Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-01-01 / 1. szám
az én keblemben” amíg arra a két és fél millió reformátusra, félmillió lutheránusra, elszórt methodistákra és baptistákra és görög keletire meg arra a hét millió római kathoKOVÁTS MARGIT EMLÉKEZETE Kováts Margit: Isten ajándéka Isten csodálatos módon felhasználta e törékeny edényt az Ige hirdetésére. Élete lelki virágszál volt amely szép illattal árasztotta el környezetét. Isten szolgáló leánya volt. Mélységesen alázatos lélek lakozott benne. Ezért hangzott rajta keresztül olyan szépen és erősen Isten szava, hogy az életnek csak egy célja van: Istent szolgálni! Nem csak hirdette, hanem saját életében meg is bizonyította ezt a szolgálatot. Állandóan kereste Isten akaratát élete, szolgálata számára. Keserű könnyekkel kérte Isten bűnbocsánatát gyarlóságai és fogyatékosságai miatt, de páratlanúl örvendező szemekkel és mosollyal tett bizonyságot Ura megváltó kegyelméről. Gyermeki bizakodása volt megváltó Krisztusában. Egy pillantig sem felejtette el, hogy Istennek gondja van reá. Szenvedések, nélkülözések, idegen népek és emberek között soha sem tántorodott meg bizalma Isten gondviselésében. Ha baj érte, ha emberek megbántották, ha egy-egy szolgálati alkalom bezárult előtte: mindig önmagában kereste az okot és sohasem Istenben. És nagyon hálás tudott lenni. Istennek és embernek egyaránt. Mindenért tudott köszönetét mondani. Még testi nyomorúságáért is hálát adott Istennek. Mert ezáltal is naponta figyelmeztette Isten arra, hogy az ember csak kegyelemből él. A halál az ő számára nem volt befejezés, hanem kezdet. Kezdete annak az életnek amely egészen Istené és amely életben Isten dicsőítése az egyedüli szolgálat. Tudott harcolni, tusakodni. Tudott szent haragra gerjedni. Tudott az Igéért megalázkodni, de tudott az Igéért méltóságos lenni. Saját személye ellen minden sértést, vagy rossz- indulatot lázadás nélkül elfogadott. De ha Urát bántották, vagy az Ige szolgálatát lebecsülték, akkor páli önérzettel állott szembe mind emberrel, mind hatalommal. Nekünk amerikai magyar reformátusoknak, Keleti Egyházmegyénknek, Magyar Egyházke8 rületünknek, Isten drága ajándékként küldötte magyar református hitünk eme nagyasszonyát. Akik elfogadták ezt az ajándékot, szomorú szívvel mondunk Isten-hozzádot, de azzal a boldog tudattal, hogy Isten rajta keresztül bepillantást adott nékünk abba az életbe, amelynek Kováts Margit már ezen a földön is, mindig egy kicsit részese volt: az örök életbe. Beretz Árpád, a keleti egyházmegye elnöke. SZEGÉNYEBBEK LETTÜNK Nagyon fog nekünk hiányozni Kováts Margit Cseng a telefon és Bertalan tiszteletes úr közli velem a szomorú hírt, hogy Kováts Margit missziós nővérünk nincs többé közöttünk. Bennem még itt él tegnap kézhezvett levelének minden szava — teljes egészében hát még fel sem tudom fogni ezt a hírt; ajkam mozog, üres szavakat mondok — de a szívem nagyon kalapál és érzem, hogy valami tennem kell, de csak lélektelenűl járom lakásom helyiségeit, néha egy-egy értelmetlen szót mondva hangosan . . . Érzem, hogy Amerikába élő református magyarok megint szegényebbek lettünk. Még nem tudom, hogyan történt, csak azt, hogy hirtelen hívta haza őt az Úr. Hiszen nem is a távozása a meglepő, hanem inkább az életbenmaradása volt a meglepő és csodálatos. Éppen most a közelmúltban voltam tanúja annak, hogy mennyire gyönge volt és milyen keveset birt a teste. A lelke — az erős volt, de a teste oly erőtelen — és mégis mindig olyan emberfeletti munkát vállalt magára. — Utolsó levelében is ezt írta: “rengeteg a dolgom, mert a karácsony veszedelmesen közeledik, de azért nagyon bízom benne, hogy a jó Isten meg fog segíteni mindabban, amit kitűztem magam elé.” Az Úr akarata más volt. A kitűzött munkát másnak kell elvégezni, másnak kell folytatni azt a munkát, amit Kováts Margit nővérünk az Úr akaratából abbahagyott. Mi ez REFORMÁTUSOK LAPJA likusra gondoltam: — Magyarországnak arra a tízmillió lakosára, akik ugyanannak a mennyei Atyának a gyermekei, Akit mi is a magunkénak vallunk. Dr. James E. Wagner elnök.
