Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-04-15 / 8. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

5

Számra nézve sokkal kisebb a meggyarapo- dásunk, mint amennyit szerettünk volna. Mert nem tagadjuk, hogy jól esett volna egyházi életünk áldásaiban részesítenünk azokat a menekült testvéreket is, akik most a nagy világban szétszóródva, talán magukra hagyatva, élnek valahol Ázsia vagy Ausztrália valamelyik pontján. Bizonyosan sóhajtoznak ők is mi utánunk. De ha már ennek így kellett történnie: annál nagyobb az örömünk annak tapasztalásán, hogy ez az aránylag kis számú meggyarapodás is mekkora felélénkülést jelentett a mi egyházi életünkben! Lesz-e valamikor módunk arra, hogy ennek helyi jelenségeit felsoroljuk, számba vegyük, megörökítsük? Hogy megörvendezne a szívünk, ha erről a felfokozódott jótékonysági cselekvésről hallanánk ilyen híreket, mint mi most hallottunk csak egy kicsiny körzetnek a múlt heti gyűlésén:

Passaic nagy házat bérelt ki erre a néhány hónapra, abba vitte a hozzá menekülteket, és már százat helyezett ki ebből az első ideiglenes otthonból a véglegesekbe, köztük családot is vagy húszat. Norwalkon a hetvenhat odamene- kűlt közül már hatvannak rendes munkája van, félszázan járnak az angol iskolába, ahol nyolc tanító tanítja őket; egyházukba a múlt vasárnap vettek fel 37 uj tagot, jövő vasárnap megint fognak egy csapatot. Wallingfordon a tüdőszanatórium is segített, a gyülekezet tagjai pedig már 56 menekültet hoztak ki maguk közé. Fairfielden külön magyar osztályt kellett nyitni a vasárnapi iskolában, és külön ifjúsági kört szervezni, amelyik magyar nyelven dolgozik. Bridgeporton maga az egyház 87 menekültet vitt ki, a többit az egyház tagjai; ebben a városban a magyar segélyre több mint ötvenezer dollár gyűlt össze. Woodbridgen egész barakkot tömt tele a tömérdek ruha, amit menekültjeink számára összehoztak, és a gyülekezet tagjai közül ötvenen jártak be a Kilmer-táborba, önkéntes szolgálatok végzésére. Még ahol nincsen is magyar gyülekezet: Lancasterbe is jutott harminc, hála Istennek; itt az egyház lelkészi hivatalát a REFORMÁTUSOK LAPJA “szerkesztősége és kiadóhivatala” helyettesíti, városszerte mindegyikükhöz elérő telefon-tolmácsolási és egyéb szolgálataival.

— Csak egy pár szál a szeretet virágai közül; de milyen szép volna, ha össze tudnánk kötni az egész nagy csokrot! Hogyne örvendezne hát a szívünk, hogy jó Istenünk ilyen csodálatos alkalmat adott hitünk megbizonyítására! Legyen áldott az Ő szent neve mindezekért!

Szegeletkő

fi:

I

I

Szállt egy világ rendítő sóhaj,

Milyen csak az égből jöhet,

Rengett a föld s ingatva rázta A sír szájára tett követ.

Világbánat súlya alatt Helyéből a kő kiszakadt.

Gördült, gurult a korszakos kő, Atdörgött bánaton, jajon,

Ahol elzúgott, össze omlott Egy pogány világhatalom.

Világ központjába kiállt,

S rajta épült egy Újvilág.

Mint a felsugárzó naparcról •jí Szétlő reggel a fényözön,

Úgy áradt szét a sziklak öböl jí A bánatot űző Öröm.

Es az ember újjongva, zengve Isten képmását vissza nyerte.

Rabszolga láncát szerte zúzta,

És föllélegzett szabadon,

Krisztus kétélű fegyverével Győzött a véres zsarnokon.

Igéjét vad szívébe szúrta,

Múltját a kő halálra zúzta.

Erőszakot erőszak öl meg,

Mely visszavág, mint nyaktiló,

Vagy önmagát sebzi halálra,

Mint vészbe sodort skorpió.

Szabad, szép élet nem lehet,

Míg zsarnok ül ember felett.

Reá zuhan a Szegeletkő,

Melyet gonoszul megvetett,

Úgy zúzza szét fejét a szikla,

Mint vadász a veszett ebet.

Kiirtja Isten minden szörnyét,

S felcsókolja Magdolna könnyét.

Ez végzete a zsarnokoknak,

Romjukra lép a Messiás,

Keresztből, sírkőből, bilincsből Virít ki a feltámadás.

Hazám, lelked ily jövőt lásson, Virág nyílik a rothadáson.

Hawaii SZABÓ LÁSZLÓ

í

I

f

5

í

I

i

)!

I

I

í

i

í

i

i

i

í

í

I

i

í

I

i

i

I

I

a

I

I

;

a

8