Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-02-15 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 terheli azokat, akik ezt lehetővé teszik! A hatóságoknak kellene ebbe a nemzetgyilkolásba beleavatkozniok, mert így szabadon folyik tovább gyermekeink és ifjaink lelkének megfertőzése, és csak Isten tudja, hány bűntényt fognak majd elkövetni azok a “mi kis drágáink”, akik valósággal a “szülői ház védelme alatt”, sokszor ténylegesen szülőik segítségével vagy közreműködésével tanulják meg hogyan kell ezeket a bűntényeket elkövetni. És pedig vidáman: közben a sörgyárak biztató hirdetései meg a cigarettagyárak enyelgő bátorításai veszik el a tartózkodásnak vagy félelemnek még a lehetőségét is. Hiszen ha mindez rossz volna: nem mutathatnák ilyen nyilvánosan; szüléink sem engednék meg, hogy ezeket nézzük! Hogy a bűnre büntetés következett? Azért, mert nem elég ügyenesen csinálták! Majd én bátrabb és okosabb leszek! Ilyen kihívással öli és gyilkolja nemzetünk ifjúságát a televízió, aminek a programmjai a szellemi színvonal mélyre leszállításában is bűnösek. Mindegyiknek, rádiónak és televíziónak egyaránt, van sok jó programmja is; miért nem lehet MIND jó? “HÁT NEM MEGTETTÜK MÁR MINDAZT, AMIT TEHETTÜNK?” — Ki ne mondd még egyszer, amerikai magyarság, ezt a gyászmagyar mentegetődzést! Mert NEM mondanál igazat! Igenis volt néhány nemes példa arról, hogy él bennünk a felelősség érzete — de a világháborúk szomorú vége óta még SOHA, egyetlen egyszer sem mozdúlt meg az EGÉSZ amerikai magyarság! Az a Szövetség, amelyiknek mindnyájunkat össze kellene fognia, tisztjeinek becsületes és önfeláldozó munkájában nyilatkozik csak meg; egy-egy nagyobb magyar telepünk itt-ott tüntetéseket rendez; — de sem az egyiknek, sem a másiknak nem lehet egyetemes hatása. Olyanforma mindez, magyar testvér, mint ahogy minden nagy nemzeti katasztrófánk idejében viselték magukat a mi apáink is. Olvasd csak a történet könyvét! És borzadj meg, amikor a tatár meg a török ellen való készülődés helyén tétlenséget, félreállást, visszavonást, egyenetlenséget találsz. Vitéz Béla királyunkat megvetik, ellene fordúl- nak, az Isten küldte szövetséges kunokat mészárolják le inkább, mint hogy összefognának. De még szörnyűbb a kép Mohács előtt. Amikor már a király is tehetetlen és alkalmatlan, de még inkább az a vezetőinek pártviszályaiban megoszlott nemzet: fontosabb a nádorság meg a többi állás; pénz van, de ott, ahol nem kellene, bezzeg a királyi kincstárnak nem hadseregre, de mindennapi élelemre sincsen. És míg Szabács meg Zimony őrsége ott hal hősi halált várfalai védelmében: Nándorfehérvárnak ekkor már ez a dicsőség sem jut osztályrészéül. A Hunyadi-védte ősi végvár is török kézre kerül a többivel együtt és Lajos király sere- gestől ott hal meg Mohácsnál, míg a nádorválasztásnál lemaradt erdélyi vajda kétszerannyi emberrel csak távolból nézi a küzdelmet. — Bizony akkor sem állott oda az egész nemzet a katasztrófa elhárítására. Ne kövessük hát e régi példákat, hanem szívleljük meg azok tanúlságát és lássuk meg, hogy a reánk váró roppant feladathoz csakugyan MINDNYÁJUNKRA szüksége van Istennek, Aki minket azért küldött ide, amiért Józsefet elvitte Egyptomba: hogy a végső katasztrófa idején legyen aki megmentse az Ő kiválasztott népét. József engedelmes volt mindig, mindenben: ezért lett alkalmas feladata elvégezésére. Csak egymaga volt, de önmagát EGÉSZEN rááldozta az engedelmességre. Ebben fog állani a mi vállalkozásunk sikerének a titka is: ha odaadjuk Isten kezébe eszközül EGÉSZEN magunkat. Tehát mindnyájunkat. Mint Hunyadi tette meg Kapisztrán, akikkel az Isten felmentette Nándorfehérvárt. Mindaddig, amíg ezt meg nem tesszük, ne mondjuk még egyszer, hogy már megtettünk mindent, amit csak tehettünk! ISTEN GYERMEKEI Hogyha Isten gyermekei lettünk, Ő eléje, fénybe vágyik lelkünk, Az Úr Jézus hófehér ruhája Minden igaz hívőnek a vágya. Ha már hitünk tetteinkben látszik, Győzött az ó-emberen a másik. Az, amelyen Isten képe fénylő, Az, amelyik szeretetből élő. Mert ha hitünk csak úgy szájjal valljuk, Nem pedig jó tettekbe takarjuk, Kivűl se szép s belül is rút minden — Ilyen hittől távol van az Isten. Szavaink ha tetteinkkel mérjük, Jöhet bármi, semmitől ne féljünk, Mert felettünk őrködik az Isten S Ő általa jóra válik minden. Hör esik József
