Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-02-15 / 4. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL A német Kirchentag. — Most már két évenként tartják az Egyház­napot: tavaly nem volt. Az ideit Frankfurtba hívták össze, augusztus 8-12. napjaira. Az idei összejövete­len sokkal nagyobb súlyt helyeznek a külföldi keresztyénekkel való tel­jesebb ökumenikus együttmunkálko- dásra. Várnak is külföldi vendégeket nagyobb számban; Skóciából már 500 keresztyén jelentkezett és foglalt le szállóhelyet; további négyezer ven­déget várnak még nyugati országok­ból, valamint a vasfüggöny mögül, sőt Ázsiából és Afrikából is. Kelet- Németországból is jön legalább 15,- 000 résztvevő, azt mondja Reinold von Tadden, az Egyháznapok el­nöke. Jönne több is, de ör)lni fog­nak, ha ennyinek is adnak engedélyt az átjövetelre. Róma kihívó magatartása. — Nyu­gat Németországban ismét nagyon feszült lett a helyzet a protestánsok és római katholikusok között. Nie- müller Márton, az evangéliumi hit­valló egyház egyik vezetője és Hanns Lilje hanoveri püspök, a lutheránu­sok világszövetségének elnöke, nagy beszédekben mutattak rá Róma ki­hívó magatartására, aminek különö­sen három megnyilatkozását tárgyal­ták felháborodva. Egyik az, hogy a római egyház nemcsak ott, ahol több­ségben vannak hívei, hanem nagy protestáns városokban és területe­ken is, minden erejével törekszik római katholikusokat vinni be fon­tos politikai állásokba. Kihasználják azt az alkalmat, hogy Adenauer kan­cellár a római egyházhoz tartozik. A másik sérelem az, hogy Hannover területén kolostorok és egyházak egész sorát állítják fel, azzal az in­dokolással, hogy Krisztus nem járt Hannoverben a reformáció ideje óta. (Hannover lakosságának 77 százalé­ka lutheránus.) A harmadik sérelem egyenesen a pápától jött, aki az 1545- ben megkötött augsburgi vallásbéke 400 éves évfordúlója alkalmából ki­jelentette, hogy az augsburgi béke “a nyugati kultúra leggyászosabb eseménye volt”, mert egyedül a ka- tholicizmuson alapúló kultúra tud ellenállni a nem-keresztyén erőkkel szemben. Lilje püspök figyelmeztet­te a protestánsokat, hogy csakis a legszélső határozottsággal és folyto­nos őrködéssel tudják megállítani azt a támadó szellemet, ami Rómá­nak e stratégiai mozdúlataiban meg- nyilvánúl. Egyben felhívta a hit­tudósokat, hogy mennél erősebben fegyverkezzenek fel theológiai érve­léseikkel, hogy az igazsággal győz­hessék meg a tévelygéseket. Orosz egyházi küldöttség látogatá­sa Kanadában. — A kanadai Egye­sült Egyház meghívására Boris ér­sek, a moszkvai pátriárka észak- és délamerikai helynöke, Ruzhitszky moszkvai theológiai szemináriumi rektor és egy moszkvai egyháztag, december elején két hetes látoga­tást tettek négy kanadai nagyváros­ban, ahol mindenütt nagyon barát­ságosan fogadták őket. Az Egyesült Egyház elnökével és főtitkárával együtt részt vettek nyilvános Isten­tiszteleteken és gyűléseken, ebéde­ken és fogadtatásokon. Mikor az oroszországi egyházi élet felől kér­dezték őket, azt természetesen na­gyon “egészségesnek” jelezték: az egyháztagok száma állandóan nő, ezzel együtt növekedik az adakozás is az egyházak fenntartására, sza­porodnak az egyházi munkások, na­gyobb lett a nők tevékenysége is, akik most már a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek, és megjelent a Biblia első fordítása modern orosz nyelvre. Azt is mondták, hogy a háború és a forradalom óta az or­thodox egyházak jó viszonyban van­nak a baptista és lutheránus egy­házakkal. Egyedül Montrealban tün­tettek ellenük; a legtöbb helyen az Egyesült Egyházat alkotó felekeze­tek képviselői egyenlő szívességgel bántak velük. — Meghívásukra az Egyesült Egyház küldöttsége most júliusban fogja viszonozni látogatá­sukat Oroszországban. Ahová még csak most jut el a reformáció. — A LUTHERAN című egyházi lapnak egyik munkatársa hosszabb látogatást tett Peruban, ahová még csak most jut el a re­formáció, de — azt mondja — an­nál gyorsabb hódítással kecsegtet, mert a most vetett magvak annál termékenyebb talajba fognak hul­lani. Példáúl felhozza az egyik lu­theránus egyházat, mely január első hetében 80 uj tagot vett fel és már 400 családot számlál. Egyébként az egész ország olyan puszta, mint va­lami holdbéli tájék; az ötszáz éves városok piszkosak és szegények, az ott uralkodó vallás pedig csak a felszínét érinti a régi pogányság­nak. Két biztató jelenséget említ. Az egyik, hogy kétszáz protestáns misszionárius — az egész országban működőknek több mint a fele, az Andes hegység túlsó oldalán műkö­dik, az őserdőkben, ahol iskolákat és klinikákat állítanak fel a legtá­volabbi törzsek között is; a Bibliát pedig már számos ilyen törzsnek a nyelvére lefordították és kezükbe adták, amit Róma papjai sohasem tettek meg. A másik biztató tény a Le Tourneau amerikai gyáros kez­deményezése, akiről már irtunk la­punkban. Ez a mélyen hívő evan­géliumi gondolkozású ember szerző­dést kötött a perui kormánnyal is (Róma papságának erős tiltakozása nem tudta meghiúsítani), és föld­mozgató roppant gépei ott dolgoznak az őserdő közepén. E gépeknél azon­ban sokkal fontosabbak azok az em­berek, akik kezelik azokat. Ezek nem káromkodnak és nem isznak, az étkezést imádkozással kezdik és munkásházaikban Bibliát olvasnak. Vasárnaponként pedig gyakran meg­látogatják a környékben lakó in­diánokat, hogy velük is közlöjék hi­tüket. Soha ezelőtt nem láttak ehez hasonlót a peruiak. A holland egyház megengedte a nők felszenteléséi. — A holland re­formátus egyház egyetemes zsinata kijelentette, hogy elvben helyesli a nőknek lelkészi állásra felszentelte- tését, de egyben utasította az egy­házkerületeket, hogy a következő évi zsinati gyűlésen tegyenek jelen­tést arról, hogy hogyan fogadja az egyház népe a női lelkészeket? Kommunista nyomás az egyháza­kon. — A szovjet kormány mindent elkövet, hogy a keresztyén egyhá­zaknak és ezek tagjainak a közéletre való befolyását csökkentse vagy meg­semmisítse. Az egyetemeken nem engedik meg többé a protestáns diá­koknak, hogy összejöveteleiket a tantermekben vagy a nagy csarno­kokban tartsák, vagy azokat plaká­tokon vagy egyéb módon meghirdes­sék. Az egyházi lapok és folyóiratok megjelenését gátolják; múltkor két vasárnapi számot elkoboztak. A pro­testáns templomokat a maguk kom­munista politikai vagy propaganda céljaikra használják. A kormány nemrégen hivatalosan felszólította a protestáns egyházakat, hogy ne bo­csássák be maguk közé a “nyugati politika ügynökeit”, akik szabotázsra izgatják őket; viszont állítsák meg a szovjet-zónából nyugat felé mene­külni próbálókat és minden erejük­kel támogassák a kommunista béke­mozgalmat. Ezenfelül a kormány ál­landóan szorítja az ifjakat a hűség­fogadalom letételére, amiről már megírtuk, hogy ezzel a konfirmá­ciót próbálja ellensúlyozni. Japán keresztyének látogatása Khí- nában. — A japán keresztyénségnek két vezető egyénisége, a japán par­lament 28 más tagjával együtt, kör- útat tett Khínában és Oroszország­ban és az ott tapasztaltakról beszá- (Folytatás a 13.-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents