Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-04-15 / 8. szám

OMtiURSÍ COLLEGE LIBRARY

EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH

Volume LVII., Number 8. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., Apr. 15, 1957.

HA A KERESZT ALATT TALÁLKOZUNK VELE

Nagy tömeg csődűlt ki látására. Elözönlötték az útcákat, amerre majd a menet megy és az elítélt viszi a keresztjét a dombra fel, ahol megfeszítik. Ott voltak a csúfolódók, ott voltak a gyászoló asszonyok, de legtöbben a kíváncsiak voltak, akiket az izgalom hozott ide.

Az őrség katonái éber szemmel figyelték a tömeget, míg a menetet a városkapun átvezették. Készen állottak arra az eshetőségre, ha talán barátai vagy követői megkísérelnék kiszabadítani azt a megkínzott embert, aki most egyszerre csak összeroskadt a nehéz kereszt alatt. A százados jól látta a feladat lehetetlenségét és odahívatta azt az utast, aki éppen akkor jött a város felé a vidékről, tehát bizonyosan nem az ő hívei közűi való.

Annak az utasnak a neve Simon volt. Azoknak a zsidóknak a leszármazottja volt, akik háromszáz évvel azelőtt Észak- Afrikának felső tengerparti részén telepedtek el, amit Ciréné név alatt ismertek. Onnan jött Simon Júdeába és Jeruzsálembe, bizonnyal az ünnepre. Amikor most arra kényszerítették, hogy segítsen a kereszt hordozásában Jézusnak, ez volt vele az első találkozása. Igazán a kereszt alatt találkozott vele. És ez a találkozás megváltoztatta az egész életét. Nemcsak

útjának irányát vagy célját, hanem az egész életét. S nemcsak az övét.

Mikor látta, hogy milyen türelemmel viseli Jézus a csúfolódásokat, és hallotta, hogy milyen feleletet adott a síró asz- szonyoknak, megértette, hogy itt nem valami közönséges gonosztevőt visznek vesztőhelyre. Amikor felérkeztek a Golgothá- ra és elvették tőle a keresztet, végignézte, hogyan verték a katonák a hosszú szögeket Annak a kezeibe és lábaiba, Akivel együtt vitte azt a nehéz keresztet. Aztán hallotta azokat a felejthetetlen szavakat:* “Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit csele- kesznek!” — és azokból már megértette, hogy ő ilyen jó emberrel még soha életében nem találkozott. Ott maradt akkor is, amikor sötétség borúit az egész földre, és a földrengés és mennydörgések között hallotta a diadalmas kiáltást: “Elvégeztetett!” Látta, hallotta és megértette. Az élete megváltozott.

Mert megértette, hogy Aki helyett ő vette magára a keresztet, Az most ott fent a kereszten ő helyette halt meg. Ez a mi böjti tapasztalásainknak is a legdrágábbika, ami átmelegíti a szívünket, amikor megértjük, hogy Krisztus minket helyettesít ott a keresztfán. Mi vagyunk azok, akiknek a büntetést szenvednünk kellene, a mi bűneinkért. És a mi életünk is akkor változik meg, alakúi át, születik újjá, amikor így itt a kereszt alatt találkozunk a mi Megváltónkkal. — Mert abban áll az uj élet, hogy a bűnbánat elfordít minket bűneinktől és visszavisz Istenhez. Valahányszor keresztjén látjuk s ott mondott szavait halljuk, mindannyiszor tisztábban és teljesebben értelmezzük az O helyét a mi megújúlt életünkben.

Hogy a Simon élete is megújúlt, azt Márk evangéliumából tudjuk, aki róla azt is megmondja, hogy Alexander és Rufus atyja volt. Fiai felől bizonyára azért nem mond többet, mert kétségtelenül ismerte őket az első keresztyének egész gyülekezete. Simon tehát tovább adta élete legnagyobb eseményének történetét családja tagjainak. Amikor ezek az ő életének teljes megújúlását látták, ők is követték példáját. Ciréné- ből nemcsak Simon jött Jeruzsálembe: Péter első prédikálá- sának hallgatói között is voltak