Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-05-01 / 9. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

11

Palinak melege lehet! Estéről-estére takaró nélkül mered a magasba. A csillagok egykedvűen ragyognak, mintha- unnák saját fényüket s a felhőfátylaknak hírük-hamvuk sincs a derűit égbolton. A hegyekből hűvös szél fú a szigetre; ereje bezörget a házakon, megveri az ajtókat, az ablakokat. Igen, a Palinak melege van. Nagyokat fújva hűti magát, míg mi gyapjú sálakba, ki mibe — Waikiki gazdagjai szőrmékbe — burkolózva didergünk . . . Hűvös szelére fázósan zizegnek a pálmalevelek, reszketnek a fák lombjai, ide-oda hajladoznak a virágok, mint méltatlankodó öregek feje, s meginognak vastag törzsükön a hórihorgas kókuszpálmák. Szinte kételkedünk, hogy Hawaiiban vagyunk-e!?

De nemcsak mi, Oahu szigetiek fázunk, még jobban fáznak a “nagy sziget” Hawaii, és Maui sziget lakói. Hawaiin ugyan minden télben havazik, de így mint az idén, még soha sem. A 13,784 láb magas Mauna Kea hegytetőt négy láb hó takarja — örömére a skiielőknek. Maui szigeten már két ízben esett jeges eső s mindkétszer leszaggatta súlyával a villany drótokat és pár napra elnémitotta a TíVít és a rádiókat. Nagy kárt okozott a hideg már eddig is, különösen Kauai és Lanai szigeteken, a pineapple és a cukornád ültetvényeken. Idős hawaiiak nem emlékeznek, még hallásból sem, hasonló időjárásra egyetlen szigeten sem.

A híradás szerint Szibériából jön ez a hideg szél és eső. Nem csoda, mert soha nem volt ilyen közel Szibéria egyetlen országhoz sem, mint van napjainkban. Még a gondolatára is megborzadunk! Azonban még Szibéria hideg zúzmaráját is felmelegiti Hawaii napsugaras lehellete. Mert mint a gaz tolvaj, csak éjjel lopózhat Hawaiig és csak ideig-óráig.

Sajnos, a maroknyi magyar nemzetet irthatja — hiszen senki sem akadályozza — szi- bériás szívtelenségével, de Hawaii felett nemcsak Isten tüze ragyog fel hajnalban, szerte lövelve sugarait, árasztva melegét a szigetekre, hanem munkára kelő lakosainak is az Isten tüzéből nyert áldott szikra dobogja szivükben a felebaráti szeretet ki nem alvó melegét. Mert itt még a könnyekből is szíveket összekötő szivárvány képződik. Ezért sem Hawaiit, sem lakosainak szívét meg nem csípheti a szibériai dér.

És ha ma még azt nézegetjük is esténként, hogy betakaródzik-e a Pali vagy nekünk kell-é betakaródznunk — de napközben Isten tüzének áldott melegében: napfényben sütkérezünk.

I

í

I

I

$

$

u

t

H awaiiban

Ép testben ép lélekkel szállva Röpített új Dédalusz szárnya,

Hogy nyugdíjas évem leéljem Népek virágos szigetében.

Bandukolok a hősi sírhoz,

A szolgálat hiánya kínoz,

Szegény lelkem, hát nyugton élsz-e? Magyar Igédnek holt a fénye.

fi

f

f

I

I

í

Szivem kereszt és rajta Krisztus, Tövén virít bár a híbiszkusz,

De jaj-kiáltás zúg az égre,

Szirma borzong a nagy “Miért”-re.

Mint kalitba zárt rab madárka, Nyugtalan vágyat ölt magára, Csapong, csivog, szállni akartan, Rabságát elsiratja dalban.

Dalnokát is bú tőre sérti,

Siró dalát senki sem érti —

Csak bámul bénán, mint vadállat, Magára zúdít minden vádat.

Vagy legelész, mint balga bárány. Mit érdekli őt a szivárvány!? Melynek íve fejéig ér el Siró felhőt színező véggel.

Oh, e sziget M elit a képe,

Hol kígyó csúszik Pál kezére,

Vagy inkább egy oroszlán ketrec, Melyben a vad dühében megvesz.

$

I

$

i

i

I

I

I

I

í

Vagy tán pacsirta leesőben,

Néma-gyorsan fészkére röppen, Mit szétvág a szántó kaszája, Boldog, ha mentve fiókája.

fi Hawaii 3

Szirten játszó szellők zenéjén, Sóhaj os tenger partszegélyén, Borong a lelkem éjjel-nappal, Belső sírásba fojtott dallal.

De szárnyai új Dédalusznak,

Ma légen át gyorsabban úsznak, Reményem szárnyát bele tűzöm, Átrepülök vizen és tűzön.

SZABÓ LÁSZLÓ