Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-01-01 / 1. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA A temetést angol nyelven a California Synod elnöke: Dr. John W. Flucke végezte, majd a testvéregyház: a First Congregational Church lelkipásztora, Dr. Haskell mondott imát, s a San Bernardino és környéke Lelkészegyesületének elnöke: Kesler metho- dista lelkész mondott búcsúszavakat. A magyarnyelvű szolgálatot: igehirdetést, imádságot és búcsúztatást Né- gyessy Bertalan végezte. Gaither Vilmosné művészi énekével vezette a lelkeket az Ég felé. Elénekelte: D. Guion “Prayer’-j ét s Wagner operájából, a Tannhauser-böl “Erzsébet imájá”-t, mivel az elhunyt ezeket nagyon szerette. A gyülekezet a XC. zsoltárt énekelte. A sirnál Dr. Flucke és Négyessy búcsúbeszéde és és az imádság után Gaither Vilmos mérnök, az Egyház főgondnoka búcsúztatta lelkészét: az igaz keresztyént, az igaz magyart, az igaz barátot! A gyülekezet az 52. dicséretet énekelte a sirnál: Nincs már szivem félelmére . . . ★ ★ ★ Hálásan megköszönjük Herczeghné nt. asszonynak, hogy beküldte hozzánk a fenti életrajzot, és kérjük számára mennyei Atyánk vigasztaló kegyelmét. Nemzetközi Missziói Bizottság Jelentése a Magyar Egyházkerület 1956. évi közgyűlésén Protestáns lelkészek válogatott csoportja az év elején látogatást tett Oroszországban, hogy tanulmányozzák s legalább bepillantást nyerhessenek az ottani elszigetelt egyházi életbe. Hazaérkezve a csoport vezetője úgy nyilatkozott, hogy a Kremlin jelenlegi urai nem folytatják a régi vallásüldözés drasztikus formáját, hanem “felvilágosító tudományos oktatással” próbálják megfékezni a még mindig erős vallásos irányzatot. Ez a nyilatkozat, ha helyes s tüzetes megfigyelés szülte azt, sokkal nagyobb jelentőségű, mint amilyennek gondoljuk. Az utóbbi időkben Moscow befolyása Közel- Közép s Távol-Keleten nemcsak nagyobb lett, hanem egyre növekvőben van, s az ott működő misszionáriusoknak nem csak a benszülöttek lelki sötétségével, hanem a Szoviet “felvilágosító” propagandájával is meg kell küzdeniük s tudniok kell, hogy hogyan rántsák le a “hamis próféták” álarcát. Be kell bizonyitaniok, hogy azok “báránybőrbe bujtatott farkasok”. így nem csoda, hogy a hivatalos hang figyelmeztetően sürgeti nem csak képzett, hanem teljes hivatottságot érző misz- szionáriusok kiküldését, akik működési területükön hitben erős, öntudatos keresztyén vezetőket tudnak nevelni, hogy azok ne essenek ki a rostán, mikor azt a Sátán mézes-mázos, megszéditő politkája s propagandája kezdi pergetni. A missziói munka ott válik sürgetővé, ahol az egyén, a társadalom, a nemzet, hirtelen meglátja önmagában az isteni ajándékok, lelki ajándékok erejét, amit elhanyagolt eddig, de, amelyet ha használni fog ezután, akkor lelki óriássá nőhet. Saul ezt látta meg a damaszkuszi utón s nemsokára Pál lett belőle. Ázsia és Afrika hivatalos kiküldöttjei a múlt év áprilisában azért gyűltek össze Bandungban, hogy világgá kiáltsák: nincs többé szükségük politikai mankóra, hanem szükségük van több egyéni s nemzeti függetlenségre és szabadságra, mert meglátták, hogy tudják saját magukat vezetni. S hogy a saját maguk által kiépítendő nemzeti életük békességet s szeretetet sugározzák: szükségük van Krisztus tanácsára. Ezt a krisztusi tanácsot szívesen elfogadják azok a nemzetek, amelyek még nem kerültek a kommunizmus karjai közé. Épen ezért a misszió board-ok, minél több misszionárius beküldését tervezik s készítik elő a délkelet-ázsiai országokba. Ennek a tervnek sikeres, vagy sikertelen kivitelétől nagyban függ a világ sorsa, az Emberiség holnapja. A legrégibb missziói területeknek egyike India, ahol az egyes egyházak ünnepelni készülnek a legelső protestáns misszionáriusnak 250 évvel ezelőtt történt megjelenését. Nem annyira az ott elért lelki eredmény, hanem a két és félszázadot mérő idő veti fel a kérdést, amit hivatalosok kérdeznek, hogy vájjon Indiában a külmissziói munkának nem kellene már átalakulni belmissziói aktivitássá? A kérdésre részben feleletet látszik adni Egyházunk missziói politikája, mely egyre több szerepet ad az evangélizációs munkában, az iskolák, missziós kórházak kormányzói szervében az általuk nevelt indiánoknak. A kormány, ha nem is kifejezetten, de bizonyos magatartása s intézkedései által azt az óhaját látszik kifejezni, hogy a külföldi misszionáriusok evangélizációs befolyása kisebbedjék. Habár az ott lévő misszionáriusok nyugodtan folytathatják munkájukat, de uj misszionáriusok beutazási engedélyét egy újabb kormányzati intézkedés nagyon megszigorította. S ennek nagy veszélyét akkor láthatjuk meg, ha tudjuk, hogy ottani misszionáriusunk előre haladottak a korban, s mi lesz, ha a fiatalokkal való leváltásuk lehetetlenné válik? Japánban a Keresztyén Egyház számban kicsi, de befolyásban növekedő iskolái révén, hol- lelkes ifjak vas szorgalommal készülnek kivinni Krisztus ideáit, tanításait a mindennapi élet különböző munka-mezeibe. Ennek messzemenő biztató reménységét akkor értjük meg, ha arra gondolunk, hogy Japán óriási belső átalakuláson átmenő nemzet, melynek boldog jövendője, káros tradíciójától való elszakadása s egészséges demokratikus berendeződöttsége a ma még iskolákban tanuló ifjúságának egészséges szellemétől s keresztyén világnézetétől függ. A felvilágosultabbak, a messzebb látók tudják ezt s azért misszionáriusainkat szívesen fogadják, azoknak száma egyre nő, befolyásuk érezhető. Innen magyarázható meg sok japánnak ez a szólás-mondássá lett vallomása: “Én nem vagyok keresztyén, de hiszek a keresztyénségben.” Amig csak imáinkat küldhetjük a bambusz függönyön túl a Kínában teljesen elnyomott missziói munka áldásainak további életéért, addig Hong Hongban a tenni való napról napra növekedő. Hong Kongot a “világ legnagyobb menekültek városának” hívják. Egyetlen misszionáriusunk munkatársaival együtt idejének s erejének legnagyobb részét a menekültek ügyének rendezésére fordítja, munkához s uj otthon alapításához segíti őket. Nincs megszervezett egyházunk ott, de heti hitoktatás van s az azon résztvevők arra buzdittatnak, hogy látogassák s csatlakozzanak a kínai keresztyén egyházak valamelyikéhez. Hondurasban még mindig gazdasági válság van, mert a nagy árvíz a múlt évben elpusztította a termést. Nagy a munkanélküliség, éhség, betegség. — Misszionáriusaink mindent elkövetnek a válság enyhítésére: élelem, gyógyszer s reményt-adó hit osztogatásával. Az egészségesebb szellemű jövendő biztosítására megindítottak egy erősebb tempójú ifjúsági munkát.
