Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-05-01 / 9. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “VALAKI ÉRINTETT — ERŐ TÁVOZOTT BELŐLEM” Megváltóm, Orvosom! A tömegből azzal ment Hozzád a beteg asszony: “Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És Te meggyógyítottad. Óh engedd, hogy érinthesselek, gyógyulást találva, békével mehessek tovább utamon. Ámen. Faluról falura jár Jézus, evangéliumot hirdetve, betegéket gyógyítva. Sokan járnak vele. Tanitványok, nők, férfiak. Most a gadarénusok földjéről jön, ahol az ördöngőst gyógyította meg. “A nép örömmel fogadta, mindenki várta.” Nagy sokaság sereglett egybe. Erős, egészséges emberek félretaszitják a gyengébbeket, csak közel juthassanak hozzá. Ott vannak az édesanyák. Gyermekeiket magasra emelik, hogy láthassák Őt. Mint egykor Lincoln temetésén a fekete édesanya magasra emelte kisfiát és azt mondotta: “Fiam, nézd meg jól, ő teérted halt meg.” Némelyek kíváncsiságból, mások érdeklődésből, vagy szükségtől hajtva, jöttek hozzá. íme egy férfi jön. A zsinagóga elöljárója. Arcán sötét felhő. Otthonában betegen fekszik gyermeke. Egyetlen gyermek. Tizenkét éves. Haldoklik. Jairus, a zsinagóga elöljárója, Jézus lábai elé borul és úgy kéri: jöjjön a házába, gyógyítsa meg gyermekét. Jöjjön, mig nem késő. Jézus megy. Türelmetlenül, sietve vezeti Jairus. Úgy szeretné, ha Jézus is jobban sietne. De Jézus megáll. A tömeg is. Azt kérdi a Mester: “Ki érintett engem?” Péter, a többiekkel együtt, azt feleli: Uram, a tömeg nyom, szorongat. Ki tudja, hogy ki érintett? . . . Jézus felel: “Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő távozott belőlem.” Ekkor előjön a vérfolyásos asszony. Reszketve borul eléje és elmondja: ő érintette, mert 12 év óta beteg. Sokat szenvedett. Gyógyulást sehol se talált. Jézus könyörületességre indulva felel: “Leányom, a te hited megtartott téged. Menj el békével és légy egészséges . . .” Jairus türelmetlenül nézi, hallja mindezt. Aggódik. Gyermeke halálán van. Elkéshetnek. Egy ember jön a zsinagógái elöljáró házából. Jairushoz megy. Közli a szomorú hirt: “Leányod meghalt. Ne fáraszd tovább a Mestert.” De Jézus biztatólag szól: “Ne félj, csak higyj s ő meggyógyúl.” Jairus házába mennek. Megfogja a leányka kezét és azt mondja: “Leányom, kelj fel. És visszatért abba a lélek és azonnal felkelt . . Az egész történetből ezt a kérdést emeljük ki: “Ki érintett engem?” Százan is érintették. De valaki másként érintette, mint a többiek. Mert van érintés, aminek hatása van és van érintés, aminek nincsen hatása. Sokan közelednek Jézushoz, de még sem érintik Őt igazán. Nézik Jézust, de sohase látják meg. Hallják, de nem értik. Külsőségekben, Istentiszteleten, Úrvacsorában részvételben érintik, de nem jutnak Vele élő összeköttetésbe. Van olyan érintés, melyre feltétlenül felel Jézus. Mi ez az érintés? A feleletet a történetbeli asszony adja meg. Beteg volt. Olyan betegsége volt, mely az egyházi törvények szerint kizárta őt a templomból, a gyülekezetből. — Elkülönítette férjétől, embertársaitól. Tizenkét évig elzárva mindentől: otthontól, templomtól, emberektől. Tizenkét évig “sokat szenvedett sok orvostól, vagyonát elköltötte, de állapota mind rosszabbra fordult.” Ekkor hallott Jézusról. Ő meggyógyíthatja. És most itt van. Ő segíthet. Hite szenvedésből, reménységből, mások bizonyságtételéből fakadt. Hite Jézushoz vitte. “Ha ruháját érintem is, meggyógyúlok.” Égető szükségből, szenvedésből, hitből fakadt érintés volt az. Hit érintette Jézust. Lélek érintette a Lelket. Az érintés és gyógyulás után bizonyságot tesz. Ez még nagyobbá teszi az áldást. Meggyógyulva, de még mindig kizárva. De Jézus igy szól neki: “Leányom . . .” Mit törődik ő már bármi és bárki mással?! Kizárták templomból, otthonból, emberek közül? De Jézus igy szólítja: “Leányom ...” Ő befogadta. Meggyógyította Szivét adta neki. Most már Övé, Neki szolgál! A legenda szerint ő volt Veronika, aki a Fájdalmak Utján, a kereszt alatt összeroskadó Jézusnak véres, verejtékes arcát keszkenőjével törölte meg. Hit — érintés — gyógyúlás — bizonyság- tétel — Jézussal közösség. Uj élet, béke! Régi történet? Olyan friss, mintha ma történt volna. Szükségben, bánatban, betegségben, szenvedésben levő ember. Otthonukat elvesztett, szeretteiktől elszakadt menekültek. Mennyi szív és minden szivén van valami teher. Miért nem megyünk Ő hozzá? “Mennyi békét elveszítünk, sírva hordjuk bánatunk. S mind azért, mert hő imában — igaz hittel — Ő Hozzá nem fordulunk.” Templomban, otthoni csendes áhítatban, mindig, mindenütt, hittel, reménységgel, bizonyossággal menjünk Hozzá: “Ha ruháját érintem is,
