Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-15 / 20. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 óta a magyar református egyházzal kapcsolatban egy úgynevezett hitvallásról, mint egy állítólag most szervezkedő hitvalló egyházi mozgalom megnyilatkozásáról. Az írat maga névtelen. De nemcsak névtelen, hanem az is elmondható róla, hogy a magyar református egyházban nincs gazdája. A legkülönbözőbb theológiai irányzatokhoz tartozó lelkipásztorok hol együttesen, hol külön-külön, minden megkérdezés nélkül önként mondják, írják, hogy ehez az irathoz nincs semmi közük. — Ravasz László nyugalmazott püspök atyánkfia nyilatkozatát közölte az Út, melyből kiviláglik, hogy nem az ő megbízásából köröztek egyesek egy olyan iratot, amelyet úgy tüntettek föl, mintha ő írta volna. Ez az írat alkalmas lehetne arra, hogy oktalan kultúrharcra ösztökéljen, mintha az egyház bármiféle világnézetű államban egy ellenkező világnézetű politikai párt magatartásában élhetne. Az egyház nem politikai párt, nem világnézeti képződmény, hanem az egyház. — A javaslatokat, bírálatokat őszintén és nyíltan a nyilvánosság elé kell hoznunk. A kon- venti elnökségi tanács javasolta különböző szakbizottságok létrehozását. A konvent decemberben gyűlésezik és tárgyalni fogja a missziói feladatokkal és a missziói élet uj rendjével foglalkozó tervezetet és javaslatokat. — Semmi akadálya nincs annak, hogy akár a tisztújításokra, akár a liszáninneni egyházkerület visszaállítására, vagy példáúl a sárospataki kollégium egyházi kezelésbe való visszakérésére vonatkozó gondolatokat is, minden részletüket körültekintően vizsgálva, a nyilvánosság előtt tárgyaljuk. — Megnőtt a felelősségünk, mert az uj lehetőségek között egyházalkotmányunk kereteiben több önállósággal kell majd döntéseket előkészíteni s a több önállóság mellett s bizonyság- tételnek és a tanításnak is gazdagabb alkalmai nyílnak meg számunkra. Szükséges lesz mind egyházmegyei, mind kerületi, mind kon- venti és zsinati fokon testűleteinket olyan uj tagokkal frissíteni, akik most az újrakezdések lehetőségeinek vizsgálatában az egész egyház közös szolgálatáért érzett felelősség és hit- beli felismerés tanúj eleit adták az atyafiak előtt. A nemzetközi helyzetnek még mindig meglevő feszültségei között ez a vállalkozás sok és nem könnyen megoldható problémával találkozik.” . >. r Ez idézeteket nem összefüggően szakítottuk ki a nagy cikkből, minek teljes közlésére nem tudnánk helyet szorítani. így is megláthatjuk azonban belőle, hogy a debreceni püspök e cikkében nagyon nagy változások elkövetkezését akarta bejelenteni. Amiknek a gondolata különösen izgató reánk nézve most, az azóta lefolyt forradalom megvilágításában. Ha tudhatnánk hogy mi volt az összefüggés a fent futólag idézett gondolatok és a közlésük után két héttel később kitört forradalom között, akkor bizonyosan tisztábban tudnánk ítélni Péter püspök titokzatos személyisége felől. A galyaletői gyűlés utóhangja. — Az Egyházak Világtanácsának központi bizottsága, mint olvasóink jól tudják, a magyar Mátra hegység egyik csúcsán, Galyatetőn tartotta ez évi gyűlését, augusztus hó első napjaiban. Onnan hazafelé jövet a résztvevők egy nagy csoportja, mintegy 140 külföldi vendég, Komáromban megszakította útját és meglátogatta a református egyház templomát. Győry Elemér püspök fogadta a vendégeket és üdvözölte őket francia nyelven, mire M. Boegner párisi lelkész, a francia reformátusok egyházi elnöke, válaszolt. Ezután egy-egy nagyméretű, művészi kivitelű biblia jelzőt adtak mindegyik vendégnek, amiken latinúl ez a felírat volt: “Krisztus a világ reménye”, azonkívül mindegyiken az egyházmegye egy-egy gyülekezetének a neve, a vendégek látogatásának dátumával. Majd a szépen felvirágozott gyülekezeti teremben vendégelték meg a társaságot, mely nagyon jól érezte magát. Azóta is sok kö- szönő-levél érkezett a megvendégelt külföldiektől az egyes gyülekezetekhez. A theológiák évnyitásai. — A hajdani öt református theológiai szemináriumból már csak kettő működik: a budapesti és a debreceni. Mindkettőnek ez esztendei évfolyamát nagy ünnepélyességgel nyitották meg, amiket kimerítő részletességgel ír le az Út című budapesti egyházi hetilap. Leírásából megtudjuk, hogy Budapesten tizennyolc, Debrecenben tizenhét ifjú iratkozott be a szeminárium első évi tanfolyamára;; Debrecenben a theológusok összes- száma 62, Budapesten a 18 elsőéves között egy nő is van. A budapesti ünnepélyen Pap László dékán tartott előadást a Református Világszövetség európai tagozatának augusztus folyamán Emden- ben tartott konferenciájáról és annak főtárgyát “Igehirdetés, Istentisztelet” címen ismertetve, egyebek között az alábbiakat is mondotta: “A konferencia rámutatott arra a hibára, hogy az Istentiszteleten résztvevő gyülekezet valójában nem az, aminek lennie kellene. Nem közösség, nem Krisztus testének megjelenése, hanem csak egymás mellett ülő emberek, akik legtöbbször semmit sem tudnak egymásról, nem érdeklődnek egymás iránt, s még kevésbbé éreznek felelősséget egymás iránt ... — Az a kívánatos és helyes, ha nemcsak az éneklés, hanem az imádkozás, sőt az igehirdetés is az egész gyülekezet közös ügye. A református Istentiszteleten nem előadás hangzik, hanem Isten maga szól s ennek engedelmes vagy engedetlen hallgatása egyaránt cselekvőleges részvételt jelent. A cél tehát ez: “váljék a hallgató közönségből Krisztus teste!” Jó volna ezt a követelményt nekünk is mindenütt és teljesén betartanunk! SZERKESZTŐI IZENET OLVASÓINKHOZ Már többször tudattuk testvéreinkkel, hogy lapunk előállítása minden esetben négy hetet vesz igénybe: kettőt a szerkesztőségben és kettőt a nyomdában. Hogy példával tegyük könnyebben megérthetővé: novemberi első számunkat október hó első felében megírtuk és október 15.-én már a nyomdába küldtük el. E mostani, vagyis novemberi második számunknak az elkészítését október hó folyamán végeztük és október hó 30.-án már a nyomdába vitte a posta, ahol kiszedték és a kész szedést visszaküldték a szerkesztőhöz, aki maga végzi a tördelés mintájának (magyar nyomdai nyelven a tükörnek) az elkészítését. E számot november 8.-án küldték vissza e célra. Ekkor már cikket nem lehet írni bele, legfeljebb csak ilyen kis izenetet, mint ez. Holnap már a decemberi első szám kézirata is indúl a nyomdába. Ez az oka annak, hogy. munkatársainktól 3-4 héttel előbb meg kell kapnunk a kéziratokat, és annak is, hogy eseményeknek előre bejelentésére nem vállalkozhatunk — kivéve az országos jelentőségű jelesebb eseményeket, ha azokról e sorok értelmében jó előre kapunk megfelelő tudósítást. Különben is a mi feladatunk az eseményeknek nem a beharangozása, hanem hitünk szempontjából való értékelése. E sorokat november 9.-én este írtuk; ezt a számunkat holnap már tördelik és három nap alatt ki is nyomják.
