Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-02-15 / 4. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “KÍVÁNVA KÍVÁNTAM . . Édes Atyám! Te mondottad: tegyetek próbára engem. Nem nyitom-é meg az ég ablakait és nem küldök-é áldást reátok, ha kéritek tőlem?! . . . Édes Atyám! Lelked által indíts arra, hogy a böjti időszakban még többször, még buzgóbban forduljak az ég ablakai felé, Te feléd. Odaadóbban keresem Megváltóm közösségét, aki szeretett engem és meghalt érettem. Hozzád jövök most is. Nyisd meg az ég ablakait és add nekem “az Isten kenyerét, mely az égből száll alá és életet ad.” Jézusért kérlek, Ámen. Ismét itt van a böjti időszak. Kezdettől fogva megtartották a böjtöt Az apostolok először negyven órát szenteltek arra, hogy lelkileg elkészülhessenek Husvétra. Később kevésnek találták a negyven órát és egy hétre hosszabbitották meg. Ez a Husvét előtti hét, amit Nagyhétnek nevezünk. Évek múltával úgy érezték, hogy a hivőnek több lelki előkészületre van szüksége. Ha azt akarjuk, hogy a Husvét jelentőségét jobban átérezzük, megértsük és ne csak egy másik vasárnap legyen, akkor többet kell foglalkoznunk Jézus szenvedéseivel. Ezért 325-ben a niceai zsinat negyven napos böjti időszakot rendelt el. Millió és millió hivő lélek, századokon keresztül, megtartotta és áldást nyert a böjti időszakból. Lincoln Ábrahám holttestét a Fehér Házból a vasút állomásra vitték, hogy szülőhelyére szállítsák eltemetni. Amerre vitték, az utca tele volt a gyászmenetet néző emberekkel. A nézők között sok volt a fekete. Egy fekete édesanya kis fiát felemelte, hogy az előtte állók feje felett elnézhessen és láthassa a menetet. Amint felemelte fiát, igy szólt: “Gyermekem, nézd meg jól, ő teérted halt meg.” Ezt cselekesszük a böjtben: elcsendesedünk és jól megnézzük Őt, aki érettünk szenvedett, járta a Fájdalmak Útját, hordozta a keresztet és érettünk halt meg azon. Mi, magyar reformátusok, is megtartjuk a böjtöt. Igen mély jelentőségű intézkedés az, hogy böjt kezdetén, magyar református templomainkban, megtérítjük a szent asztalt, Úrvacsorával élünk. Böjti Úrvacsoraosztás! Mit jelent ez? mi az értelme? Lukács evangéliuma 22.-ik részének 14. és 15. verseiben ezt olvassuk: “És mikor eljött az óra, odatelepedett az asztalhoz s az apostolok vele együtt. És igy szólt nekik: kívánva kívántam a husvétibárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék.” “Kívánva kívántam . . . mielőtt én szenvednék.” Miért kívánta? Önmagáért és miérettünk. Mi úgy gondolunk az Úrvacsorára, mint lelki vágyaink, szükségleteink betelj esitőj éré, kielégítőjére. Az Úrvacsorában megnyerjük bűneink bocsánatát, megújítjuk Atyánkkal kötött szövetségünket, megnyerjük lelkünk békességét; erőt ad ez az erőtlenségben, kisértésben, vigasztalást a szomorúságban. Magunkra gondolunk első sorban. És ez természetes is. “Ez az én testem . . . tiértetek. Ez az én vérem ... tiértetek.” De az Úrvacsorának van másik oldala is. A Megváltó kívánságának beteljesülése az. És először is az, mert “Ő előbb szeretett minket”. Ha mi kívánjuk a Vele való közösséget, azért van, mert Ő előbb kívánta. “Kívánva kívántam megenni veletek, mielőtt én szenvednék.” Arra szomjuhozott, hogy a tanítványaival együttlételből, velük való közösségből, erőt nyerjen arra, ami következik. Mi vágyakozunk Ő utána, de Ő is mi utánunk: “Kívánva kívántam . . .” Gondoltunk-é arra, hogy ha nem felelünk erre a kívánva kívánásra, ha távol tartjuk magunkat az Úrvacsorától, akkor nemcsak mi magunkat fosztjuk meg annak áldásaitól, hanem semmibe sem vesszük, visszautasitjuk azt a szeretetet, amely szeretet “kívánva kíván” velünk lenni. Az Úrvacsorában részvétel Megváltónk szive kívánságára adott felelet: itt vagyok, Uram, veled vagyok, Tied a szivem, életem. A háború alatt történt. Egy lelkésznek a fia elesett a háborúban. A lelkész jóbarátja autóra ült és meglátogatta barátját, a megszomorodott szivü édesapát. Rövid ideig voltak együtt. Szó alig hangzott. Mikor búcsúzott, azt mondotta barátjának: “Bocsáss meg, hogy szavakkal nem tudlak vigasztalni.” Az édesapa megölelte barátját és remegő hangon mondotta: “Elég az, hogy eljöttél, itt vagy velem együtt. Többet ér ez minden szónál. Jelenléted együttérzést, erőt ad.” Böjti időszakra indulunk. Böjti Úrvacsoraosztás van. Hangzik az Ige: “És mikor eljött az idő, asztalhoz ült és a tizenkét apostol ő vele egyetembe. És monda nékik: kívánva kívántam a husvétibárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék.” A böjti időszakban ott vagy-é lélekben Ő vele? ott vagy-é a szent asztalnál? Elmondhatja-é Megváltónk, ki érettünk szenvedett: “Kívánva kívántam veled együtt lenni és te eljöttél!?” Hittel rád tekintek, Báránya Istennek szent Jézusom! Kérésem hallgasd meg: óh vedd el bűnömet, mától hadd lehessek, tied, Uram!
