Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-15 / 20. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL Az olasz protestánsok zsinata. — A valdens egyház központja, régi theológiai szemináriumának is székhelye, Torre Pellice észak-olaszországi város, mélyen bent az Alpesek között. Itt tartotta zsinati gyűlését szeptember hó folyamán a valdens egyház. Több mint száz lelkész és külföldi képviselő vett részt ezen a gyűlésen, köztük az olasz metho- dista és baptista egyházaknak, valamint az üdv hadseregének és a bib- liatársúlatoknak a képviselői is. — Tárgyalták azokat a pénzügyi nehézségeket, amiket az egyházak számának növekedése, uj gyülekezetek alapítása és uj templomok építésének szüksége okozott. Valószínűleg ezek miatt merült fel, már régebben, a methodista egyházzal való egyesülés gondolata, amiről szintén sokat tárgyaltak. A két egyház szövetségét már régebben megvalósították, gyakorlati téren pedig komoly közös munkát végeznek az evangelizáció erőfeszítéseiben, egymás gyűléseit kölcsönösen látogatják, sőt most közös bizottságot is küldtek ki a káté és liturgia közös tanúlmányozására. Szorgalmazták az egyes helyi valdens és methodista gyülekezetek együttműködését is. A methodista theológusok már látogatják a valdensek Rómában működő theológiai szemináriumát. O-fesiameniomi tudósok konferenciája. — Strassburgban tartották meg az ótestamentomi tudósok nemzetközi kongresszusát, melyen több mint 250 európai, délamerikai és japán ótestamentomi szaktudós vett részt. Egy hétig ültek egymás mellett a katholikus és protestáns lelkészek és papok, régészek és theológusok, hogy ótestamentomi kutatásaik legújabb eredményeit egymással kicseréljék és az ótestamen- tom jobb megértését előmozdítsák. Jelentés eredménye a gyűlésnek az a célkitűzés, hogy az ótestamentom tanulmányozása az egyházi élet számára gyümölcsöző legyen és fokozott mértékben az egyház szolgálatában álljon. A spanyol protesiánsok küzdelme. — Az evangéliumi egyház tíz lelkésze memorandumot juttatott el Franco államfőhöz, amelyben többek között a következőket írják: “Az utóbbi időben olyan személyiségek is megtámadtak nyilvánosan bennünket, akik hazánk katholikus egyházában magas tisztséget viselnek. Az ilyen támadások következtében evangéliumi mozgalmunk veszélybe került, mert úgy állítják be honfitársaink előtt, mint politikai jellegű megmozdulást. Ez annyival fájdalmasabb, mert e támadások azzal a szándékkal történtek, hogy egyházunk célkitűzéseit és lényegét meghamisítsák. Másrészt nincs lehetőségünk arra, hogy az ilyen vádaskodást és támadást nyilvánosan visz- szaverjük. Mint állampolgárok mindig készek vagyunk cselekedeteinkről és magatartásunkról a törvényes bíróságok előtt számot adni, de mint evangéliumi keresztyének kötelességünknek tartjuk, hogy a reánk bízott lelki feladatokat betöltsük.” — A Baptista Világszövetség végrehajtó bizottsága is üzenettel fordúlt Franco tábornokhoz, “a legteljesebb határozottsággal kérve, hogy valósítsa meg ígéretét” és nyissa meg az evangéliumi theológiai szemináriumot, ami 75 éven át zavartalanúl működött, de amit a múlt télen bezártak és azóta is zárva van. Az Egyházak Világtanácsa is tiltakozást küldött magyarországi gyűléséből, a Református Világszövetség pedig a prágai gyűlésből a protestánsokat ért üldözések ellen. Protestánsok Braziliában. — Sokan azt hiszik, hogy a délamerikai országok a római katholikus egyháznak legerősebb támaszai és fellegvárai. Holott már is igen sok buzgó hitű evangéliumi keresztyén él ezekben az államokban, és számuk állandóan növekszik. Egyik római katholikus egyházi lap megállapítása szerint Brazíliában 51 millió a katholikus egyháztagok száma, ami a világ összes katholiku- sainak tíz százalékát jelenti — de ezeknek tíz százaléka sem jár misére vasárnaponként! A brazíliai protestánsok száma ugyanezen lap szerint már meghaladja a három milliót (más értesülésünk szerint az öt milliót is) Még részletesebb híreket vettünk legutóbb egy másik délamerikai államról: Bolíviáról. Protestánsok Bolíviában. — Dacára roppant bő természeti kincseinek, ez az ország egyike a föld legelmaradottabb országainak. Gazdasági, társadalmi és kulturális problémák félelmetesen nagy feladatokat állítanak e nemzet kormánya elé, amely ezenfelül folytonosan politikai válságokkal és forradalmakkal küzd. Itt még mindig él a hűbériség emlékezete, amit a római egyház századokon keresztül támogatott, mert kitűnően szolgálta ennek céljait. Az uj eszmék egyenlőséget követelnek az őslakó indiánoknak; munkásuniók vetik meg a lábukat még a hegytetőkön is, ahol eddig még beszélni sem volt szabad az indiánok jogegyenlőségéről. Az erkölcsi élet még mindig a gyarmatosítás korának mélypontján áll. Teljes a szabadosság és a családi élet egészen megrendült. Egyik legnagyobb városukban 1954-ben 500 házasságot kötöttek és 453 elválást engedélyeztek. A vallásos életet századokon át a római egyház papjai irányították, akiknek értelmi és erkölcsi színvonala egyaránt nagyon alacsony volt. Még ma is köztudomású tény, hogy papjaik közűi soknak vannak törvénytelen gyermekei.. Ezt a papuralmat babona és pogányoskodás kísérte. Az ünnepnapokat vallásos körmenetekkel kezdték és a szó szoros értelmében pogány szertartásokkal folytatták és részeg orgiákkal végezték be. Nem csoda, ha az értelmiség elfordúlt az egyháztól és ennek visszaélései ellen nemcsak protestáns, hanem katholikus oldalról is sok tiltakozással élt. — A protestáns egyházak közűi legerősebben dolgozik a methodista egyház, melynek a városokban 1,000 sőt 1,500 növendéket számláló iskolái vannak. Még katholikus szülők is ezekbe küldik gyermekeiket, dacára annak az örökös fenyegetésnek, hogy az egyház kiátkozza őket ezért. Az ország mai elnöke is egyik ilyen iskolának a növendéke. Fent az indiánok hegyei között is, a Titicaca-tó körűi, tizenhat elemi iskolát nyitott meg ez az egyház. A városokban kórházai is vannak, ápolónők tanfolyamaival. Biblia-iskolákat indítottak a falvakban is, és nagy szorgalommal folyik a felnőttek írni-olvasni tanítása is az indiánok között, úgy hogy most már munkásvezéreket is tudnak választani ezek a szegény elmaradott népek, akiknek az értelmi, erkölcsi és társadalmi felemelése érdekében a római egyház négyszáz éven keresztül alig tett valamit. Most az óvodáktól fel az egyetemi diákok otthonainak építéséig, könyvtárak és munkásszervezetek alapításáig elér a protestáns egyházak munkája. — Csak itt is az a főbaj, amiről Krisztus beszélt: az aratnivaló sok, de az arató kevés! Kérjük az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába! Ezért kell az egyházaknak missziói munkát végezniük! A beiruli dékán. — Akiknek az Isten megengedte azt a kiváltságot, hogy járhattak Lebanon földjén, azok mind elragadtatással beszélnek ennek az uj országnak természeti
