Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-02-15 / 4. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA PROTESTÁNS VAGY ROMAI KATHOLIKUS MI A KÜLÖNBSÉG? Mit tanít a római katholikus egyház Máriáról, Jézus anyjáról? A római katholikus egyház azt tanítja Máriáról, Jézus anyjáról, hogy ő 1) egész életén át bűn nélkül való volt, 2) sőt csodálatosan mentes volt az eredendő bűntől is, 3) szüzességben maradt egész életén át, 4) halála után teste sem szenvedett rothadást, hanem Isten feltámasztotta és testben felvitte a mennybe, 5) az ő Istennél való közbenjárása mindenre elégséges és mindent megtehet. Mi protestánsok az egész esztendő folyamán csak két időszakban emlékezünk különösebben Máriára, Jézus anyjára, és pedig az Úr születése és halála valamint feltámadása alkalmából, de ekkor is mindig csak azzal kapcsolatban, ami része volt neki ezekben a Jézussal történő eseményekben. Bezzeg a római katholikus egyházban az esztendő minden napján szó van róla, sőt róla van legtöbb szó. Ő az “Isten Anyja”, aki olyan tiszteletben részesül, ami a mi szemünkben méltán tetszik imádásnak, bár ezt a római egyház hivatalosan és határozottan tagadja, azt hangoztatva, hogy az csak “kegyes gyakorlat, amiben a mi Urunkat, az Áldott Szüzet, az angyalokat vagy szenteket” részesítik. Vizsgáljuk meg e fontos kérdést higgadt tárgyilagossággal. “Isten Anyja” Nagyon hosszú történet az, hogy mi módon kezdődött és fejlődött ki a római katholikus egyház Mária-kultusza; sokan megírták már. (Amerikai magyar lelkészeink közül Dr. Benkő István írt e tárgyról részletesebben.) Bizonyosan azokkal a kegyes elmélkedésekkel kezdődött, amiket “az Úr szolgálóleányáról” tartottak. (Lukács 1:38.) Egészen természetes lehetett az a kíváncsiság és találgatás, hogy vájjon milyen is volt Jézus anyja, és ahogy a Fia iránt való odaadás nőtt, úgy fokozódott ez a Mária felől való képzelődés is. A negyedik századtól fogva hívják “Isten anyjának”. (Ebben az időszakban lett államvallássá a keresztyén egyház, ami sokféle és nagy romlásának lett az elindítója; úgy látszik, hogy a pogány vallások női istenségei helyébe látta hasznosnak az uralomra jutó papság a Mária-kultusz elindítását.) A római egyháznak ez az érvelés: Krisztus Isten, Mária Krisztusnak az anya, tehát Mária az Isten anyja. A baltimorei káté ezt így magyarázza: “Az Isten Fiának fogantatása és emberré tétele a Kinyilatkoztatás Napján történt, azon a napon, amelyen Gábriel angyal kinyilatkoztatta az Áldott Szűz Mária előtt, hogy Isten Anyjává kell lennie. Azok a csodálatos kiváltságok, amikre a Mindenható Isten méltóz- tatta az Áldott Szűz Máriát, bizonyságot tesznek az ő állása felől, hogy ő a legmagasabbra felmagasztalt az Isten teremtményei közűi. — Annak érdeméből, hogy elfogadta azt az elhí- vatást, hogy a Megváltó Anyjává legyen, továbbá azért az érdeméért, hogy olyan bensőségesen megosztotta Isteni Fiának az emberiség megváltásáért viselt szenvedéseit, kapta az Áldott Szűz azt a rangját, hogy ő az emberi nemzetség Társ-Megváltója.” A középkorban és különösen a tizenötödik század második felében Mária tisztelete folyton magasabbra nőtt; oly magasra emelkedett a hívők szemében, hogy már azt is előnyősnek tartották, hogy az ő Anyjához, Annához, folyamodjanak könyörgéseikben, hogy járjon közbe Máriánál, hogy fogadja el az ő hozzá, Máriához, intézett fohászkodásokat. A Közbenjáró közbenjárójának még másik közbenjáróra volt szüksége! Mária bűn-nélkűl valósága Ebben az időben már azt is tanították Mária felől, hogy egész életében éppen úgy bűn nélkül való életet élt, mint az ő Fia. Ami azt is jelentette, hogy szüzessége megmaradt élete végéig. Az imént is idézett baltimorei káté így mondja: “Mária, az Isten Anyja, szűz maradt nemcsak Krisztus fogantatása alkalmával, hanem akkor is, amikor Őt szülte és egész hátralévő élete folyamán.” Annak, hogy Mária bűn nélküli életet élt volna, sem a Bibliában, sem a történelemben egyáltalán semmi bizonyítékát nem találjuk. A Mária szüzességben maradásának pedig határozottan ellene mond az Uj-Testamentum, ahol a Máté evangéliumának 13. részében az 55-56. versekben nemcsak azt olvassuk, hogy Jézusnak testvérei is voltak, hanem ezeknek még a neveit is. (“Nem az ács fia ez? Hát nem Máriának hívják az ő anyját és testvéreit Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Judásnak? S nőtestvérei is nem mind közöttünk vannak-é?” S mindez azoknak a bizonyságtétele, akik vele együtt laktak Názáretben és jól ismerték az egész családot.) A római egyház ezt a bibliai bizonyságtételt úgy próbálja megkerülni, hogy ezek mind a fogadott gyermekei voltak Máriának. Amiről természetesen a Szentírás semmit sem tud.
