Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-05-15 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 házi lapunkat és pedig anélkül, hogy anyagi megter- heltetést okoznánk nekik. Még amerikai gyülekezetek is saját pénztáruk terhére teljesitik előfizetésüket. Még ott is, ahol nincsen gyülekezeti előfizetés, kedvezmé- ■ nyes árban kapjuk meg számukra lapunkat, ami természetesen még olcsóbb ott, ahol az egész, gyülekezet kapja a lapot, félárban. Őszintén megvalljuk, hogy nagyon szeretnénk, ha ezt most már minden egyes gyülekezetünkről elmondhatnánk. Tanácsunk olyan intézkedéseket foganatosított, amik lényegesen megváltoztatják lapunk gyülekezeti és egyházi hírszolgálatát és szerkesztési irányelveit, sokkal több teret biztosítva egyházi közigazgatásunk elveinek és ténykedéseinek ismertetése számára. Nyomatékosan kérjük azért minden egyes gyülekezetünket és minden lelkészünket, hogy mindnyájan álljanak oda a gyülekezeti előfizetők közé. A mai korban egyszerűen képtelenség eredményes közigazgatást végezni bármely téren is a megfelelő sajtószerv nélkül. Külön is felkérem mind a négy egyházmegyénk elnökét, hogy ezt a célt olyan módon szorgalmazzák, hogy lehetőleg már a félévi, de legkésőbb az őszi közgyűléseken minden egyházközség meghozza a maga kedvező határozatát. Minthogy az utóbbiakban már erősen a jelen és a jövő feladatait tárgyaltuk, legfőbb ideje, hogy sorra vegyük azokat a nagy problémákat, amiket meggyőződésünk szerint kötelességünk odaállítani Egyházkerületünk és következő vezetői elé. A mi meglátásunk szerint Egyházkerületünk még sohasem állott nehezebb feladatok és súlyosabb felelősség vállalása előtt, mint most. E feladatoknak egy része közegyházi, másik része csak kerületi teendő, sőt van egy pár egyetemes jellegű és messzire kiható elvégeznivalónk is. Evangéliumi és Református Egyházunk vezetőinek és tagjainak figyelmét ez idő szerint két nagy probléma köti le. Az egyik a kongregacionális keresztyén egyházakkal való egyesülésünk, aminek megvalósulása esetén uj egyházunknak a neve a KRISZTUS EGYESÜLT EGYHÁZA lesz. Az egyesülést kimondó közös egyetemes zsinatot már össze is hivták junius 25-27 napjaira, Cleveland városába. Minden egyházkerületünk ugyanazon delegátusokkal képviselteti magát ezen a közös zsinaton, akik a múlt nyáron Lancasterben tartott zsinatunkon képviseltek bennünket. Minden jel arra mutat, hogy a közös zsinati gyűlés ki fogja mondani az egyesülést és kiküldi azt a bizottságot, amelyik előkészíti az alkotmányt, mint ahogy ez a megelőző egyházegyesülésünk alkalmával is történt. Az alkotmány előkészítése és az egyesülésnek tényleges keresztülvitele még éveket vehet igénybe; addig is mindkét egyházban a meglevő szervek a mostani beállítás szerint minden háboritás nélkül működnek tovább. Ennek megértése alapján nem fogunk csodálkozni azon, hogy bármily izgató is ez az egész egyesülési mozgalom ökumenikus szempontból, mégis nem ez az a kérdést, ami most leköti Egyházunk vezetőinek és minden munkásának figyelmét. Sokkal fontosabb ennél á másik, belkörü mozgalmunk, amit közönségesen az ADVANCE PROGRAM neve alatt emlegetünk. Az ELŐBBREINDULÁS MOZGALMA. Mindnyájan ismerjük már ezt a több mint egy év óta ismertetett mozgalmat, ennek nagyarányú célkitűzéseit és azt a roppant felkészülést, amit Egyházunk különböző munka-szervei tesznek, hogy a három évre kitűzött programmot a megvalósításhoz eljuttassák. Nem kicsiny dolog kétszázezer uj taggal megnövelni Egyházunk létszámát, de mindjárt sokkal kisebbnek látjuk a feladatot, ha meggondoljuk, hogy négy tagunknak kell egy uj tagot nyerni e három év 1,095, tehát négyőjüknek összesen 4,380 napja alatt. Olvastunk a múltkor egyetlenegy egyháztagunkról, aki egy év alatt harminckét uj tagot hozott be egyház- községébe. Akkor négy egyháztag, összesen 4,380 nap alatt, ne tudna behozni egyetlenegy uj egyháztagot? Vagy olyan aggodalmakkal beszélünk az apportionment felemeléséről, hogy három millió dollár helyett öt milliót akarunk összegyűjteni e három év mindegyikében, hogy egyházközségeink számát százzal, egyházi munkásainkét héíszázzal megnövelhessük. Az öt millió valóban nagy pénznek látszik, bár itt a billiók hazájában inkább meg kellene, hogy lepjen bennünket ennek az összegnek a csekélysége. Mi azonban valószínűleg csak azt fogjuk látni ebben a célkitűzésben, hogy Magyar Egyházkerületünk kvótája 37 ezer dollárról 57 ezer dollárra emelkedett, és valószínűleg megdöbbenünk majd az olyan adatoktól, hogy Toledo háromezer, Cleveland West Side négyezer, az East Side pedig csaknem nyolcezer dollárt fizessen be esztendőnként közegyházunk pénztárába. Ezek valóban meglepően nagy összegeknek látszanak. De csak látszanak, mert ténylegesen csak annyit jelentenek, hogy egyházaink tagjaitól a múlt évre kért 4 dollár 11 cent helyett fejenként 6 dollár 43 centet kérünk egész esztendőre — tehát kevesebbet mint két centet egy-egy napra! Két centet egy napra! De ezt sem adtuk meg, mert a múlt évben fejenként az egész évre 2.04 azaz két dollár és négy centet, vagyis naponként félcentet adtunk Isten Országának a mi Egyházunk által való terjesztésére! Vájjon mások mennyit adnak? A számok nem hazudnak és a számoknak ez a bizonyságtétele. — Országunkban a legnagyobb adakozók a legkisebb egyházak: az első tizennégy egyháznak közülünk nagyon sokan még a nevét sem ismerik. Pedig ezeknek' az egyházaknak csak a neve ismeretlen: az adakozása annál ismertebb! A hetednapos adventisták parányi egyháza adta valamennyi amerikai egyház között a legnagyobb összeget Isten Országának ügyére: csaknem 44 millió dollárt. (A hozzájuk képest óriás methodista, lutheránus és református egyházcsoportok többet adtak ugyan, de csak úgy, ha e csoportok tagjait mind együvé számítjuk. Egyenként csak egyetlenegy egyház adott többet.) Ellenben a tagok átlagos adakozásában egyetlenegy felekezet sem érte utói őket: tagjaik átlagban 157 dollár és 47 centet adtak az év folyamán. A presbiteriánusok átlagban évi 18 dollárt adtak évenként, a mi egyházunk tagjai évi 4 dollár 46 centet, mig a Magyar Egyházkerület tagjai évenként átlagban 2 dollárt és 4 centet. Az adventisták naponként 43. centet — mi naponként fél centet. Vagy vettük-e valaha fontolóra azt, hogy az előző egyházegyesülés óta, tehát az utóbbi 16 esztendő alatt Egyházunk azt kérte Magyar Egyházkerületünktől, hogy ez idő alatt az ő negyven millióhoz közel járt kiadásaiból 384 ezer dollárt vegyen magára, de mi csak 160 ezefet vettünk át, tehát 224 ezer dolláros rövidséget okozlunk Egyházunknak. E 16 év alatti befizetéseink tehát csak 41 és fél százalékát tették ki annak, amit tőlünk kértek. Kétségtelenül tettünk haladást, mert 16 évvel ezelőtt csak 21 és fél százalékos volt a befizetésünk, holott azóta az 55 sőt 65 százalékot is meg tudtuk haladni. A világszolgálat múlt évi befizetésével pedig világosan bebizonyítottuk, hogy igenis volna pénzünk és tudnánk is fizetni: több mentségüfik aligha lesz hát.
