Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-12-01 / 21. szám

4

REFORMÁTUSOK LAPJA

MEGFIGYELÉSEK

Öreg Amerikas magyar ize ni:

MAGYARORSZÁG KÉRJE FÖLVÉTELÉT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA

Ezeréves üldöztetésének másként sohasem lesz vége

Amikor a demokráciává átalakúlt Magyar- országnak az elnöke is meg a miniszterelnöke is a magyar vallás fiai közűi való volt, de a szoviet réme már elnyeléssel fenyegette a védtelen újszülöttet: a REFORMÁTUSOK LAPJA azzal a felhívással fordúlt magyarországi véreinkhez, hogy kérjék felvételüket az Egyesült Államok tagságába. Olvasóink közül sokan, még legközelebbi barátaink is, azt hitték, hogy eltévesztettük a dolgot és az Egyesült Nemzetek tagságát akartuk írni. Nem tévesztettük el: mi igenis teljes megfontoltsággal azt ajánlottuk akkor, hogy Magyarország kérje felvételét az Egyesült Államok államai közé.

E sorok írója ma sem tud ennél jobbat ajánlani. Az elmúlt hetek eseményei mindenkit meggyőzhettek arról, hogy a szoviet-biroda- lom világháború nélkül nem hajlandó kiereszteni zsarnoki elnyomása alól egyik megszállott területet sem. És amíg talál olyan szolgalelkű emberekre, akik ügyét az elnyomott nemzetek között képviselni hajlandók, addig mindig folytathatja hazugságait a külvilág felé; mint ahogyan most is azt merte írni az Egyesült Nemzetekhez, hogy ez a kétségbeesett kísérlet a börtönök töltelékének a lázadása volt, elfojtása tehát olyan belügy, amibe a külföldnek nem lehet beleszólása.

Ez a millió magyar itt Amerikában már hetvenöt év óta tapasztalja, hogy az Egyesült Államok alkotmánya jobb, mint Magyarországé volt. Minden egyes államnak olyan teljes az önkormányzata, hogy az minden tekintetben kielégíthetné a magyar államot is, ha ötven- egyedik csillag gyanánt közéjük állhatna.

Ennek az országnak pedig csak az “amerikai” szót kellene kiejtenie nevéből. Minden évvel világosabbá lesz, hogy korunk túlhaladta a külön “országok” igazoltságának idejét. Az atomkorban végleg meg kell szűnniök az ilyen elkülönítéseknek: — határoknak, hadseregeknek, vámoknak, pénzeknek, külpolitikának. Mindezeknél sokkal nagyobb volt az az elkülönítés, amit az emberbőr színe okozott — és íme ezt már csaknem teljesen legyőzte a keresztyénség, csakúgy, mint ahogy a rabszolgaságot is legyőzte, és a kizsákmányoló gyarmatosítást is legyőzte. Le fogja győzni a háborúk legfőbb,

sőt talán egyetlen okozóját és fenntartó erejét is: a különálló országokat és helyükbe létrehozza az egész föld kerekségének Egyesült Államait.

Valakinek el kell kezdenie ezt a folyamatot. Az egész nyugati világ indokoltnak látná, ha Magyarország kezdené el. Ez a menekülés útja és ez a haladásé is.

Tóth Sándor

KALVARIA-JARAS

Hazám, hosszú kálvárián Visz fel a Golgotára útad;

A sok bitang, rüpök, zsivány Örül, lia rajtad egyet rúghat.

Torkuk egészen elrekedt, Tajtékzó ajkuk szinte kékül, Azért a vad “Feszítsd meg!"-et Üvöltők egyre, szünet nélkül.

Amerre gyász-útad halad, Korbácscsal a pribékhad ott áll, S lesújt rád, a kereszt alatt Ha néha tán megtánt or ódnál.

Halálsápadt arczod felett Piros lángot vet a gyalázat;

De kötve két erős kezed,

Sajgó szíved hiába lázad.

Egy-egy villám cikázik át,

Aztán az árny a fényt kioltja, Keserved hasztalan kiált Az elsötétült égi boltra.

Hiába! Elvégeztetett.

Rövid az út már a bitóig;

De kik lesik már vesztedet,

Ne örvendezzenek bakóid.

Előtted az Isten Fia Mint biztató remény világot:

Meg kelle szintén halnia,

Hogy feltámadjon a halálból.

(1921)

Vargha Gyula