Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-01-01 / 1. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 13 Iraqu-ban a Presbyterian Church, U. S. A., a Re­formed Church in America és az Evangelical and Re­formed Church testvéri kooperációja annyira fellendí­tette a missziói munkát, hogy a vasárnapi iskolák lá­togatottsága felülmúlja a befogadó helyiségek kapaci­tását. Baghdadban nemsokára megnyílik az uj iskola lányok számára. Ecuadorban nem csak a hihetetlenül nehéz nyelv a nehézség, hanem az ott élő indiánok szellemi el­maradottsága is oly nagy mértékű, hogy a misszio­náriusokról, azt hiszik, hogy azok gyermekeket ölnek s vérükét eladják Quito-nak, az ördögnek. Remény van arra, hogy az értelmesebbeket, akik megtalálták Krisztust, majd vissza lehet küldeni, mint misszioná­riusokat elvadult népükhöz. Afrikában a missziói munka kórházak épitésével vett erősebb lendületet, s remény van arra, hogy se­gíthetünk a presbiteriánus egyháznak Togoland állam­ban, mely függetlenségét nemsokára megkapja, hogy krisztusi alapokon felépülő állam lehessen belőle. JAVASLATOK: 1. Bizottságunk javasolja, hogy gyülekezeteink minden évben tartsák meg a Nemzetközi Missziói Vasárnapot, használják s az egyháztagok között ter­jesszék a külmissziói nyomtatványokat, könyveket és filmeket. 2. Különösen ajánljuk “Our Missions in a Revo­lutionary Age” film bemutatását, amelyet minden egyház ingyen megkaphat a Board of Audio-Visual Aids irodájából. 3. Egyházunk külmissziói munkáját ismertessük meg jobban gyülekezeteink ifjúságával s fiatalabb szervezeteivel. Marsalkó József elnök Dr. Zsíros József Hamza András Maár Lajos A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HÍREIBŐL Mindig hosszú időt vett igénybe, míg a hírek Magyarországból hoz­zánk eljutottak, és körülbelül még ugyanannyit, amíg a mi — egy tel­jes hónapig készülő — lapszámain­kon keresztül olvasóink kezébe meg­érkeztek. A mostani események kö­zött még lassabban érkeztek a hírek, és e többszörös gátló körülmény miatt szinte szégyenkezve közöljük legutóbbi híreinket, amiknek korábbi közlése nem állott módunkban, de amik talán már messze túlhaladottak lesznek, mire olvasóink kezébe jut­nak. Jelentőségük azonban akkora, hogy még ez esetben sem hagyhat­juk el közlésüket — viszont az is valószínű, hogy olvasóink nagy ré­szének még nincs róluk tudomása. Dr. Papp László, a budapesti Ihe- ológiai szeminárium dékánja, novem­ber 1.-én este a következő beszédet mondta a Kossuth - rádióba: (Azért közöljük teljes egészében, mert pon­tosan közli velünk a főbb esemé­nyeket.) A magyar református egyház lel­ki és szervezeti újjáépítésére orszá­gos intézőbizottság alakúit. Az in­tézőbizottság mindenekelőtt kifejezte azt a meggyőződését, hogy a ma­gyar református egyház zsinata és egyetemes kon vent je törvényes el­nökének ma is Dr. Ravasz László püspököt tartja, aki ezekről a tiszt­ségekről csak politikai kényszer ha­tására volt kénytelen lemondani. Az intézőbizottság ugyanígy megállapí­totta, hogy a dunamelléki reformá­tus egyházkerület törvényesen meg­választott főgondnoka Dr. Kardoss János, aki annakidején a szavazatok abszolút többségét elnyerte, de akit tisztségének gyakorlásában azon a címen akadályozott meg a politikai hatóság, hogy Dr. Ordass Lajos evan­gélikus püspök védője nem lehet református egyházkerűleti főgond­nok. Felkérte Ravasz László püspö­köt, hogy Kardoss János főgondnok­kal együtt a magyar református egyház legfőbb irányítását vegye át. Dr. Ravasz László vállalkozott ar­ra, hogy addig is, amíg a zsinat és a konvent törvényes elnökei Buda­pesten a vezetést tényleg gyakorol­hatják, a református egyház lelki irányítását átveszi Kardoss Jánossal és Papp Lászlóval együtt. Az egy­házmegyék és az egyházkerületek nevében összegyűlt lelkészi és világi tagok megállapították Farkas József Kálvin-téri lelkipásztor, Szamosközi István, Hajdú Péter budapesti es­peresek, Kádár Imre konventi fő­tanácsos, Benkó Ferenc egyházme­gyei gondnok és Kis Róland egyház­kerűleti főgondnoknak az egyházban viselt tisztségükről való lemondását. Felszólítják Péter János tiszavidéki református püspököt, hogy püspöki és lelkipásztori tisztéről haladékta- lanúl mondjon le. Bereczky Albert- nek lemondását egészségi állapotára való tekintettel is óhajtják, és ez óhajtás közlését közismerten súlyos betegsége miatt családjára és orvo­saira bízzák. Az értekezlet kimondotta az ál­talános tisztújítás szükségességét, hogy a gyülekezetek a református egyház zsinat-presbiteri elveinek megfelelően szabadon választhassák meg tisztségviselőiket. Az értekezlet az Út című hetilap helyett REFOR­MÁCIÓ címen uj hetilapot indít. A lap főszerkesztőjének Dr. Ravasz László püspököt, szerkesztőjéül Dr. Gyökössy Endre lelkipásztort kérik fel. Az értekezlet az ügyek ideiglenes vitelére országos intéző-bizottságot választott, amelyben mind a négy egyházkerület képviselve van. Ami­kor az értekezlet határozatait és állásfoglalását a magyar református gyülekezetek tudomására hozom, be­jelentem, hogy Dr. Ravasz László püspök rádiószózatot intéz a magyar néphez. Dr. Ravasz László püspök szózata A magyar református egyház cso­dálattal és hódolattal adózik a nem­zeti felkelés hőseinek, diákoknak, katonáknak, férfiaknak és nőknek, akik erkölcsi felszabadulásunk győ­zelmét vérünk hullásával kivívták. Anyai fájdalmával siratja el a hősi halottakat, minden magyart, aki éle­tét adta ebben a küzdelemben s vérük árával még drágábbá tették mindnyájunk számára a magyar sza­badságot. Csókot a sebekre, virágot a sírra, minden sebre és minden sírra, de közöttük egy különösen fájót és különösen könnyeset annak a két fiatal hittanhallgatónak, re­formátus theológusnak a sírjára, aki az Alma Mater kapujától pár száz méternyire hősi halált halt. Az egy­ház büszke arra, hogy ez a forra­dalom tiszta volt és a nemzeti be­csület védelme alatt állott. S nincs hőbb imádsága, minthogy az is ma­rad. Bünbánattal valljuk meg, hogy az egyház, mint földi intézmény, kény- szerűségben felül is engedte magát megkötöztetni a vele halálos ellen­tétben álló politikai hatalom erő-

Next

/
Thumbnails
Contents