Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-05-01 / 9. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 meggyógyulok . . És Jézus szól: “Valaki érintett engem, mert erő származott ki belőlem.” “Ki érintett engem?” Te voltál az? Te lehetsz az! “Uram, amint vagyok . . . jövök. Engedd, hogy hittel érinthesselek, gyógyulást, békességet találjak. Szólj hozzám is: “Fiam . . . leányom . . . eredj el békességgel.” Ámen. HUSVÉT UTÁN “Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.” (János 11:25-26.) ★ ★ ★ A HUSVÉT bátorítóan rávilágított a természet titkára: nem fáradt, haldokló ez a világ; ÉL, szívverése megújúló, friss ütemű! Az üres sir, a feltámadott Krisztus elkötelezően hirdeti: emberek gonoszsága nem zárhatja be Isten szabad, teremtő Lelkét. A feltámadás ténye döntő: az örök Isten hozta ki egyszülött Fiát a halál karmaiból s ezzel a bűn és halál fölött való győzelmét elhatározó jellegűvé, teremtő erővé tette a mi életünkben! Ez a győzelem a világ- egyetem életére is ujjáteremtően kihat. A húsvéti ember hitével ragyogtatja fel az életet, jóságával dicsőíti azt és szolgálatával gazdagítja. A megnembánt bűnök terhe ros- kasztó! De nem kell többé egyedül viselni bűneink terhét: Krisztus helyettünk, velünk viseli azt, amikor bűnbánatunk őszinte. Lesznek még nehéz napok, jönnek majd még könnyes órák, hiszen a harcot nekünk is meg kell vívni. De kulcsold össze a kezedet! Ne félj: imádkozzál és dolgozzál! A győzelem a miénk. A mi Megváltónk meggyőzte a halált. Neki add át magadat! Csak akkor tud rajtad segíteni, ha Neki adod azt ami az Övé. Az életedet, hiszen joga van hozzá, Ő fizette érted a legdrágább bért! Vérével váltott meg. Keresztjeink drága, kiváltságos alkalmak. Isten ezeken keresztül teremti újjá életünk. A Nagypéntek megtanít bennünket arra, hogy hogyan viseljük a szenvedés tövis-koronáját, mert sokszor a könnyes kín a mi gyógyító orvosságunk. A húsvéti ember fény-hordozó, lángokat istápoló ember. Lehet az életed egyszerű, de ne felejtsd, hogy sohasem jelentéktelen. Mert te is gyújthatsz lángot, te is istápolhatod a szeretet, a húsvéti bátorság, a mindeneket meggyőző hit sugárkévéit. “Hiszed-é ezt?!” Paál Gyula Mrs. Lillian Lee Lang HITEM A FELTÁMADOTT KRISZTUSBAN Kiváltságnak és megtiszteltetésnek tartom, hogy e konferenciához szólhatok és először is átadhatom az Evangéliumi és Református Egyház elnökének, Dr. James E. Wagnernak, és Egyetemes Tanácsának az üdvözletét és jókívánságait. Eljutott mindnyájunkhoz annak a híre, amit önök a sokuk szülőhazájából menekültek érdekében tettek. Bizony dicséretet érdemelnek azért a szeretetért és részvétért, amit irányukban tanúsítottak, megnyitva előttük otthonaikat és templomaikat, úgy szintén odaállva melléjük segítségükkel, amint ebben a számukra uj országban talált életviszonyokhoz próbálják hozzáilleszteni megváltozott életüket. — Egész Egyházunk szívesen segített ebben a Világszolgálatunkon keresztül juttatott adományaival. Ezek után boldogan osztom meg gondolataimat önökkel konferenciánk szép tárgya fölött, hogy én is bizonyságot tehessek a feltámadott Krisztusban való hitem felől. Meggyőződésem, hogy a HIT éppen annyira szükséges a mi lelki életünkhöz, mint a lélek- zés a mi testi életünkhöz. Hit nélkül éppen úgy nem maradhatna meg a lelki életünk, mint ahogy testi életünk nem tudná túlélni, ha meg- állana a lélekzésünk. Hitem egészen természetes módon nőtt ki abból a meggyőződésemből, hogy “úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy senki, aki Őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Levegőt lélekzek tüdőimbe, aztán kieresztem azt — hogy élve maradhassak! A lélekzés testemnek természetes működése. Sohasem kellett vagy lehetett azt kérdeznem, hogy mikor van szükségem lélekzésre: ébren-é vagy alvásomban? A lélekzés tevékenysége két irányú működés: egyformán szükséges belélekzenem tüdőmbe a friss levegőt és kibocsátanom tüdőmből az elhasznált levegőt, hogy testemet életben tarthassam. Ha nem fogadnám el, hogy Jézus Krisztus a mi feltámadott Urunk és Megváltónk, nem volna hitem Őbenne. Nem is volna semmi indokom arra, hogy higyjek Őbenne. Az én Benne vetett hitem természetszerűleg nő ki abból a feltevésemből, hogy Ő a feltámadott Krisztus. Nem könnyű feladat az, hogy szavakkal próbáljam leírni az én természetes, egyszerű hitemet. Hadd mondjam meg először is azt, hogy az én hitem nem valami hirtelenséggel történt megtérésnek volt a következménye. —
