Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-12-01 / 21. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 vele az őt különösen érdeklő újságot. Ők segítettek felemelni és a vállára tenni korsóját. Aztán Mária hazament, terhe alatt bizony roskadozó lépésekkel. József már az ajtóban várta. Leemelte válláról korsóját és bevitte azt a házba. “Mi lelt?” kérdezte. “Miért vagy olyan szomorú?” “Hossz hírt hoztam, József”, felelte Mária, “és igaznak is kell lennie, mert tanítónknak a felesége mondta nekem. Rendelet jött ki attól a nagy pogány embertől ott Rómában, akit Cézárnak hívnak, hogy valami uj adófizetés érdekében az egész föld népét számba kell venni. A szíriai kormányzó már ki is hirdette és az az alávaló király, az idumeus Heródes, már el is rendelte a végrehajtását. Mindenkit a maga városában kell névsorba venni, törzsek és családok szerint, úgy ahogy a zsidók törvénye kívánja. Óh József, tudod hogy mit jelent ez a mi esetünkben? Bethlehembe kell mennünk, a Dávid családjának városába. Óh én szörnyen félek ettől a hosszú és nehéz úttól éppen most, amikor már olyan közel van az én időm. Mi lesz, ha valami veszedelem ér bennünket? Vagy ha valami baleset történik velem? Mi lesz, ha el találom veszíteni a gyermeket, akit méhemben hordozok és aki Izráel- nek reménysége? Ezt nem tudnám elviselni! Óh, jaj nekem! Jaj nekem!” Reszketett az elkeseredéstől, amint a lócára lerogyott. Könnyek peregtek végig orcáin, ráhullottak sötétvörös köntösére és hosszú kék köpényére. A fehér fátyol, amit haján hordott, rendetlenül hullott hátra fejéről. Maga volt a megtestesült rémület és búbánat. József melléje térdelt, bár maga is úgy tele volt aggódással és ijedtséggel, hogy szinte beszélni is alig tudott. “Hallgass reám, kedves szívem” — dadogta, “hátha nem is olyan rossz ez a hír. Te a zsidók törvényéről beszélsz, de ez a rendelet római törvény. Hátha van valami kiút alóla?! Hátha be lehet íratni a mi nevünket itt Ná- záretban — hiszen én Galileában születtem — és aztán elküldjük Bethlehembe, hogy ott jegyezzék be. Mit gondolsz? Kapernaumban az én Máté barátom a rómaiak szolgálatában áll, adószedő tisztviselő; elmegyek hozzá és megkérdezem ő tőle. Kapernaum nem messze van innen; hamar visszajövök. Ne félj hát, kedves feleségem!” Mária meg is vigasztalódott egy kicsit, letörölte könnyeit. József pedig vette a botját és egy darab kenyeret és meginaúlt a tó felé, amelyiknek olyan az alakja, mint a hárfáé. Távolléte alatt Mária először bizony nagyon nyugtalan volt és folytonosan csak a nagy útról gondolkozott. Másnap elment a zsinagógába és megállott ott az asszonyok között a rostély mögött, a számukra elrekesztett helyen. Aznap egy idegen ember, jeruzsálemi rabbi, volt a tanítójuk. Szokás szerint fennállva olvasott Mikeás próféta könyvéből. “De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Juda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó lesz Izráelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van. Azért odaadja őket, míg a szülő szül; de az ő atyjafiainak maradékai visszatérnek Izráel fiaihoz.” Milyen különös szavak — gondolta Mária. Vájjon van ezeknek ő reá nézve valami különös vonatkozása? “Bethlehem”? “A szülő aki szül”? “Aki uralkodó lesz Izráelen”? Bizony ez a dolog nagyon is közelről érdekli őt. Ugyancsak odafigyelt hát a tanítóra, amint ez most már szokás szerint leülve, hozzáfogott az olvasott szentírati helynek a megmagyarázásához. “Bethlehem volt a Dávid városa. A Messiás, aki a Dávid fia lesz, sehol másutt a földön nem születhetik meg, csak ebben a kis városban. A próféta nem nevezi meg azt a “szülőt aki szül”. De akár most is meglehet, hogy Izráelnek valamelyik ismeretlen leánya ott hordja a szíve alatt elrejtve az Isten népének Megváltóját. Várakozzatok hát, ti hűségesek, várakozzatok türelmesen és tekintsetek reménykedéssel Bethlehem felé. Bethlehemre először és egyedül csak Bethlehemre!” Mária, míg látszólag nyugodtan állott ott, lefátyolozott arcával, az asszonyok között, valóságos elragadtatást érzett szívében; valami erős öröm megragadta és egészen átjárta a lelkét. Erezte, hogy nagy bajában való imádsága meghallgatásra talált. Egyenesen a mennyből jött hozzá a bátorító szó. Ő volt “Izráelnek az az ismeretlen leánya”. Félelme egészen eloszlott. Tisztán állott előtte az ösvény, amit követnie kell. Arcáról felemelte fátyolát és bátran, erőteljesen indúlt hazafelé, mint aki elszánta magát kötelességének teljesítésére. Késő este érkezett haza József Kapernaum- ból, porosán és fáradtan. “Jó hírt hozok!” kiáltotta. “Máté csakugyan el tudja intézni a dolgot. Téged beírhatnak itt is. Én majd lemegyek Bethlehembe, de te itthonn fogsz maradni, kedvesem!” “Nem úgy lesz az, kedves férjem”, felelte nyugodtan Mária. “Én már máskép határoztam. Egyenesen a mennyből kaptam izenetet. El is múlt minden félelmem. Az én fiamnak ott kell születnie, azon a helyen, amit a próféta előre megmondott felőle. Az én számomra, még jobban, mint a te számodra, nagyon fontos ez az út. Neked sohasem szabad tőlem elválnod vagy engem magamra hagynod. Nem lesz nekem semmi bántódásom ezen az úton.
