Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-04-15 / 8. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA tehetségeiből és pénzéből aránylagosan adjon Isten Országára; az egyházközségeket pedig megkísérli megnyerni arra, hogy vegyenek tényleges részt városuknak az életében, egyben pedig juttassák el bizonyságtételüket a világ tá- volábbi részeibe is. Nagyjából ezek az ELŐBBREMOZDÚLÁS programmjának a pontjai, de ezek alatt még mélyebben ott van az a feladat, hogy mindnyájunknak oda kell adnunk magunkat az eddiginél sokkal teljesebb mértékben Krisztus Urunk nagy ügyének, az Isten Országának szolgálatára. Természetes, hogy mindezekből az egyetemes keresztyén célkitűzésekből Magyar Egyházkerületünk sem akarja kivonni magát. Sőt bennünket még ezeken felül sajátos magyar szükségleteink problémái is kell hogy lelkesítsenek, a miknek egyszer már saját magunk erejéből kellene megfelelnünk. Magyar nyelvű felsőbb nevelésünk ügye az utóbbi időkben nagyon szomorúan elhanyatlott, szinte mostoha-gyermek sorsára jutott. Pedig most hirtelen hozzájön az a feladat is, amire már soha nem is mertünk volna gondolni sem: ifjúsági- és gyermek-vonalon is sürgősen kellene a magyar nyelvű kiképzés, menekültjeink között. Ugyancsak ők még uj gyülekezetek formálására is hoztak lehetőséget. Bár ez utóbbi problémák csak ideiglenesek, mégis mily élesen rávilágítanak nagy felelősségünkre, ami elől ugyan kitérhetünk és megfutamodhatunk, de ezzel bizonyosan nagyon megszomorítanánk a mi Urunkat. íme, milyen fontos kérdések várnak a Magyar Egyházkerület tárgyalásaira. Reméljük, hogy e történelmi időkben méltóképpen állja meg helyét az Egyházkerület és tisztességet hoz magyar nevére! ISTEN MÉGIS CSODÁT TESZ Van egy történet, amely szerint XVI. Lajos francia király uralkodása idején egy kis gyülekezet temetőjében bizonyos csodákat észleltek. Természetesen a csodák híre hamar bejárta az országot, s annyira felizgatta az emberek kedélyét, hogy komoly zavargásoktól lehetett tartani. Éppen ezért a király a temető bejáratánál a következő feliratot helyeztette el: “A király parancsára tilos Istennek ebben a temetőben csodát cselekednie.” A francia király fennhéjázó magatartása semmivel sem kihívóbb, mint azoké az embereké, akik az egyház homlokzatára írják ki, hogy Istennek tilos csodát cselekednie egyik vagy másik gyülekezetben. Pedig de sokan vannak egyházban és egyházon kívül ilyenek! De sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy gyülekezeteink halálos dermedtségét még maga az Úristen sem tudja megváltoztatni, vagy legalább is szeretnék, ha nem változtatná meg. De sokan vannak, akik egyéni életük kapujára akasztják ki az ostoba és vakmerő figyelmeztetést: “Itt tilos Istennek csodát cselekednie!” Annyira hozzászoktak már ahoz, hogy személyes életük vasfüggönyei mögött éljék Istentől független, halálosan eseménytelen, rothadó létüket. Isten azonban nem bűneink szerint cselekszik velünk. Mosolygó szerelmében áthúzza ezeket a gőgös szavakat, a bezárt ajtókon keresztül is bejön hozzánk és csodákat cselekszik. Nekem legalább is ez a benyomásom, amint visszatekintek az elmúlt 1956.-ik évre. “Tied, Uram, az igazság, mienk pedig orcánk pirúlása.” Mi hűtlenkedtünk, Ő hű maradt. Mi hátat fordítottunk sokszor Néki, Ő elénk jött ismét. Mi vétkeztünk, Ő megbocsátott. Mi kételkedtünk, O áldott. Mi a magunk útját kerestük, O nem hagyott magunkra. Legyen áldott az Ő neve! A bűnbánó hálának ezzel a lelkűletével adok számot arról, ami közöttünk az elmúlt esztendőben történt. Öncsalás lenne azt mondanunk, hogy gyülekezetünk elérkezett az igazi egyházi élet magaslatára. Nem. Nagy út áll még előttünk. De azt hálátlanság lenne fel nem ismernünk, hogy ígéretes jövendő felé vagyunk úton. Sokan már a célokat is látjuk: növekedni naponta a Krisztusban, vállalni az Ige szerint való egyházi élet szolgálati feladatait is, beépülni szervesen a nagyobb keresztyén közösségekbe, segíteni közöttünk szétszórt honfitársainkat, erősíteni szervezeteink életét, stb. A világ, amelyikben élünk, fél, ideges, meghasonlott és kiábrándító; erős, egészséges, Lélekkel telt egyházra van szüksége, hogy kivezető útat találjon jelenlegi megrekedt- ségéből. Adja Isten, hogy a mi gyülekezetünk eszköz lehessen abban, hogy ez a kibontakozás minél hamarabb bekövetkezzék! Engedjük hát, hogy Isten csodát cselekedhessék bennünk és általunk! (Lelkészi jelentés bevezető és záró szavai a mckeesporti első egyház évi közgyűlésén.) Bütösi János SOKKAL TÖBB AZ ÖRÖMÜNK Múltkori keserű felsóhajtásunkban is jeleztük, hogy ha vegyült is üröm az örömünk édes borába, mégis sokkal több az örömünk. Azóta is boldogan szedegetjük bokrétába azokat a virágszálakat, amik útjaink szélén nyílnak és sok helyen már érezzük drága illatjukat is.
