Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-02-15 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK EGYETEMES IMANAP Böjt első péntekjén, február 17.-én, pálmalevél födelű kunyhókban és nagy kathedráli- sokban millió meg millió férfi és nő fogja meghajtani fejét, hogy teljessé tegye azt az imádságláncot, ami körülöleli egész földünket. Az imádkozok közűi sok még olvasni sem tud; sok lesz, aki éhes és aki fázik. Másoknak meglesz minden anyagi kényelme, amit csak nyújthat a gazdagság. Némelyik asszonyon khínai selyembugyogó lesz, másikon hosszú fűből összefűzött szoknya, a harmadikon szőrmegallér. De valamennyit egy és ugyanazon szent ige fogja köszönteni: “Egy akol, egy pásztor” (János 10:16) és ugyanazt az imádságot fogják elmondani a föld kerekségének minden keresztyénével, mert ez a nap lesz az évi Egyetemes Imanap. Hatvannyolc évvel ezelőt, 1887-ben, egyetlen egyházközségben egyetlen asszony javasolta, hogy imádkozzanak a világmisszióért és hozzanak ajándékokat annak fenntartására. Ma már az egész föld kerekségén mindenütt közös Imanapra híviák fel a gyülekezeteket a keresztyén asszonyok, a nap adakozását pedig szétosztják iskolák, kollégiumok, kórházak, orvosok, ápolónők és tanítók fizetésére szerte az egész világon. Síkságokon és pusztákon, hegyeken és völgyeken, nagy városokon és kicsi falvakban száll végig a föld körűi az imádság ezen a napon, kezdődve a Csendes-Óceánban a Tonga-szigete- ken és végződve Szent-Lőrinc szigetén, Alaska és Szibéria között, összesen 134 országon keresztül. Mindenki részt vehet benne, bárhol lesz aznap. Az idén gyermekek és vakok számára is készítettek speciális könyörgéseket. Az Imanap kezdő imádságát Yellow Lark indián főnök írta, az indiánok közűi keresztyén vezetőket képző arizonai Cook-iskola tagjai pedig a többi részt. A kezdőima így kezdődik: “Óh Nagy Szellem, Akinek hangját hallom a szélben és Akinek lehellete életet ád a világnak, hallgass meg engem” — és így végződik: “Engedd meg, hogy mindig tiszta kezekkel és egyenesen néző szemekkel jöhessek Hozzád, úgy hogy mikor életem elhalványúl mint a lemenő nap, lelkem is szégyenkezés nélkül mehessen Tehozzád!” VÁROSAINKBAN GYÖNGE A PROTESTÁNTIZMUS Az Egyházak Országos Tanácsának Bel- missziói Szakosztálya — melynek éppen a mi kiváló főtitkárunk, Dr. Deitz az elnöke — arra a megdöbbentő tényre hívta fel egyházaink figyelmét, hogy folyton változó népességű városainkban egyszerűen elégtelen a protestáns egyházak munkája. Olyan területeket hagynak gondozás nélkül, amelyeken a legnagyobb az emberi szükség. És az ebben a szomorú helyzetben a legijesztőbb — mondja a szakbizottság jelentése — hogy protestáns köreinkben szinte nyoma sem látszik annak, mintha látnák vagy észrevennék, hogy mekkora veszedelmet rejt magában ez a helyzet. Amiket még fokoz az a kár, hogy a városokba húzódó népnek nagy része olyan falvakból vagy vidékről megy oda, ahol a protestáns egyházak hatalmasan dolgoztak. A nagyvárosokban magukra hagyatva és kiesve az egyházi életből, két helyen érezhető veszteséget okoznak a protestántizmus- nak. A nagyvárosi egyházak legtöbbjének nincsen külvárosi missziói munkája, legtöbbjüket teljesen leköti saját életének a fenntartása. Közülük a nagyobbak hamarosan egészen önkörű, öncélú (kimondjuk, hogy önző?) életet kezdenek élni, míg a kisebbeknek minden élet- képességét ígénybeveszi a létfenntartás küzdelme. így aztán a jövevényekre, a belvárosok túlzsúfolt, bűnnel fertőzött negyedeiben vergődő bevándorlókra nem jut elég idő és figyelem. A belvárosi nagy egyházak úgyis sietnek kimenni a szebb és tágasabb külvárosokba, ahol legtöbbjük egyetlen Istentiszteletet tart hetenként. — Bezzeg ott marad Róma egyháza, egymás után építve roppant templomait, mikben minden vasárnap majdnem annyi az Istentisz-
