egyházmegyei és egyházközségi bizottságokkal való állandó érintkezés fenntartása nem kis feladat és mai berendezkedésünk mellett aligha megvalósítható. Egyházkerületeink nagy többségében ezért állították be a teljes idejű elnök hivatalát. Minthogy ezt mi ez ideig még nem tartottuk megvalósíthatónak, talán megkerülhetnénk a dolgot egy olyan segéd-erőnek beállításával az egyházkerületi tisztviselők mellé, akinek semmi hivatalos hatásköre, de annál nagyobb munkaköre volna. A régi egyházszervezetben volt ilyen hivatalnok, kit stated clerk neve alatt ismertek. Legnagyobb indokoltsága és főhaszna ezeknek a hivatalnokoknak az volt, hogy mig a választott tisztviselők egymás után jöttek és mentek és mindegyiknek újra meg újra bele kellett tanulnia a munkába, hogy mire megtanulta, megint megint másiknak adja át, aki ugyancsak újra kell hogy tanulja ugyanazt — addig ez az állandó Írnok — ahogy a stated clerk elnevezést fordithatnók — mindig ott maradt, ismerte az egész eljárási módot, fenntartotta az összes összetartozó szervek között a kapcsolatot és biztosította a munka folytonosságát. Ha közgyűlésünk hajlandó lesz ennek a hivatalnak a felállítására, a négy egyházmegye elnöke a megválasztandó tisztikarral együtt most a közgyűlés végeztével azonnal, tehát csütörtök délután, meg fogja tartani azt a szabályaink által elrendelt, de eddig meglehetősen elhanyagolt gyűlést, amelyen e hivatal beállításának részleteit, munkakörét és teendőit megtárgyalják és a tőle várt munkát a maga útjára elindítják.

Ehhez a reformhoz fog tartozni az egyházkerületi titkár most betöltés alá kerülő tisztségének gondosabb ellátása is. Jegyzőkönyveinknek roppant nagy feladata és szerepe van egyházkerületi életünkben, ha azokat megfelelő módon készítjük el és használjuk. A közgyűléseink elé beérkezett jelentéseknek egymás után való egyszerű leközlése még nem jegyzőkönyv. Szomorúan kellett megállapítanunk, hogy tárgyalásainkról egyszerűen nem voltak jegyzőkönyveink. Nem csoda, ha hatásuk is kimaradt.

Földrajzi szétszórtságunk és gyülekezeteink életének sok kedves megnyilvánulása csaknem lehetetlenné teszi, hogy kerületünket mindenütt maga az elnök képviselhesse ünnepélyeinken vagy más összejöveteleinken. Ajánlatos volna tehát úgy alkalmazni szabályainkat, hogy az alelnöknek az eddigi gyakorlatnál sokkal nagyobb részt adjunk az elnök helyettesítésének különböző feladataiban.

Pénztárunk kezelésére legutóbbi közgyűlésünk olyan férfiút talált, akinél jobbat és hűségesebbet aligha választhatott volna. Hivatala feladatainak ellátásában a legteljesebb pontosságot és odaadást tanúsította, amiről az elnök kedves kötelességének tartja, hogy ilyen bizonyságot tegyen.

A reánk következő évek megnövekedett feladatainak ellátására még két uj intézkedés megtételét ajánl-