Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-02-15 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 Szeplőtelen fogantatása A római egyház azonban nem elégedhetett meg csak ennyivel: azon a lejtőn, amire ez az egész Mária-kultusz vezette, nincsen megállás. Minthogy senki sem lehet bűn nélkül való, mert már születésében hozza magával a bűnre való hajlandóságot (aminek a theológiai neve az eredendő hűn), ezért fel kellett menteni ettől is Máriát. A baltimorei káté szerint “Isteni Fia érdemére tekintettel az Áldott Szűz Mária felmentést kapott az eredendő bűn alól és ezt a kiváltságát nevezzük az ő Szeplőtlen Fogantatásának.” Ami tehát nem azt jelenti, hogy Jézus Krisztus fogantatása történt bűn nélkül azaz szeplőtlenűl — amit az írás tanít és mindnyájan hiszünk; hanem ez az uj tanítás azt jelenti, hogy a Mária fogantatása is szeplőtlenűl azaz bűn nélkül történt. Nem azt mondja Róma, hogy a születése is olyan csodálatos módon történt volna, mint Jézusé; születéséről elismeri, hogy az a rendes emberi módon történt; ellenben azt állítja, hogy már fogantatásától kezdve az ő lelkében semmi bűn nem volt, tehát nem volt bűnre való hajlandóság sem, vagyis teljesen mentes volt az eredendő bűntől. Évszázadokon keresztül hirdette ezt a római egyház egy része, míg a másik része hevesen ellenezte. A tridenti zsinat kikerülte e kényes tárgyat, mert kimondta ugyan, hogy az eredendő bűn nem vonatkozik Máriára, de azt nem mondta ki, hogy ő bűn nélkül való volt és így fogantatott. A vita tovább folyt; a római egyháznak legalább négy olyan theológusa állott szemben e tanítással, akiket az egyház szentekké is avatott. Az ellenállás azonban hiábavalónak bizonyult: 1854-ben IX. Pius pápa — zsinati hozzájárúlás nélkül — egyszerűen pápai bullában rendelte el, hogy attól kezdve a szeplőtlen fogantatás tanát az egyház dogmájának kell tekinteni. Azóta természetesen egyetlenegy ellenálló sem eshetett az egyházon belül. (A római egyházban az, hogy “Róma beszélt” többet jelent mint a Szentírás.) Mária mennybe felvitele Róma azonban még itt sem állhatott meg. A halál a bűnnek a zsoldja — ha hát valakiben sohasem volt bűn, az nem halhatott meg, vagy ha meghalt: nem maradhatott a halálban. Erről az ellenmondásról is kellett gondoskodni. Persze a Szentírásban sehol sincsen szó Mária feltámadásáról vagy mennybemenetiéről. De megbízhatatlan legendákat már a negyedik század óta találtak. (“Nem állítom, hogy így történt, de azt mondják” — hangnemben. Lapunkban 1950 végén Wesselényi Miklós lelkészünk, a következő évben pedig Dr. Vassady Béla theol. tanárunk írt e tárgyról.) A római egyház tanítása szerint “kezdettől fogva” hittek ebben a keresztyének. Dogmává azonban csak 1950 végén lett, amikor XII. Pius pápa ünnepélyesen kihirdette, hogy ez időtől kezdve ez a hiedelem a római egyháznak hivatalos tantétele, a következő szavak szövegével: “Kihirdetjük, kijelentjük és meghatározzuk, hogy ez isteni módon kijelentett hittétel: hogy az Istennek Szeplőtlen Anyja, a mindig Szűz Mária, miután betöltötte földi pályafutását, testestül és lelkestűi felvitetett a mennyei dicsőségbe. Ennélfogva ha bárki is — amitől Isten őrizzen — tudatosan tagadni merné vagy kételkednék abban, amit Mi most meghatároztunk, vegye tudomásúl, hogy teljességgel kiesett az isteni és katholikus hit kötelékéből.” Mondanunk sem kell, hogy a Bibliában sehol semmiféle olyan helyet nem találunk, ami csak a legkisebb mértékben is támogatná vagy igazolná a római egyháznak ezt az önkényes meghatározását. Az a tény, hogy valamiről a pápa azt állítja róla, hogy az “isteni kijelentés”, még nem teszi azt ténylegesen isteni kijelentéssé. A római egyháznak az a tanítása is homlok- egyenest ellenkezik a Biblia tanításával, mintha Mária közbenjáró lehetne a hívek és Krisztus között. Ilyenről semmiféle említés nincsen a Szentírásban, ellenben annál határozottabban állítja az írás, hogy Jézus Krisztus az egyedüli közbenjáró Isten és emberek között. Az Uj-Testamentum nagyon határozottan ragaszkodik Jézus Krisztusnak ahoz a kizárólagos felségjogához, hogy egyedül Ő az emberek Megváltója. Bibliai értelemben tehát szó sem lehet Társ-Megváltóról vagy Megváltó-Társról. (Következő fejtegetésünkben arról a kérdésről lesz szó, hogy imádkoznak-e a római egyház hívei Máriához és a szentekhez és milyen tiszteletben részesítik az ereklyéket és a képeket meg szobrokat?) A MENEKÜLT ÁGYA Egy ágy az összes birodalmam. Egy ágy az egész, amire zsugorodott álmom palotája. Bizony, csak még beér a paplan, mely jelenleg két pokróc. S váza durva vaságy és kemény párna. Két méter hosszú, egy méter széles! Egy életre, vájjon, elég ez? És semmi több, ez az egész! Összeszűkült létem ágya, kevés életre és halálra s talán még — sírnak is kevés ?! Fékét éné Korány Lívia
