Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-02-15 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 AZ EGYHÁZ-EGYESÜLÉS MENETRENDJE Kivonat Dr. Wagner elnökünk erről írt cikkéből Lesz még népünknek további alkalma arra, hogy szavazzon az egyesülés kérdése felől? A felelet erre a kérdésre ez: “IGEN”, és ami ennél még fontosabb, olyan alapvető és lényeges szempontból, ami fontosabb, mint az eddigi szavazásuk. Egyetemes Tanácsunk előtt az utolsó törvényszéki döntés és az Egyetemes Zsinat 1953- ban hozott határozata megnyitotta az útat az egyesülési tárgyalások újra felvételére. Éhez nem kellett újra megkérdezni az egyházkerületeket, mert ezek már előzőleg szavaztak felőle, és azt végre is nem lehetett feltételezni gondolkozó emberekről, hogy megváltoztassák a véleményüket ebben a kérdésben, amiről úgy az egyházkerületek mint az Egyetemes Zsinat már egyszer kedvezően döntöttek. A tény az, hogy népünk törvényesen megválasztott képviselőinek még legalább két alkalma lesz arra, hogy az egyesülésnek a valóban lényege fölött szavazhassanak. Az egyik alkalmat a (reménybeli) Egyetemes Egyház második egyetemes zsinati gyűlése fogja nyújtani, amikor az uj Egyetemes Egyház számára készítendő alkotmány első szövegezését tárgyalják és jóváhagyják. A második alkalom pedig akkor lesz a szavazásra, amikor az Egyetemes Zsinat az uj alkotmány végleges szövegét jóváhagyja és végleges megerősítés végett leteszi azt a Kongregácionális Egyházak gyülekezeteihez és az Evangéliumi és Református Egyház egyházkerületeihez. A Kongregácionális és Keresztyén Egyházak végrehajtó bizottsága és a mi Egyetemes Tanácsunk a múlt év junius havában Colum- busban a következőképpen állapították meg az egyesülési eljárás valószínű menetrendjét: a) 1955-56: A Basis of Union and the Interpretations (az egyesülés alapterve és annak értelmezése) fölött való tárgyalások és ezeknek tanúlmányozása, megfelelő iratoknak széleskörű terjesztése, az egyházkerűleti és egyházközségi gyűléseken és konferenciákon kölcsönös egymáshoz látogatók meghallgatása. b) 1956: A Kongregácionális Egyházak Egyetemes Tanácsának gyűlése Omahában, junius 20-27. napjain; az Evangéliumi és Református Egyház Egyetemes Zsinatának gyűlése Lancas- terben augusztus 31.-étől szeptember 7.-éig. Az egyesülés felé tett addigi lépéseknek felülvizsgálása. Mindkét egyháztestből hivatalos kiküldöttek választása az egyesülést kimondó Egyetemes Zsinatra. c) 1956-57: A kölcsönös tanúlmányozások és tárgyalások folytatása és további ismerkedés az 1955-56-ban elkezdett alapon és módokon. d) 1957 junius 25: Délelőtt és délután a Kongregácionális Keresztyén Egyházak Egyetemes Tanácsának és az Evangéliumi és Református Egyház Egyetemes Zsinatának külön tartott gyűlései. — Este: az egyesülést kimondó Istentisztelet. e) 1957 junius 26-27: Krisztus Egyesült Egyháza első Egyetemes Zsinatának közigazgatási gyűlésezése, amelyen olyan tárgyalások és határozatok lesznek, aminőket a Basis of Union and the Interpretations jeleznek. f) 1957-59: Az Egyesült Egyház számára alkotmány és hitvallás készítése, az e célra kiküldött bizottságok által. A központi tanácsok, bizottmányok, segédszervezetek, konferenciák, konvenciók, egyházkerületek és áreák megtanácskozzák azokat az útakat és módokat, amik a végleges egyesülést előkészítik. Közös mozgalmakban további együttes eljárás. Az ismerkedés és testvéries érzület további folyamának kimélyítése. g) 1959: Az Egyesült Egyház Egyetemes Zsinatának második gyűlése. Az elébe terjesztett alkotmány és hitvallás megtárgyalása. Ez a menetrend meglehetősen azonos azzal, amit a Reformed Church in the United States és az Evangelical Synod of North America követtek a maguk egyesülésénél. Az egyesülést kimondó Egyetemes Zsinat 1934-ben gyűlésezett. Az egyházalkotmányt és törvényeket azonban csak 1938-ra készítették el és még akkor is csak annyi példányt nyomattak belőle, amennyi föltétlenül kellett az egyház központi szerveinek működéséhez; véglegesen azonban csak 1940-ben lépett életbe az egyesült egyház uj alkotmánya és törvénye — tehát hat évvel az egyesülés kimondása után. A következő évben aztán már egységes költségvetés alapján folyt az egyház együttes munkája. A fentiekből tehát világos, hogy senkinek sincsen szándékában illetéktelen sietéssel erőszakolni keresztül ezt az “ökumenikus kalandot”. Ellenkezőleg, népünk hivatalosan megválasztott képviselőinek nem is egyszer, hanem kétszer lesz még alkalma arra, hogy e tervezett egyesülés hittani és szervezeti alapjai dolgában véleményt nyilvánítsanak és állást foglaljanak. Időközben pedig, olyan gyorsan, amint annak szüksége megmutatkozik és a nyomtatványok előállíthatok, minden felvilágosítással szolgálunk e tervezett egyesülés felől lelkészeink és népünk kezéhez.
