Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-04-01 / 7. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “NE FÉLJ . . . ÉLEK ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ!” Édes Atyám! hálát adok, hogy eljött a harmadnap, Nagypéntek után Husvét következett- Áldott légy az Ő feltámadásáért és azért a boldogító hitért, amit a feltámadás ad. Jöjj hozzám most, jelentsd meg nékem magad, erősíts hitemben. Jézusért, Ámen. Elcsendesedve Isten előtt, bár megismétlődne a húsvéti jelenet! Az ajtók bezárva, megjelent a feltámadott Jézus, és biztatólag szólt: “Békesség tinéktek!” Óh, jelenj meg én- nékem és a csendességben szólj: Békesség te- néked! Bár megtapasztalnám, amit János, a feltámadás után, Pathmos szigetén, tapasztalt. Megjelent neki Jézus teljes dicsőségében. Ránézett Jézusra és “mikor megláttam, mint halott, úgy estem a lábához”. Egyszer csak úgy érzi, hogy egy kéz nyugszik meg fején. Jézus keze. Majd Jézus szól: “Ne félj! ... én vagyok az élő, pedig halott voltam s ime élek örökkön örökké. És nálam vannak a halálnak kulcsai.” Szavát hallva, békességet nyerve így kiálthatnék én is: “Hol van, halál, a diadalod?”. . . “Hála az Istennek, aki megadja nékünk a dia- dalmat a mi Urunk Jézus Krisztus által!” Mi a diadal titka? Az, hogy van mire, van Kire támaszkodni. A diadal forrása: a húsvéti hit! a feltámadott Jézus! A Husvét ad bizonyosságot arról, hogy az igazság győz, a szeretet erősebb, mint a gonoszság! A Husvét ad bizonyosságot arról, hogy “nincs már szivem félelmére nézni a sir fenekére, mert látom Jézus példájából . . .” Jézus él. Pedig halott volt s ime él örökkön örökké! Ne félj azért! Ez a húsvéti hit erőt ad a megpróbáltatásban. Meg kell tanulnunk azt, hogy ha a Fájdalmak Útját járjuk is, ha így imádkozunk: “Atyám! ha lehetséges, múljék el a keserű pohár” — tudjuk hittel, bizonyossággal hozzátenni: Ha pedig nem . . . akkor is legyen meg a Te akaratod! A három ifjú azt mondotta a királynak: “A mi Istenünknek hatalma van kiszabadítani a tüzes kemencéből ... a te kezedből is . . . óh király! De ha nem tenné, akkor sem hajtunk térdet a bálványkép előtt!” Habakuk próféta azt mondotta: “Ha a fügefa nem fog virágozni, megcsal az olajfa termése, ha kivész az ökör az istállóból — én még akkor is örvendezni fogok az én Istenemben!” A Gecsemáné kertben így imádkozott Jézus: “Atyám ... ha lehetséges . . . múljék el . . . mindazáltal legyen meg a Te akaratod!” Óh Uram! Adj olyan hitet, hogy a megpróbáltatásokon túl is lássunk: nézzünk a diadalmas Jézusra ... Te reád ... és tudjunk bízni, remélni, kitartani, győzni! A húsvéti hit erőt ad, vigasztalást nyújt a halálban. Mióta ember van, keresi a feleletet: mi a halál? ha meghal az ember, él-é ő? Mi a halál? Jézus feltámadása ad feleletet! Akikre mi azt mondjuk: meghalt, azok nem halottak, hanem élnek. Ez a Husvét örömüzenete. A halál nem állapot, hanem egy cselekmény, átmenet. Nem végző állomás, hanem ajtó, melyen átmegyünk. Mikor Jézus, a kereszten, nagyot kiáltva kiadta lelkét, akkor nem szűnt meg élni. Az történt, amit Pál így fejez ki: “Földi sátorházunk elbomol . . .” Azok, akikre azt mondjuk: halottak, sokkal inkább élnek, mint a földi életben élők. Az ő életük gazdagabb, teljesebb. Mikor a “földi sátorházat letesszük”, akkor a halál ajtaján át nagyobb szabadságra megyünk át. Túl vagyunk az idő és földi élet korlátjain. Mi a halál? A két együtt járt rész, a test és lélek különválása. Ha valaki omladozó házunkat elbontaná és uj, szép házat építene helyébe, olyan rettenetes volna ez? Testem elporlad, de én megmaradok, engem nem öl meg a halál. Mi a halál? Itt elmenetel — ott megérkezés. Itt: Isten veled! Ott: Isten hozott! Hazamenetel a halál. “Óh, bár térhetnék haza, hol készen vár a hely, hol bűnnek nincs szava s a szív békére lel . . . Oda, a szent helyre, hol nincsen fájdalom, nincs válás, küzdelem — oda vígy, Jézusom.” Áldott legyen Isten, ki a diadalmat adja! Ezt a diadalmas húsvéti hitet öleljük magunkhoz és Pál apostollal együtt győzelmesen valljuk: “Én meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet . . . sem semmi egyéb ... el nem szakíthat minket az Isten szeretetétől.” Husvétkor és mindennap, halljuk meg az Ő biztatását: “Békesség néktek! Ne félj, mert én élek örökkön örökké! Én élek — ti is élni fogtok.” Áldott légy Istenünk a húsvéti diadalért. Azért a bizonyosságért, hogy a mi Atyánk házában sok lakóhely van és Megváltónk helyet készített számunkra. Imádkozunk azokért, akik az atyai ház földi szobájában vannak és azokért a szeretteinkért, akik a fenti házban élnek. Elődbe visszük őket és arra kérünk: könyörülj rajtunk! adj diadalmas húsvéti hitet. Jézusért, Ámen.
