Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-02-15 / 4. szám

4 REFORMÁTUSOK LAPJA telet, mint ahány órája van a napnak, és mindegyikből csak úgy ömlik a nép minden Istentiszteletről. Templomaik mellé odaépűlnek iskoláik és a szülőket kötelezi egyházuk, hogy gyermekeiket ezekbe járassák. Bizony nagy szükség volt rá, hogy az Egyházak Országos Tanácsa ráirányítsa nemzetünk közfigyelmét arra a katasztrófára, amire vezethet a protestántiz- musnak nagyvárosainkban való elgyöngűlése. A nagyvárosokat környező szép külvárosok amúgy is sok tekintetben gyakorolnak káros hatást az egyházakra. Bennük rendesen olyan emberek laknak, akik már “beérkeztek” az amerikai sikeres életbe. Ezek hajlandók min­denki mást és minden mást az előretörés, a pénzbeli és számbeli siker mértékével mérni. Újabb időben protestáns egyházaink tevékeny­ségében is mindig nagyobb szerepet játszanak ezek a szempontok. Rekordokkal mérik a ha­ladást, ami mögött háttérbe szorúl az Egyház­nak az a hivatása, hogy állandóan bizonyságot tegyen Uráról, Jézus Krisztusról és az Ő ke­resztáldozatának gyakorlati igénybevételéről. — Jaj nekünk, mikor tagjainkat számokkal és egyházainkat azokkal az összegekkel mérjük, amennyi “pénzt csinálnak”! JELENTÉSEINK ÉRTELMEZÉSE Hálával és köszönettel tartozom az én Uram­nak azért a meglátásért, hogy ma már értem, hogy minden jelentés, riport vagy tudósítás, ami az Ő Anyaszentegyházának életéről és munkájá­ról igényel “beszámolást” nyújtani, csak hiányos és töredékes lehet. Az Anyaszentegyház mun­kájáról adott emberi beszámolás éppen olyan hiányos, hézagos és homályos, mint az az em­beri elme, aki azt írta. Mi legfeljebb az Egy­ház látható tevékenységéről számolhatunk be hűbb vagy torzítottabb formában. Egy-két éret­tebb vagy savanyúbb gyümölcsét mutathatjuk fel csupán a mi hitünknek, mert az Egyház munkája, annak IGAZI munkája egyet jelent az Egyház missziójával, ami pedig nem mér­hető semmiféle emberi mérlegen. A misszió, a küldetés kiváltságának betöltése pedig CSODA- TÉNY. A csoda pedig olyan esemény, olyan tény, olyan fordúlat vagy változás, amire — jobban mondva: aminek megtörténtére — sem­miféle emberi biztosíték, garancia nem adatott. A csoda valami titokzatos, de titokzatosságában is nyilvánvaló erőnek közvetlen beavatkozása az emberi életekbe. A csodákat nem a termé­szet világában, a mérhetetlen levegőégben ke­resem, mert a csoda nem valami természeti rendellenesség, fizikai törvényeket megcsúfoló kataklizma — hanem az üdvösség evilági élet­ösvényén járó, Istent-kereső léleknek minden pillanata, eseménye, amiben felismeri az élet egyedüli Urát és Istenét. Az Egyház igazi munkájáról való hűbb be­számolás nem lehet egyéb, mint az egyes em­beri lelkekben végbement Isten-felismeréseknek, Isten-tapasztalatoknak, Istennel a Jézus Krisz­tuson keresztül történt SZEMÉLYES találkozá­soknak a leírása. A mi kérdésünk csak az lehet, hogy vájjon a mi egyházi szolgálataink nyomán történtek-é ilyen találkozások? Történtek-é élet­átadások Annak, Akié az élet maga? Az Egy­ház, az igazán szolgálni akaró és ENGEDELMES Egyház az, aminek a nyomán ilyen “csodák” előfordúlnak. Az Egyház ezért az egy célért van, minden tevékenységének ez ad értelmet, minden mozgalmának és buzgólkodásának ez lehet az egyedüli indokolása, közvetett vagy közvetlen formában. Ennek az alapelvnek az elfogadása adja kezünkbe a helyes mértéket minden gyülekezeti munkának a megítéléséhez. Szervezeteinknek is csak annyiban van értel­me, amennyiben azok hozzáj árúinak az Egyház igazi, lelki munkájához. Elek Áron leechburgi lelkészünk. GYILKOLNAK A HÁZATOKBAN! Vájjon tudják-e a televizión hirdető cégek, hogy mekkora kárt okoznak Amerika ifjúságá­nak? Ezek a cégek, hozzáértők becslése szerint, az elmúlt 33 év alatt több mint húsz billió dollárt fektettek bele a rádió és televizió ke­reskedelmi hirdetéseibe. Ez a szörnyű összeg azonban sokkal többet ért el, mint népszerű­séget a portékájuk javára. Az ország minden részében úgy eláradt a törvénytelenség és úgy elhatalmasodtak a bűntények különösen az ifjú­ság körében, hogy a két jelenség között nem nehéz megtalálni az összefüggést. Csak 1951 óta is megnégyszereződött a bűntény-előadások száma a televízión. Ez a tömérdek gyilkosság, kínzás, kegyetlenkedés, beteges izgalmas feszült­ség, félelem és rettegő várakozás átjárja a gyermek elméjét, mondja jelentésében az az országos társaság, amely a rádió és televizió programmjának megtisztítását tűzte ki céljáúl. Nem föltétlenül megy ki a gyermek, aki ily bűntettek képét nézte végig, már a következő napon maga is lopni vagy gyilkolni vagy ke- gyetlenkedni, bár ilyesmire is lehetett már eset. De a gonoszság magjának, mint más magnak is, rendesen időre van szüksége ahoz, hogy megérjen. Az idejében adott komoly figyel­meztetés egészséges félelmet költhet fel a gyer­mek vagy ifjú lélekben a bűnnel szemben, kivált ha szeretett szülők részéről jön. De vájjon hány szülőnek van ideje a folytonos őrködésre és ilyen óvó figyelmeztetésre? így aztán a gonoszra ránevelés ott áll a házunk­ban, a szobánkban, mindig készen, csak a gom­bot kell ráfordítani! Bizony szörnyű felelősség

Next

/
Thumbnails
Contents