Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-01 / 19. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 19 megváltoznék, nem változtatná meg őket magukat. Isten Országa belül van. Bajaink legnagyobb része sem kívül van rajtunk, hanem bennünk. De azért nem szűnünk meg hitegetni magunkat azzal az áltatással, hogy milyen boldogok és elégedettek volnánk, ha az emberek meg a környezetünk megváltoznék. Valaki a minap a vonaton azt mondotta: “Gyűlölöm Chicagót. Óh bárcsak New Yorkban lehetnék!” Egy pillantás az arcára elég volt annak megértésére, hogy New York éppen olyan emészthetetlen volna számára, mint Chicago. Nincsen annak semmi értelme, hogy kívülről kerülgetjük azt a rosszat, ami bennünk van. Ha belül nincsen békességünk, bizony nem volnánk mi boldogok még a mennyországban sem. Olvashattuk egy Cinderella-leánynak a történetét, aki két millió dollárt örökölt soha nem látott nagybátyjától. “No most végre azt tehetem, amit mindig akartam tenni. Csodálatos lesz az életem mostantól fogva!” Az utolsó hír felőle arról szólt, hogy a harmadik férjétől volt válóban és nyomorúságos volt az egész élete a két milliója dacára is. Hiába reménykedett, hogy az a sok pénz majd boldogságot és békességet hoz az életébe. Maga bevallotta, hogy “szerencsétlenebb a sokkal, mint valaha is volt a kevéssel”. Bajaink legnagyobb része nem kívülről jön: mi magunk okozzuk azokat. Még ha meg is tudnánk változtatni a külső körülményeket, amiket boldogtalanságunk okainak tartunk, még az sem tenne bennünket boldogokká. “Az Isten Országa tibennetek van” — vagy pedig nincsen sehol ti reátok nézve. Az igazság az, hogy amikor valami nem jól van mi bennünk, akkor minden rosszúl van rajtunk kívül. Vegyük példáúl azt, hogy amikor fáradtak vagyunk, sötétnek látjuk az egész világot és nem hisz- szük, hogy el tudjuk viselni az élet nehézségeit. De amikor kipihentük magunkat, csak csodálkozunk azon, hogy miért voltunk olyan csüggedtek, amikör fáradtak voltunk. Az irodákban délután négy óra után kezdődnek a veszedelmek. Ami reggel nyolc órakor még semmiségnek látszott, négy óra után elviselhetetlennek tűnik fel. A világ mindig akkor legrosszabb, amikor legfáradtabbak vagyunk. — Pedig nem a világ változott, hanem mi magunk. Lélekbúvárok szerint ugyanez az eset februárban meg márciusban. November és december meg január leszedték rólunk nyári vakációnk felüdítő hatásait. Amit júniusban és júliusban könnyen vettünk, azt márciusban semmiképpen el nem tudjuk tűrni. Pedig az mind nem kívülről jön: mi fáradtunk el; a baj bennünk van. “Isten Országa tibennetek van” — de a pokol országa is. így is mondhatnánk: “Bennem lehet a menny vagy a pokol.” Ezért fontos az életünk lelki egyensúlya. Mert az nem bűn, ha fáradtak vagyunk, ellenben az már bűn, ha megengedjük, hogy a fáradtságunk legyen úrrá rajtunk. Egyik lelkészünktől hallottam, hogy amikor fáradt, mindig imádkozik. “Bámúlatos az”, mondotta, “hogy meg tudja változtatni a világ képét az a kis idő, amit az imádkozásra fordítottam.” Persze, imádsága nem a világ képét változtatta meg — hanem őt magát. Ez az, ami a legtöbb ember életéből hiányzik: egy kis idő a Jézus Krisztus társaságában. Hogyan találhatnék bele Isten Országába, ha nem gondolkozom másról, mint tőzsdei részvények árhullámzásáról, meg számlákról, vagy arról, hogy milyen nagy tömeg lesz ,a földalatti vasúton. Szemünket feljebb kell emelni. Több az élet, mint naponta három táplálkozás vagy háztakarítás. Két évvel ezelőtt egy barátom idegletörést szenvedett; hónapokig nem tudott dolgozni. “Eleinte” — így mondta el nekem — “a munkámat hibáztattam, a folytonos feszültséget. De aztán egy nagy felfedezést tettem. Rájöttem, hogy a hiba nem rajtam kívül, hanem bennem volt. Elkezdtem imádkozni, nagyon komolyan és teljes szívemből. Istenre irányítottam minden gondolatomat és az Ő Krisztusban kijelentett akaratára — és azóta csupa öröm és boldogság az életem!” Csöndességben hallgatni Isten vezetésére időt és elmélyedést kíván. Becsületesen meg kell látnunk, hogy milyenek vagyunk, és eléggé alázatosaknak kell lennünk ahoz, hogy beismerjük, hogy egymagunkban nem vagyunk mindenre elégségesek és hogy Isten erejétől és hatalmától függ az életünk. (H. B.W.) KI A BŰNÖS? Irta: Némethy László Még hideg tavasz volt, mikor egyik este, amint feleségemmel az orvostól voltunk visszatérőben, szemünk láttára dobott ki két ember egy harmadikat a korcsmából. A szerencsétlen ember hosszan nyúlt el a járdán. Megsajnáltam. Felhúztam egy lépcsőre és igyekeztem életet verni belé. Angolúl kérdezgettem: miért alacsonyodott le ennyire az élet mocsarába, hogy íme az ivóból is kidobják a társai? Mikor kiderült, hogy magyar, jobban szégyeltem magam, mint ez az elesett ember. Mert az idegenben, ha tisztességes és becsületes a magyar, nemzetére dérit fényt és jóvéleményt. Az idegenben minden nemzetiségnek szeme
