Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-02-01 / 3. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA Ki dönt a meneküli bebocsátása ügyében? Az amerikai konzuli és bevándorlási tisztviselők. Milyen árvákat lehet e törvény alapján örökbefogadni? Tíz éven alóliakat, akik egyik vagy mindkét szülőjüket elveszítették. Az örökbefogadás odaát vagy itt történhetik. A törvények négyezer árvának a bebocsátását teszi lehetővé. Mik az árvák örökbefogadásának feltételei? A) Amerikai polgárnak és házasnak kell lennie, a házastárs azonban nem kell hogy polgár legyen; b) állama törvényei értelmében jogosítottnak és képesnek kell lennie ahoz, hogy gyermeket örökbe fogadhasson; c) valamelyik ügynökség által kell gondoskodnia a gyermek áthozataláról. Kivel tárgyaljon a polgár a maga lakóhelyén, ha menekültet vagy árvát akar áthozatni? Egyházának lelkészével, közjóléti alkalmazottal, állami elhelyező intézet tisztviselőjével, valamelyik önkéntes ügynökség képviselőjével, a menekültügyi Programm kormányzói végrehajtó bizottságának valamelyik tagjával. Milyen címre írhat további felvliágosílásért? A Refugee Relief Program, Department of State, Washington 25, D. C., mindig készen áll arra, hogy felvilágosításokkal szolgáljon és űrlapokat küldjön. Az említett harminc önkéntes ügynökség, akiket a külügyminisztérium ilyenek gyanánt elismert, szintén szívesen segít, aláírásával is; gyakran még a menekülő család élettörténetét és fényképét is meg tudja küldeni. Ajánlatos, hogy a jótállni akaró küldje be foglalkozásának, családjának, nemzetiségének adatait, amik segíthetnek a megfelelő menekülő kiválasztásában. A RAGYOGÓ SZINK Minden “szink” ragyogó, ha tiszta. Ha úgy fehérük, mint szikrázó napfényben a hó. Az ilyen szink rendesen megragadja a konyhája is betekintő vendég figyelmét. De a háziasszony szeme is örömben rebben meg szinkje fehérségén. Mert nem egy szink van a költözés állandó állapotában: tornyos magasságba megrakva mosatlan edényekkel, mint szállításra váró egymásra tetőzött bútorok. Különösen az amerikai ifjú asszonyok konyhájában. Este a reggelt, reggel az estére várva, hogy megtisztúljon a szennytől. De hogyan jutott toliam alá ez a szokatlan téma!? Egy ragyogó szinket kaptunk karácsonyi üdvözletül. Nem azért ragyog a szink, mintha arany- nyál lenne befuttatva, hanem azért ragyog mint színarany az egész szink, mert egy aranyos Baba ül benne. Elek Éviké. Csak jóval felül derékon láttatja aranyos szépmagát. Csodálkozó nagy szemekkel figyeli a fényképező csudabogár masináját . . . S míg nézed baba-ábrázatát, báimúló csillagszemeit, az arcán tündöklő várakozást, a neki még érthetetlen értelem cselekvéseit, megérted az Ige hasonlatát: Ha olyanok nem lesztek — lelkileg — mint a kisgyermek, semmiképpen nem mehettek be a mennyeknek országába. Magam nem igen szeretem a konyhát, helyesebben a konyhai munkát. Elvégzem azért robot-szerüen naponként, pontosan, de csak azért, hogy jó viszonyban legyünk a gyomrunkkal. De nem dalolva, még csak nem is dúdolgatva; engem nem tud szárnyalásra ihletni a főzés, sőt csüggedten aláhullnak az ihletés szárnyai, míg a konyhában dolgozgatok és nem egy thémámból lett “füstbe ment terv” a gazdasszonyi munkák miatt. A takarítást már inkább kedvvel végzem, akkor még dalolgatok is, sőt közbe-közbe még gondolatokat is papírra vetek. A szobalányi munkák végzése alatt, valahogyan, nem érzem a muszájt. Érthetetlen ez, ha arra gondolok, hogy az Édesanyám élvezettel sütött-főzött. Minden, amit elkészített remeke volt a konyhai művészetnek ízben és szemnek is. Rétesei, tortái, csirkepaprikása, de minden ételnemüje nem fogyott el dicséretek nélkül. Még a leveseit is elismeréssel kanalazták. “Még ilyen ízletes levest nem ettem soha”, mondogatta hol ez, hol az a vendégünk, leginkább lelkipásztorok. “Tessék hozzánk jönni, eltartom, csak rétest tessék sütni. Ilyen kitűnő réteseket még nem ettem”, mondotta egyik lelki- pásztor — áradozva a rétesek evése közben. És nem egy feleséget tanított meg a rétes és a csirkepaprikás készítési módjára, sőt még a no- kedli formás vízbe szaggatására is, a férjek kérésére. De ha nem is dalolgatva süt-főz az Édesanyám lánya, de azért bármit főz vagy süt, az édesanyja keze-szája-íze szerint ízletes. Bölcs oktatással tanított! “Tanulj meg fözni-sütni, édes kislányom; ha olyan móddal áld meg Isten, hogy alkalmazottat tarthatsz, meg tudod mondani neki, hogy mit hogyan csináljon a mi ízünk szerint. Ha pedig neked kell majd főznöd, könnyebb lesz jól fözni-sütni, mint lenne a rossz ételt elfogyasztani.” —• Hátha még olyan Aranytól ragyoghatna a szinkem, mint amilyen aranyos az Elek Aronék Evikéje! Bizonyos, hogy nemcsak a szobai, de a konyhai munkákat is dalolva végezném. Áldja meg Isten Évikét, amiért karácsonyi üdvözletével bearanyozta a mi — szívünket is. Mintha csak tudná, hogy valamikor, régen, az én Édesanyám nagyanyai szeretettel fésűlgette az Évike Édesanyját, amikor még ő is “Dolly” volt. Növekedj, aranyos Évike, erőben, egészségben és az Urnák félelmében. SZABÓNÉ LÉVAY MARGIT.
