Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-01-01 / 1. szám
CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc KELJ FEL, KELJ FEL, ÓH ISTEN! . . . KELJ FEL TE! . . . “Jövök, Uram, hogy teljesítsem akaratodat.” Ezzel az elhatározással jövök elődbe. Az újévben ezt szeretném betölteni. Alázattal kérlek: mutasd meg akaratodat. Megígérted: “Ne félj, mert én megsegitlek.” Taníts meg arra, hogy nyerhetem meg segítségedet. Jézusért, Ámen. Adjon Isten boldog ujesztendőt! Ezzel köszöntjük egymást. Arra vágyunk, hogy magunknak is, másoknak is áldást, boldogságot hozzon az uj esztendő. Szivünk vágyára igy felel Atyánk: “Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert megerősítelek, sőt megsegitlek . . . jobbkezedet fogom és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegitlek!” (Ézsaiás 41:10-13.) Hogy nyerhetjük meg Isten segítségét? A választott nép száműzetésben, nyomorúságban volt. Istenhez imádkoztak: “Kelj fel, kelj fel, öltözd fel az erőt, óh Úrnak karja. ..” Az Úr igy felel a hozzákiáltó néphez: “Kelj fel, kelj fel, öltözd fel erődet, Sión . . . rázd le magadról a port, kelj fel, ülj fel . . .” idézet Ézsaiás könyvének 51.-ik részéből. A nép Istenhez kiált: kelj fel . . . — Isten a néphez szól: kelj fel te! öltözd fel az erőt te! Az én erőmért kiáltasz — de mi van a te erőddel? Imádságod nem annak az imádsága, aki a maga részéről meg akarja tenni azt, amit megtehet. Az imádság nem csodaszer, amit a mi munkánk, vigyázatunk, erőnk helyett állíthatunk be. Az imádság olyan szolgálat, melyben a mi erőnk megelevenedik, megsokszorozódik. Isten mindnyájunknak adott talentumot, erőt. És ha Istentől több erőt kérünk, csak úgy tehetjük, ha a már meglevő erőnket munkába állítjuk. Az eredményes imádkozásnak egyik feltétele, hogy a felelet mögé állítsuk oda minden meglevő erőnket. “Kelj fel, kelj fel, öltözd fel az erőt, óh Úrnak karja” — ez az imádság csodálatos eredményt szül, ha készek vagyunk Istennel kooperálni, ha teljesítjük az Ő feltételét: “Kelj fel, kelj fel, öltözd fel az erőt te . . .” Isten ereje és a mi erőnk! Ketten együtt! Isten és az ember együttmunkálkodása győz! Ujesztendőre indúlásnál szívből tudjuk kérni, őszintén tudjuk kívánni: adjon Isten boldog uj esztendőt! Vájjon az ima és jókívánság mögött ott van-é teljes erőnk? igyekezetünk? — Enélkül üres sóhaj, képmutatás az egész. Egyéni életünkben, magunk számára, boldogságot, áldást kérünk. Isten azt mondja: “Öltözd fel erődet! ... Ne félj, megsegitlek!” Nem azt jelenti ez, nem azt mondja az Úr: gyermekem, ülj le és nézd, amint Én mindent elvégzek helyetted . . . Menj, szórakozz, gyönyörködjél s mire visszajössz, minden készen lesz. Nem ezt mondja az Úr, hanem azt: öltözd fel erődet és én megsegitlek! Ketten együtt végezzük el! Szeretnénk szép életet élni, békességgel, hittel, erővel telt jellemre tenni szert? “Szeretnék lenni, mint Ő: alázatos, szelíd. Követni híven, mint Ő, Atyám parancsait?” A legszebb kívánság. Isten megsegít ennek elérésében — de mit teszünk mi? Boldogságot, békességet kívánunk családunknak, szeretteinknek, otthonunknak és imádkozunk: “kelj fel, öltözd fel az erőt, óh Úrnak karja” és jöjj segítségemre, hogy otthonom békével, szeretettel, Istennel teljes legyen.” De mivel állunk e kérés teljesítése mögött? Tu- dunk-é lemondani valamiről? megzabolázzuk-é nyelvünket, hogy gyermekeink, szeretteink csúnya, káromló szavakat ne halljanak otthonunkban? be tudjuk-é időnket osztani úgy, hogy házi áhítatot tartsunk? szeretteinkkel együtt olvassuk a Bibliát, együtt imádkozzunk? A ház még nem otthon. Nem a ház, bútor, szőnyeg, kép teszi az otthont, hanem a benne lakozók szivében élő gyöngédség, szeretet, önfeláldozás, hit. “Öltözd fel az erőt, óh Úrnak karja” és tedd otthonomat meleg, boldogító családi fészekké! Csak levegőbe mondott szó, üres sóhajtás és nem igaz imádság az, ami mögött nincs ott a mi igyekezetünk és erőnk. “Öltözd fel erődet” — feleli az Úr. Szeretnénk, hogy Egyházunk igazi Egyház legyen, mint Pál mondta “ne legyen rajta szeplő, sömörgözés vagy más aféle, hanem legyen szent és tiszta”? de mi, magunk, mit teszünk érte? Buzgón imádkozzuk: “Jöjjön el a Te Országod”, legyen e földön több szeretet, több békesség és jóakarat. Ott van-é imádságunk mögött a mi erőnk? Uj esztendőre indúlunk. Az indúlásnál emlékezzünk arra a jelenetre, mikor Jézus először küldi szolgálatra tanítványait. Ők elvégezve a munkát visszatérnek és boldog örömmel számolnak be: “Uram, a te nevedben még az ördögök is engedtek nékünk.” Azzal az elhatározással induljunk, hogy ebben az évben imádságunk mögé odatesszük a mi erőnket, igyekezetünket. Isten és én, együtt járunk, együtt dolgozunk. így az esztendő végén mondhatjuk: “mindenre volt erőm a Krisztusban, aki engem megerősített.” “Öltözd fel az erőt, kelj fel — ne félj, én megsegitlek!” 6 REFORMÁTUSOK LAPJA
