Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-05-01 / 9. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA KŐTELEZŐ VALLÁSOKTATÁS AZ ELEMI ISKOLÁBAN Irta: Dr. Deák Imre volt miskolci bíró Amióta uj-amerikás magyar vagyok, állandó olvasója lettem a REFORMÁTUSOK LAPJÁ- nak. Április elsején megjelent számában megragadta figyelmemet az “Indiában is probléma a vallástanítás” című hír. Ennek utolsó szavaiból tudtam meg, hogy az amerikai iskolákban a vallást nem tanítják. Éhez a kérdéshez kívánok hozzászólni, hogy kifejtsem a magam álláspontját az iskolai vallástanítás érdekében. Magyarországon régi hagyományai voltak a kötelező iskolai vallástanításnak. Az iskolai tanítás otthonn nagyrészben felekezeti iskolákban, kisrészben községi vagy állami iskolákban történt. Mindegyik fajta alsófokú iskolában hat éves korukban kezdték a tanúlást a gyermekek és a világi tantárgyak mellett már az első évben ott volt, mint kötelező tantárgy, a vallástanítás heti két óraszámmal és az egyházi énektanítás heti egy óraszámmal. A gyermekek 12 éves korukig jártak az alsófokú iskolába, ahol a hat év alatt gazdag vallásos oktatásban részesültek, minek befejeztével megkonfirmálták őket. Ifjaink ezzel a vallásos neveléssel kerültek ki az életbe vagy mentek tovább tanúim a középiskolákba, ahol szintén kötelező volt a vallástanítás, amely e fokon természetesen még magasabb síkban mozgott. Ha már most bírói szemmel vizsgáljuk a magyarországi fiatalkorú bűnözők számát, megállapíthatjuk, hogy abban az időben a fiatal- korúaknak az elkövetett bűncselekményekben való részesedése nagyon csekély volt. Ez nem azon idők politikai rendszerének volt az érdeme, hanem a keresztyén hitoktatásé. A kommunizmus aztán eltörölte a kötelező vallástanítást Magyarország minden fokú iskolájában, amiket egyidejűleg mind államosított is. Nyolc év után most már megvizsgálhatjuk, hogy mit eredményezett a vallástanítás eltörlése a magyarországi fiatalkorúak körében? Ugyancsak bírói szemmel vizsgálva az utóbbi évek bűnügyi statisztikáját, azt látjuk, hogy az elkövetett bűncselekményekben a fiatalkorúak részesedése igen nagy: körülbelül 30-40 százalék. Milyen természetűek voltak azok a bűncselekmények, amikben nekik részük volt? Részben vagyon ellen, részben testi épség ellen, részben szemérem ellen elkövetett bűncselekmények voltak ezek, míg a fiatalkorú leányoknál az üzletszerűen folytatott tiltott és titkos kéjelgés is ezek közé tartozott. Mindezek azonban nem jelentették azt, mintha ezeknek a fiataloknak jó része ne lett volna jó hazafi és ne állott volna oda az októberben kitört magyar forradalom mellé. E bűnöző fiatalok többségében hiánytalanúl megmaradt a hazafiúi érzés, de teljes mértékben hiányzott belőlük az a vallásos és erkölcsi felfogás, amit azelőtt a kötelező iskolai vallástanítás nevelt bele a lelkűkbe. Nem ismerték példáúl a bibliai Tíz Parancsolat erkölcsi értékét, amivel — ha egyszer átment az énünkbe — többé még szándékosan sem tudunk szembeszállni, olyan szép és olyan nagy e lelki parancsoknak visszatartó hatása. Ifjúságunk nem vizsgálta, nem is vizsgálhatta a világi törvények által büntetni rendelt bűncselekményeket valláserkölcsi szempontból, mert ilyen nevelést az iskolában nem kapott, sőt ahol mind a két szülő dolgozott, olyat otthonában sem kaphatott; a papság pedig nagy mértékben el volt zárva az ifjúság nevelésének irányításától. Az államhatalom tervei szerint az ifjúság erkölcsi nevelése az Úttörő meg a DISZ mozgalmak feladata lett volna; ezektől azonban az ifjúság, amennyire csak tehette, távol tartotta magát, mert ezeket a mozgalmakat Moszkvából irányították. így bolyongott a magyar ifjúság vezetés nélkül a Pusztában. Itt Amerikában, a demokrácia klasszikus hazájában, ahol a demokrácia a legszélesebb körű, azt mondják, hogy a legjobb szándéktól vezettetve nem tették kötelezővé a vallástanítást az iskolákban. Amennyire itt tartózkodásom rövid ideje alatt az amerikaiak mindennapi életét megismertem, véleményem szerint nem sértené meg sem az egyetemes, sem a személyes szabadságjogokat, ha itt is bevezetnék az iskolákba a kötelező vallástanítást. Miért látom ennek szükségét? Az amerikai élet rohanó tempója mellett a szülők éppen abban a korban nem érnek rá arra, hogy gyermekeik valláserkölcsi nevelésével foglalkozzanak, amikor a gyermek lelke a legfogékonyabb. Itt igazán érvényes az a tétel: addig hajlítsd a fát, amíg fiatal, mert később nem hajlik, hanem törik. Ha a gyermekkorban nem rakjuk le a gyermek lelkében a valláserkölcsi világnézet alapjait, hanem csak később próbáljuk azt elkezdeni, akkor fundamentum nélkül próbálunk házat építeni, ami aztán össze is dűl a legelső vihar támadása alatt. Avagy nem félelmetesen megdöbbentő-é az a tapasztalás, hogy itt Amerikában már egészen fiatal korban kezdik elkövetni azokat a bűncselekményeket, amiket mi odaát a kommunizmus velejáróinak tartottunk?! De még ha nem is lép a bűnözés útjára az a fiatalkorú egyén, akkor is sivár és üres
