Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-05-15 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) tor the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. ELNÖKI JELENTÉS az Evangéliumi és Református Egyház Magyar Egyházkerületének 1957 május 7.-én, a new-yorki első egyházban tartott rendes évi közgyűlésén Nagytiszteletü egyházkerületi közgyűlés! Atyák és testvérek! A mi jóságos mennyei Atyánk mindenható Isten, akinek hatalma végtelen. De még Ő sem tudna minket magasabb hivatalra méltóztatni, mint aminek az ellátására most is kegyelmesen egybegyüjtött bennünket. Nem, nem embertől lett az az intézmény, aminek a szolgálatában állunk mi itt mindnyájan. Ő maga szerzetté azt, Jézus Krisztussal megalapoztatta, Szent- leikével életrehivta és azóta folytonosan épiti. Épitőmunkájához szerszámokat használ — minket. És nincsen a földön sem nagyobb kiváltság, sem nagyobb boldogság, mint szerszámnak lenni az Ő kezében, amikor embervilágunk legnagyobb, leghatalmasabb és az örökéletre egyedül hivatott intézményét, az Anyaszentegyházat épiti. Gyarlóságunkban sokszor megérezzük, milyen sok kárt okozunk Neki, mert ez a gyalu kicsorbul, vagy az a fűrész elhajlik, mielőtt még az Ő kezébe kerülhetett volna. De Ó még akkor sem dob el bennünket, hanem hosszu- türésében ime uj alkalmat készit számunkra, mert használni akar és használni is fog mindnyájunkat. Mert “az övéinek az Úr megtartója, őrző pásztora, hív oltalmazója”, aki “kegyelemből érdemeink felett sok lelki jókkal bennünket körülvett”. És mi alázatosan boldog örömmel érezzük meg, hogy az Ő ereje a mi erőtlenségünkben kiván megnyilatkozni — és ez a tapasztalás ad mindig megújuló bátorságot azoknak a feladatoknak a vállalásához, amelyek elé odavezet bennünket. Ebben az Ő érdemünkön fölül való kegyelmében bízva fogadtuk el mi öten, két esztendővel ezelőtt azt a megbízatást, hogy Magyar Egyházkerületünk ügyeit intézzük, vezetésére magunkat Isten Lelke alá engedelmes szerszámul odaadjuk. Hálaadással ismerjük el, hogy ha a mi igyekezetünkben volt is, bezzeg Istenünk kegyelmében nem volt fogyatékosság, úgy hogy az elmúlt két évre visszatekintve az Ő áldásainak rajtunk való eláradása szemmel láthatóan megnyilatkozott kerületi életünk számos munkamezej én. Hadd említsük mindjárt első helyen azt a területet, amelyiken legnehezebb és leglassubb volt Egyház- kerületünk elindulása: részesedésünket abban a munkában, amit Evangéliumi és Református Egyházunk Isten Országának terjesztése érdekében országunkban és ezen is kivül még hét más országban folytat. Másfél évtizeden át bizony csak bukdácsolva baktattunk Egyházunk többi 33 kerülete után. Két évvel ezelőtt történt meg második Ízben, hogy elértük befizetéseinkkel a tőlünk kért részesedésnek az 55, sőt világsegélyző munkánkban a 68 százalékát. De egyszer már volt 66 százalékos befizetésünk is! Igaz, hogy a következő esztendőben, 1956-ban, apportionment befizetésünk 42 százalékra csökkent, amit a tőlünk kért összegnek lényeges emelkedése is okozott — másfelől azonban rendkívüli világszolgálatra való adakozásunk a tőlünk kért összeget 746 százalékos túlfizetéssel haladta meg, aminek egészen speciális okait mindnyájan nagyon jól ismerjük, s később érdeme szeerint tárgyaljuk. Ugyancsak az 1955.-ik év folyamán segített meg minket jó Istenünk egy másik, szintén tulhosszu ideig elhanyagolt munkamezőnkön is. Lelkészeinknek és egyháztanácsainknak egész sora felismerte Egyházunk hivatalos lapjainak nagy értékét, és elfogadva azt az elvet, hogy gyülekezeteink tagjait egyenesen megilleti — tagságuk fejében illeti meg az Egyház hivatalos lapjainak állandó járatása, valamint elfogadva az Egyházunk által hallatlanul kedvező — féláru — előfizetési kombinációt: egymás után rendelték meg tagjaik számára, vagy a magyar, vagy az angol nyelvű egyházi lapot, miknek köztünk elterjesztése ilyképpen addig páratlan lökést kapott: a REFORMÁTUSOK LAPJA előfizetőinek száma megkétszereződött, a MESSENGER előfizetőié pedig mind a 34 egyházkerület között a mienkben emelkedett a legnagyobb százalékszámmal. Végezetül szintén az 1955.-ik évben történt meg az a nagy előrelépés is, hogy gyülekezetünk tagjai meglátták az idők változását és azoknak kényszerítő nyomása alatt egyházközségeink egy nagy részében •— több mint felében — több-kevesebb összeggel emelték lelkészeinknek bizony a kor szükségleteitől meglehetősen hátramaradt fizetését, őszintén reméljük, hogy ez a helyes példaadás és kezdeményezés nem áll meg, hanem folytatódni is fog mindaddig, amig minden munkásunk megkapja a maga teljes bérét, ami a Szent-
