Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-01-01 / 1. szám
ELNÖKÜNK KARÁCSONYI IZENETE MAGYARORSZÁGRA Dr. James E. Wagner elnök cikke lapunk számára, amiben elmondja, hogy milyen izenetet vitt át a rádió hangja az óhazába A sok különféle és nem egyszer különös kívánság között, amik az Evangéliumi és Református Egyház elnökéhez érkeznek, volt nemrég egy olyan is, ami véleményem szerint az egész Egyházat érdekli. A Voice of America (Amerika Hangja) intézett hozzám meghívást, hogy küldjék ünnepi izenetet Magyarország népének, amit rádión fognak továbbítani. Erre e meghívásra nem volt könnyű a felelet. Semmi olyat nem akartam mondani, ami abban a sok baj közt élő országban a mi keresztyén testvéreink közűi csak egynek is kellemetlenséget okozhatna, sem pedig olyat, amit a kommunista propaganda a maga céljaira ferdíthetne el, sőt olyat sem, ami úgy látszanék, mintha én is osztoznék abban a keresztyénietlen nemzeti önteltségben, amitől mi amerikaiak nem vagyunk teljesen mentesek — hanem ezek helyett inkább valami olyat kívántam mondani, ami híven tolmácsolja a mi szeretetünket és érdeklődésünket Magyar- ország népe iránt az ő aggódásaik és elnyomatásuk napjaiban. A következő izenetet mondtam be, szósze- rint, a felvevő-gépbe: “Itt Dr. James E. Wagner lelkész beszél, az amerikai Evangéliumi és Református Egyház elnöke. Hálás vagyok ezért az alkalomért, hogy magyarországi fi- és nőtestvéreinknek átadhatom a mi keresztyén üdvözlésünket az esztendőnek azon szakában, amely oly közel van a mi Megváltónk születésének évfordulójához. Hiszem, hogy az Egyesült Államokban minden férfi és minden nő azt kívánná, hogy az ő üdvözletüket is csatoljam a magaméihoz magyarországi barátaink részére Hálával gondolok vissza arra a hat napra, amit szeptember 15.-ike és 20.-ika között országukban tölthettem, a budapesti református theológia akadémia száz éves jubileumi ünnepélye alkalmából. Az a keresztyén udvariasság, amivel Pap László dékán és Bereczky, Péter és Győry püspökök, valamint úgy Debrecenben mint Budapesten az akadémiák tanárkarainak tagjai fogadtak, tíz hetes európai útam- nak legkedvesebb emlékei közé tartozik. Úgyszintén a diákokkal és azzal a számos lelkészszel való rövid társalkodásom, akik részt vettek azokon az ünnepélyeken, amiken mi is megjelentünk. Mindnyájan a legélénkebben emlékezünk azokra a nagy gyülekezetekre, melyek budapesti és debreceni, valamint kisújszállási és REFORMÁTUSOK LAPJA fóti templomaikat megtöltötték. Az a kiváltság ért, hogy szeptember 18.-án vasárnap délután a fóti gyülekezetnek prédikálhattam. — Sohasem felejtem el azt a harminc gyönyörű kis leányt, kik legszebb ruháikban a templomajtó előtt a fogadóJbízottságot alkották, azután pedig amíg prédikáltam az Úr asztala körül állottak; sem azt a negyven presbitert, akik tőlem balra ültek az Istentisztelet alatt; sem az énekkar szép zenei előadását; sem azt, hogy milyen meghatóan énekelte a gyülekezet azokat a nagyszerű magyar énekeket; sem pedig a fóti lelkésznek és feleségének a vendégszeretét. Mindezeken keresztül tisztábban észlelhettük és érezhettük, hogy milyen állhatatosan kitart népük a Jézus Krisztus és az Ő Egyháza iránt való hűségében. Bizony nagyon nehezek ezek az idők, amikben most élünk. A nemzetek még nem találták meg a bizalomnak és megértésnek az útját, pedig a nemzetközi béke csak ezeken alapúihat. Az csak természetes, hogy az Egyház sohasem él teljes békességben a világgal és valószínűleg nem is fog soha, mert az Egyháznak arról kell bizonyságot tennie, hogy miképpen kívánja Isten látni a dolgok rendjét, míg a világ napról napra csak úgy halad a dolgok között, ahogy azok éppen vannak. Vannak országok, amelyekben ez a nagy szakadék az Egyház és a világ között még szélesebb, mint másokban. De bárhol és bármilyen körülmények között kell is élnie Isten népének, az Isten Igéjének ígérete bátorítja őket, amely azt mondja, hogy “nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van”. Az Isten áldjon meg benneteket, kedves magyarországi fi- és nőtestvéreim, ezen a szent karácsony ünnepen! Legyetek erősek az Úrban és az Ő hatalmának birtokában! És találjatok bátorságot és reménységet a mi Urunknak és Mesterünknek régi ígéretében, Aki azt mondotta: “Ne félj, kicsiny sereg, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot!” Karácsony mindnyájunk számára örömet és békességet hoz. A világ nem adja ezt az örömet és békességet, és ezért nem is tudja azt tőlünk elvenni a világ. Ez az öröm és békesség töltse meg mindenkor a ti szíveteket. Itt Dr. James E. Wagner lelkész, az Evangéliumi és Református Egyház elnöke beszélt.” — Amíg ezt az izenetet írtam és később a gépbe bemondtam, megvallom, hogy szemeim kissé elhomályosodtak és “az én szívem égett 7
