Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 Iraqu-ban a Presbyterian Church, U. S. A., a Reformed Church in America és az Evangelical and Reformed Church testvéri kooperációja annyira fellendítette a missziói munkát, hogy a vasárnapi iskolák látogatottsága felülmúlja a befogadó helyiségek kapacitását. Baghdadban nemsokára megnyílik az uj iskola lányok számára. Ecuadorban nem csak a hihetetlenül nehéz nyelv a nehézség, hanem az ott élő indiánok szellemi elmaradottsága is oly nagy mértékű, hogy a misszionáriusokról, azt hiszik, hogy azok gyermekeket ölnek s vérükét eladják Quito-nak, az ördögnek. Remény van arra, hogy az értelmesebbeket, akik megtalálták Krisztust, majd vissza lehet küldeni, mint misszionáriusokat elvadult népükhöz. Afrikában a missziói munka kórházak épitésével vett erősebb lendületet, s remény van arra, hogy segíthetünk a presbiteriánus egyháznak Togoland államban, mely függetlenségét nemsokára megkapja, hogy krisztusi alapokon felépülő állam lehessen belőle. JAVASLATOK: 1. Bizottságunk javasolja, hogy gyülekezeteink minden évben tartsák meg a Nemzetközi Missziói Vasárnapot, használják s az egyháztagok között terjesszék a külmissziói nyomtatványokat, könyveket és filmeket. 2. Különösen ajánljuk “Our Missions in a Revolutionary Age” film bemutatását, amelyet minden egyház ingyen megkaphat a Board of Audio-Visual Aids irodájából. 3. Egyházunk külmissziói munkáját ismertessük meg jobban gyülekezeteink ifjúságával s fiatalabb szervezeteivel. Marsalkó József elnök Dr. Zsíros József Hamza András Maár Lajos A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HÍREIBŐL Mindig hosszú időt vett igénybe, míg a hírek Magyarországból hozzánk eljutottak, és körülbelül még ugyanannyit, amíg a mi — egy teljes hónapig készülő — lapszámainkon keresztül olvasóink kezébe megérkeztek. A mostani események között még lassabban érkeztek a hírek, és e többszörös gátló körülmény miatt szinte szégyenkezve közöljük legutóbbi híreinket, amiknek korábbi közlése nem állott módunkban, de amik talán már messze túlhaladottak lesznek, mire olvasóink kezébe jutnak. Jelentőségük azonban akkora, hogy még ez esetben sem hagyhatjuk el közlésüket — viszont az is valószínű, hogy olvasóink nagy részének még nincs róluk tudomása. Dr. Papp László, a budapesti Ihe- ológiai szeminárium dékánja, november 1.-én este a következő beszédet mondta a Kossuth - rádióba: (Azért közöljük teljes egészében, mert pontosan közli velünk a főbb eseményeket.) A magyar református egyház lelki és szervezeti újjáépítésére országos intézőbizottság alakúit. Az intézőbizottság mindenekelőtt kifejezte azt a meggyőződését, hogy a magyar református egyház zsinata és egyetemes kon vent je törvényes elnökének ma is Dr. Ravasz László püspököt tartja, aki ezekről a tisztségekről csak politikai kényszer hatására volt kénytelen lemondani. Az intézőbizottság ugyanígy megállapította, hogy a dunamelléki református egyházkerület törvényesen megválasztott főgondnoka Dr. Kardoss János, aki annakidején a szavazatok abszolút többségét elnyerte, de akit tisztségének gyakorlásában azon a címen akadályozott meg a politikai hatóság, hogy Dr. Ordass Lajos evangélikus püspök védője nem lehet református egyházkerűleti főgondnok. Felkérte Ravasz László püspököt, hogy Kardoss János főgondnokkal együtt a magyar református egyház legfőbb irányítását vegye át. Dr. Ravasz László vállalkozott arra, hogy addig is, amíg a zsinat és a konvent törvényes elnökei Budapesten a vezetést tényleg gyakorolhatják, a református egyház lelki irányítását átveszi Kardoss Jánossal és Papp Lászlóval együtt. Az egyházmegyék és az egyházkerületek nevében összegyűlt lelkészi és világi tagok megállapították Farkas József Kálvin-téri lelkipásztor, Szamosközi István, Hajdú Péter budapesti esperesek, Kádár Imre konventi főtanácsos, Benkó Ferenc egyházmegyei gondnok és Kis Róland egyházkerűleti főgondnoknak az egyházban viselt tisztségükről való lemondását. Felszólítják Péter János tiszavidéki református püspököt, hogy püspöki és lelkipásztori tisztéről haladékta- lanúl mondjon le. Bereczky Albert- nek lemondását egészségi állapotára való tekintettel is óhajtják, és ez óhajtás közlését közismerten súlyos betegsége miatt családjára és orvosaira bízzák. Az értekezlet kimondotta az általános tisztújítás szükségességét, hogy a gyülekezetek a református egyház zsinat-presbiteri elveinek megfelelően szabadon választhassák meg tisztségviselőiket. Az értekezlet az Út című hetilap helyett REFORMÁCIÓ címen uj hetilapot indít. A lap főszerkesztőjének Dr. Ravasz László püspököt, szerkesztőjéül Dr. Gyökössy Endre lelkipásztort kérik fel. Az értekezlet az ügyek ideiglenes vitelére országos intéző-bizottságot választott, amelyben mind a négy egyházkerület képviselve van. Amikor az értekezlet határozatait és állásfoglalását a magyar református gyülekezetek tudomására hozom, bejelentem, hogy Dr. Ravasz László püspök rádiószózatot intéz a magyar néphez. Dr. Ravasz László püspök szózata A magyar református egyház csodálattal és hódolattal adózik a nemzeti felkelés hőseinek, diákoknak, katonáknak, férfiaknak és nőknek, akik erkölcsi felszabadulásunk győzelmét vérünk hullásával kivívták. Anyai fájdalmával siratja el a hősi halottakat, minden magyart, aki életét adta ebben a küzdelemben s vérük árával még drágábbá tették mindnyájunk számára a magyar szabadságot. Csókot a sebekre, virágot a sírra, minden sebre és minden sírra, de közöttük egy különösen fájót és különösen könnyeset annak a két fiatal hittanhallgatónak, református theológusnak a sírjára, aki az Alma Mater kapujától pár száz méternyire hősi halált halt. Az egyház büszke arra, hogy ez a forradalom tiszta volt és a nemzeti becsület védelme alatt állott. S nincs hőbb imádsága, minthogy az is marad. Bünbánattal valljuk meg, hogy az egyház, mint földi intézmény, kény- szerűségben felül is engedte magát megkötöztetni a vele halálos ellentétben álló politikai hatalom erő-
