Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-05-15 / 10. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA írás szerint is megilleti. A mi népünk megbecsüli a maga pásztorát, és most már meglátta, hogy ezzel nemcsak önmagát becsüli meg, hanem saját érdekeit is leghelyesebben szolgálja. Az 1956.-ik esztendőben ifjúsági munkánk területén mutatkozott legjelentősebb haladás, ami különös örömmel kell, hogy eltöltsön mindnyájunkat nemcsak azért, mert a jövő szempontjából ez a legfontosabb mezőnk, hanem azért is, mert bizony ezen a téren is igen régen kellett volna ilyen megmozdulásnak történnie. Múlt évi egyházkerületi gyűlésünkön, meghívásunkra, megjelent az egyházkerületi ifjúság elnöke és elébünk terjesztett kérésének, valamint a mi sürgetésünknek is megvolt a maga kívánt visszhangja: gyülekezeteinknek egy része kiküldött legalább két ifjút a Camp Mensch Millben tartotott országos ifjúsági konferenciára, ahol körülbelül százan jelentek meg és részesültek az egy hetes összejövetel sok lelki áldásában. Bizottságaink közül is ez az ifjúsági bizottság fejtette ki a legnagyobb tevékenységet, amit őszinte elismeréssel kell megállapítanunk itt közgyűlésünk előtt. A múlt esztendő egyetemes zsinati év volt, és a zsinat is hozott számunkra olyan jóleső intézkedéseket, amik először történtek Egyházkerületünk fennállása óta. Mindig óhajtottuk, hogy vajha közülünk is választanának arra érdemes férfiakat Egyházunk központi tanácsainak és szerveinek tagjai közé, hogy igy magyar egyházainkat annál többen képviselnék Egyházunk kormányzó testületéiben. Volt ugyan már képviseletünk Világsegély Bizottmányunk tagjai között, sőt tanácsadói minőségben a Board of Business Management gyűlésein is — de az most történt meg első Ízben, hogy a Board of Higher Education tagjai közé beválasztották Dr. Tóth Béla coatesvillei lelkészünket, a Franklin és Marshall kollégium történelmi szakosztályának vezetőtanárát, a nagyon kis tagszámú Judicial Commission tagjai közé pedig Fodor József columbusi presbiterünket, Egyházkerületünknek is tanácstagját, akit később a Világsegély Bizottmány is behívott tagjai közé. így egyszerre három központi tanácsunk és szervünk tagjai között is lett képviselete Egyházkerületünknek. Azok kedvéért, akik nem tudnák, talán helyénvaló lesz itt megemlítenünk, hogy hivatalos lapunk szerkesztője, hivatalánál fogva, állandóan képviselőnk Egyházunk különböző gyűlésein, köztük a legfőbb kormányzó testületnek, az Egyetemes Tanácsnak a gyűlésein is. Legyen szabad külön is felhívnunk közgyűlésünk figyelmét pénzügyi gazdálkodásunk kimutatására is, mert úgy érezzük, hogy az adott helyzetben ezen a téren is igyekeztünk megfelelni kötelességünknek. Ezt több körülmény is nehezítette. Egyetemes zsinati év volt, ami egymagában is egymagában is több mint 1,300 dollár kiadást jelentett számunkra. Egy helyett két évi jegyzőkönyv előállítási költsége megint majdnem annyi kiadást jelentett, sőt tisztviselőink fizetése is másfél évről volt esedékes egy helyett. Mindezek dacára azonban, Istennek hála, pénztárosunk nem deficitet, hanem maradványt jelent. Az elmúlt esztendőnek reánk nézve is kétségtelenül legnagyobb eseménye volt az október végén kitört magyarországi szabadságharc, melynek mi is teljes mértékben éreztük nemcsak nagy jelentőségét és lelket tépő gyászát, hanem minket is érintő és messze kiható következményeit is. Az ő magukra-hagyatottsá- guk tragédiájában minket, amerikai magyarokat, egészen különös felelősségnek bár némán maradt, de mindnyájunk által mégis fájdalmasan érzett szerepe vádol: mi voltunk azok, akiknek leghangosabb szószólóiknak kellett volna lennünk annak a nemzetnek a kebelében, amelybe egyedül vetették reménységüket. Mint ők a teljesen előkészületlen és különben is kilátástalan fölkelést nem tudták eredményre vinni, úgy mi sem tehettünk egyebet, mint a váratlanul reánk szakadt és minket is teljesen felkészületlenül talált nemzeti csapásban legalább a sebek kötözésében segítettük az otthonmaradottakat, mig az idemenekültek érdekében — országunk kormányával együtt — egészen újszerű és nagy mértékben eredményes segitő-akciót indítottunk. Igaz, hogy erre hivatott egyházi szerveink fellépésének sajnálatos • megkésése helyrehozhatatlan károkat okozott, minek következtében ezrek helyett csak százak nyerhették el gyülekezeteink ölelő keblének vigasztalásait — de még igy is hálákat adunk jó Istenünknek, mindazért a kevésért is, amit érettük tehettünk. Gyülekezeteink és lelkészeink egymással versenyeztek a könyörülő szeretet gyakorlásában. Kételkedünk abban, hogy valaha is lehetséges lenne számszerű kimutatást készíteni akár a közénk érkezett menekültekről, akár a nekik nyújtott segélyezés mennyisége felől — de hiszen ez nem is a mi feladatunk: ott tartják ezt számon, ahol mindent teljesebben és tisztábban látnak. Mégis a helyi jellegű tevékenység mellett, mit lelkészeink mindenütt kifejtettek, meg kell említenünk azoknak a nevét, akik egyetemes jellegű munkát végeztek a most bezárt Camp Kilmer könyö- rület-táborában, és ki kell fejeznünk köszönetünket Bertalan Imre, Vitéz Ferenc és Egry László lelkészeink, valamint Nt. Kosa Andrásné irányában, valamint Be- retz Árpád lelkészünknek is, akit terhes megbízatással a Church World Service és a World Council, végül Kovács Imre lelkészünknek, akit a Vörös Kereszt küldött át Európába. A rendkívüli feladatok, miket ez az egészen váratlan esemény zuditott reánk, távolról sem értek véget, sőt nagy részükben még most kezdődnek, kint is bent is. Ausztriában és Jugoszláviában a menekültek tízezrei várják a szabaditást. Egyházkerületünknek, Egyházunkon és igy az Egyházak Oszágos, valamint Világtanácsán keresztül, haladéktalanul feli kell emelnie a maga kérő és sürgető szavát, hogy kongresszusunk és az Egyesült Nemzetek szervezete megfelelő törvényhozási és nemzetközi intézkedéseket tegyenek. Nem volna semmi mentségünk, ha az ilyen eljárásnak a reménytelenségével próbálnék takargatni tétlenségünket. Egyházkerületi tanácsunk reméli, hogy közgyűlésünk meg fogja találni a megfelelő eljárási formákat és még ebből a közgyűlésből felemelhetjük ha gyönge is, de bizakodó szavunkat, minek kötelezettsége elől nem térhetünk ki. Magunk között viszont az elhelyezés követelményeinek teljesítése után a lelki gondozás egészen újszerű kívánalmai sürgetik intézkedéseinket. A felnőtt uj- amerikások régi tagjaink között megtalálják helyüket és amennyi jót ezektől kapnak egyházi életünkben, talán ők is hoztak közéjük ugyanannyit. Annál nehezebb és azonnali intézkedéseket kívánó probléma azonban az ifjúság és a gyermekek vallásos gondozásának sürgős elkezdése. A feladat olyan sürgős, hogy a szó szoros értelmében önfeláldozó férfiak után kiáltunk, akik hajlandók volnának minden késedelem nélkül azonnal vállalkozni megfelelő vezérkönyv és tankönyv előállítására. A felnőtt menekültek között is van egy olyan segédeszköz, amit minden késedelem nélkül azonnal alkalmazásba vehetünk és amit ők nagyon szívesen is fogadnak mindenütt. Adjuk kezükbe azonnal egy-
