Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-12-01 / 21. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

A NAPBA ÖLTÖZÖTT VITÉZ ÉS A SÁRKÁNY

Irta: Csia Kálmán lelkészünk

“Láttaték más jel is az égben, és íme vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva.” (Jel. 11:3.)

Egy nagyon régi mese naiv fordulatait akarom felidézni az olvasók lelki szemei előtt, mivel súlyos tanításoktól terhes.

Ma, amikor irom ezeket a sorokat, kegyetlenebből mint farkas a bárányt, vérbe fojtják a napba öltözött vitézt, a magyar népet és szabadságát egy álmélkodó s galambként topogó világ szemeláttára. Ártatlan leánykákat és iskolás gyermekeket kötöznek a mongol puszták démoni figurái, tüzet és halált szóró tankjaik elé, hogy csupasz ököllel védekező hazafiak halált megvető bátorságát eltapossák.

— Egy nagy király vidám ebédjét fogyasztotta, amikor a tavaszi virágokkal terhes fák alól egy furcsa rovar szállott be a trónterembe s a lakoma-asztal táljára telepedett. Eddig nem ismert féreg volt. Valahonnan a végtelen pusztákról röpitette a királyi palotába a tavasz mámorától hangos szellő. Döglégynek s pillangónak, álmoknak s irtózatnak szimbólumából született. A király szolgái meg akarták ölni a furcsa férget, de ő kegyelmes hangulatában volt s nem engedte megölni azt. Másnap ismét megjelent az ebédnél a furcsa lény. Már akkora volt mint egy óriási pillangó. Szárnyai foszforeszkáltak, fénylettek a csillárok töréseiből rájuk hulló fényözönben. A fények és árnyak, amelyeket röpködése közben felidézett, gyönyörködtették a királyt. Hű szolgáit kikergette az étteremből. Egyedül akart maradni a furcsa lénnyel s kábultan bámulta, amig az jóllakott a királyi ebédből. Másnap azonban vérszívó vámpír nagyságban jelent meg. Karmai s csőre ragadozásra voltak berendezve s a megrendült király ebédjét pillanatok alatt felette. Megijedt a király. Kegyetlen sejtelmek nyilalltak szívébe. Nem tudta elfelejteni a szörnyű lény képét s megparancsolta, hogy másnap az ebédnél csukva legyen minden ablak. De amikor az ebédhez ült s a tegnapi rossz emlékeket is elfeledte, ablakcsörgés hallatszott s hatalmas sas alakjában szállott be a nagy terembe a titokzatos lény. Démoni alakja mélyen beárnyékolta a király koronáját, amint felette el- szállott. Majd hatalmas szárnycsapásokkal zú- dúlt rá a lakomaasztalra s mint tűz az avart felette a királyi eledelt. A király szívét kimondhatatlan irtózat szorította össze. Aztán parancsot adott szolgáinak, hogy az ablakokat áttörhetetlen vasráccsal vegyék körül s fegyveres vitézek vigyázzanak, hogy még szúnyog se repüljön a terembe. Másnap azután hatalmas sárkány alakú szörnyeteg tört rá a palotára. Felszaggata, majd vékony pozdor jaként törte össze a hatalmas vasrácsokat. Az őrök földre hullottak szárnycsapásai alatt. Mire magukhoz tértek, mély s halálos csend ült a megrongált palotán s a nagyteremben széttört koronáján megölve feküdt a király.

Az istentelen kommunizmus a döglégy alakjától a mese szörnyű sárkányának az utolsó fejlődési stádiumába jutott s a világ szabadságát, békéjét és boldogságát fenyegeti.

Ez a Civitas Diaboli, amelynek óriás sárkány-szárnyai a világ népeinek legszebb palotáit is beárnyékolják s ijedt tanácskozásra késztetik a világ diplomatáit, úgy született meg az első háború iszonyatában, mint koszban a tetű. A világháború megöl tjeinek szétrágott testén nőtt nagyra s egy vértől megiszonyodott világ feltételnélkűli békeakarását használta fel gyalázatos lénye kiépítésére. Táplálékai ártatlan áldozatai voltak. A meggyilkolt tizenötezer lengyel katonatiszt csak egy falás volt neki mint Kruscsev vidám lakomáin a kaviár. Lénye, amely biológiai komplekszumot mutat, a megsemmisülés törvényeit követi, mint a szikrából született tűz, amely minél több otthont feléget, vagy erdőt megemészt, annál nagyobb lesz. Létfoka pedig eljutott a bomlasztás mikrobáinak a magaslatára. A legkezdetlegesebb rovarok között van egy darázs-fajta, amely nálánál sokkal nagyobb áldozatát halálos csípésével megbénítja. A méreg, amelyet bele fröcskend, az áldozat idegeit paralizálja. Még él, de nem tud mozdúlni. Hatalmas fegyvereit nem tudja használni. Gyilkosa élve emészti meg.

A farkas, amikor kitépi az ártatlan bárány torkát, minden kíméletlensége mellett magasabb létfokon van, mint az istentelen kommunizmus, amelynek lénye a nemzetek biológiai organizmusában a rák szörnyű komplekszumához hasonlítható, amely az élve szétrágott szöveteken, szíven s nemes szerveken él. Hadd álljon itt, mit mond róla egyik legnagyobb kálvinista lelkészünk, aki már a múlté, de Isten szolgálatában megégett életében táltosi szemeivel a dolgok lényegébe látott:

“A nyugati hatalmak a szovietben az orosz birodalomnak egy uj formáját tisztelték, amelynek joga van a maga képére formálni környező világát, mert harcolt érte és győzött. Ez okból sem szükségét sem kötelességét nem érezték annak, hogy vele szemben hatalommal lépjenek fel. Valami elképesztően tragikomikus dolog ez, ha elképzeljük, hogy a bolsevizmus, lényege szerint, társadalombomlási folyamat. A szoviet államrendszer minden rendű és rangú vezetőségei pedig ennek a bomlási folyamatnak