Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-05-15 / 10. szám

6 REFORMÁTUSOK LAPJA Pedig esztendőkön keresztül tett tapasztalásaink azt mutatják, hogy ha egyházi életünk magyar jellegze­tességeit meg akarjuk őrizni, akkor igenis teljes mér­tékben segítenünk kell Egyházunkat, hogy ez is segi- teni tudjon minket ezeknek a költséges dolgoknak a fenntartásában. Avagy nem fáj-e még ma is mind­nyájunknak, hogy a depresszió nagy erőfogyatkozása miatt fel kellett adnunk a lancasteri magyar tanszék tizennégy éves munkáját? Azután a missziói munka magyar titkári állását? És csak kicsinyben múlt, hogy el nem veszítettük félszázados magyar lapunkat is. Most pedig az elmhursti magyar munka marad abba, hacsak valami mentő intézkedés nem történik. Idő­közben magyar gyülekezeteink egymás után veszítették el a lelkészi fizetések kiegészítéséhez kapott közegy­házi segélyt: ez idő szerint már ötezer dollárnál kisebb ezeknek együttes évi összege. Sokat tanácskoztunk ez aggasztó jelenségek felől és kellő megfontolás után arra a meggyőződésre ju­tottunk, hogy a következő lépés megtételére szólítsuk fel Egyházkerületünket: határozzuk, el, hogy igenis mindent meg fo­gunk tenni, hogy évről évre száz percentben megfizessük az apportionment tőlünk kért ősz- szegét, de ugyanakkor tegyük meg a szükséges lépéseket Egyházunk főhatóságainál, azt kérve, hogy Egyházkerületünk nagyobb hatáskört nyer­jen a magyar ügyek intézésénél. A múlt évben azt a javaslatot tettük, hogy külön magyar alapot létesítsünk és abból próbáljuk fedezni ezeket a költségeket. A közegyházi járulékok összegé­nek folytonos emelkedése mellett ezt a gondolatot nem tartjuk többé kivihetőnek. Sokkal megfelelőbb eljárás lesz az, ha ugyanúgy igyekszünk megfelelni Egyházunk iránt való kötelességeinknek, mint a többi 33 egyház- kerület — tekintettel azonban a mi sajátos szükség­leteinkre, a legteljesebb jóindulattal és szeretettel kér­jük meg annak a reformnak a kidolgozását és be­vezetését, hogy több alkalmunk legyen a minket érintő kérdések megtárgyalásában való részvételünkre. Egy­házunk most fog uj alkotmányt készíteni: most van hát ennek a kérésnek a legnagyobb időszerűsége. — Keleti egyházmegyénk már bizottságot is küldött ki ennek tanulmányozására és a most beterjesztett javas­lat ennek a tanulmányozásnak az eredménye. A rész­letek kidolgozását már Egyházunk fölöttes hatóságaival együtt óhajtjuk végezni. Ha ez a kezdeményezés reformot kér Egyházunk­tól, méltányos és illő lesz, hogy mi magunk is vé­gezzünk reformokat a saját hatáskörünkben. Az elmúlt két esztendő tapasztalatai teljesen meggyőztek ennek szükségéről. Mindig hangosabb, mert mindig jogosul­tabb lesz az a panasz, hogy Egyházkerületünk élete csak az évi közgyűlésekben nyilatkozik meg és csak­nem egyedül azokra korlátozódik. — A közgyűlések között folyó idő alatt valóban alig lehet más élet­jelenséget tapasztalni, mint az elnök és pénztáros mun­káját, vagy a tanács tagjainak egy-egy ünnepélyen való megjelenését. A bizottságok nagy része egész évben nem tart több gyűlést, mint az egyházkerületi közgyűlés napjai alatt. És ha talán az egyházmegyék­kel még van, de az egyházközségekkel már egyáltalán semmi kapcsolata nincsen ezeknek a bizottságoknak. A munka megáll, mert folyásának nincs medre. Ezt a hiányosságot kell megszüntetni először. — Állandó kapcsolaioi kell létesítenünk az egyházkerületi és az egyházközségi bizottságok között. Evégből föl­tétlenül szükséges lesz az, hogy egyházkerületi bizott­ságaink év közben is tartsanak gyűlést és pedig lehe­tőleg a nyár végén, hogy az ősszel meginduló egyházi munka kezdetére már ott legyenek javaslataik vagy helyesebben munkát szétosztó ajánlataik az egyház- * községek megfelelő bizottságai kezében. Éhez viszont természetszerűleg az szükséges, hogy egyházkerületi bi­zottságaink még nyári gyűléseik előtt kézhez vegyék mindazokat a döntéseket és utasításokat, amiket egy­házkerületi közgyűléseink e tavaszi gyűléseken elha­tároztak. Ezeknek megfelelő jegyzőkönyvi kivonatok­ban szétosztása, a különböző bizottságok egymással érintkező munkájának koordinálása, az egyházmegyei és egyházközségi bizottságokkal való állandó érintkezés fenntartása nem kis feladat és mai berendezkedésünk mellett aligha megvalósítható. Egyházkerületeink nagy többségében ezért állították be a teljes idejű elnök hivatalát. Minthogy ezt mi ez ideig még nem tar­tottuk megvalósíthatónak, talán megkerülhetnénk a dol­got egy olyan segéd-erőnek beállításával az egyház­kerületi tisztviselők mellé, akinek semmi hivatalos ha­tásköre, de annál nagyobb munkaköre volna. A régi egyházszervezetben volt ilyen hivatalnok, kit stated clerk neve alatt ismertek. Legnagyobb indokoltsága és főhaszna ezeknek a hivatalnokoknak az volt, hogy mig a választott tisztviselők egymás után jöttek és mentek és mindegyiknek újra meg újra bele kellett tanulnia a munkába, hogy mire megtanulta, megint megint másiknak adja át, aki ugyancsak újra kell hogy tanulja ugyanazt — addig ez az állandó Írnok — ahogy a stated clerk elnevezést fordithatnók — min­dig ott maradt, ismerte az egész eljárási módot, fenn­tartotta az összes összetartozó szervek között a kap­csolatot és biztosította a munka folytonosságát. Ha közgyűlésünk hajlandó lesz ennek a hivatalnak a fel­állítására, a négy egyházmegye elnöke a megválasz­tandó tisztikarral együtt most a közgyűlés végeztével azonnal, tehát csütörtök délután, meg fogja tartani azt a szabályaink által elrendelt, de eddig meglehető­sen elhanyagolt gyűlést, amelyen e hivatal beállításá­nak részleteit, munkakörét és teendőit megtárgyalják és a tőle várt munkát a maga útjára elindítják. Ehhez a reformhoz fog tartozni az egyházkerületi titkár most betöltés alá kerülő tisztségének gondosabb ellátása is. Jegyzőkönyveinknek roppant nagy feladata és szerepe van egyházkerületi életünkben, ha azokat megfelelő módon készítjük el és használjuk. A köz­gyűléseink elé beérkezett jelentéseknek egymás után való egyszerű leközlése még nem jegyzőkönyv. Szo­morúan kellett megállapítanunk, hogy tárgyalásainkról egyszerűen nem voltak jegyzőkönyveink. Nem csoda, ha hatásuk is kimaradt. Földrajzi szétszórtságunk és gyülekezeteink életé­nek sok kedves megnyilvánulása csaknem lehetetlenné teszi, hogy kerületünket mindenütt maga az elnök képviselhesse ünnepélyeinken vagy más összejövete­leinken. Ajánlatos volna tehát úgy alkalmazni sza­bályainkat, hogy az alelnöknek az eddigi gyakorlatnál sokkal nagyobb részt adjunk az elnök helyettesítésé­nek különböző feladataiban. Pénztárunk kezelésére legutóbbi közgyűlésünk olyan férfiút talált, akinél jobbat és hűségesebbet aligha vá­laszthatott volna. Hivatala feladatainak ellátásában a legteljesebb pontosságot és odaadást tanúsította, ami­ről az elnök kedves kötelességének tartja, hogy ilyen bizonyságot tegyen. A reánk következő évek megnövekedett feladatai­nak ellátására még két uj intézkedés megtételét ajánl-

Next

/
Thumbnails
Contents