Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-01 / 19. szám
20 REFORMÁTUSOK LAPJA rajtunk és cselekedeteink szerint fajtánkról mondanak ítéletet. Amennyire ilyen állapotában lehetséges volt, csak úgy próbáltam meglévő emberi érzéseire apellálni, ahogyan jónak látszott. Hivatkoztam magyar mivoltára. Emberi lényére. Hitére. Istenére. Ne legyen szemét semmiféle társadalomban. Ne aljasítsa le honfitársait ilyen magatartással. Leint és kérlel, hagyjam abba. Mutatja a szemben lévő szép tégla sarokházat. Mondja: az az övé volt. De, — folytatja, — mindennek az asszony az oka. Újra mondom neki: jár-e templomba? Mikor volt utoljára Isten házában? Ki a papja? — Erre nem emlékszik, mert nem jár ilyen helyekre. Papoknak sem hisz. Döbbenetesen belém nyilait az emberi fájdalmak és szenvedések bűne. Idegen nagyvárosok mocsarában tömegesen, magukra maradtan, családoktól elhagyott züllő magyarok. Az egyházak laza ölelő karjaiból kihullott fajtám, magyar vérem. Akire pedig büszke vagyok a munkájáért. Bányákban töltött évtizedeinek izzadásáért. Ki valószínű vagyont szerzett és vesztett el. Asszonyára hivatkozott, mint Adám bűnbeesésének okára. Az meg a kígyóra. A kígyó merészségében a madáchi elmélkedés szerint egyenesen a Teremtő szemére veti gyarló teremtményét: “Te alkottad!” Mint szélmalom-harc, olyan a hitetlenség önmagába visszatérő görbéje. Mindent belehoz önmentésére és próbálja bűnét, gyarlóságát és szenvedélyét másra hárítani. Nem ő az oka. Mindenki más, még Isten is részese lehet bűnének. Elmaradottságában ez is vádlóan lépett fel a kegyelmetosztó szerető Teremtő Isten ellen is. Éhez volt esze. Részegségében a tisztát okozta. — Sírni szerettem volna ez ember helyett. Mint tette Krisztus, mert nem a saját kínját, szenvedését bánta, hanem Jeruzsálemnek és az ő népének pusztulását. íme, e jobb sorsra méltatlanná lett magyar, akinek kérges tenyere milliókat eredményezett munkaadóinak, mig neki magának öreg vénségére ez jutott: néhány cent egy-két kupicára, hogy feledjen és az utca kövezetére dobják. — Még ezen esemény hatása alatt voltunk, amikor bementünk a gyógyszertárba az orvosságot kiváltani. Várni kellett. Nyílik az ajtó. Valami rém rongyos alak támolyog be. Magya- rúl gyufát kér. Borzadva nézett rá mindenki. Emberi mivoltából ennyire kivetkőzött valakit ritkán lát az ember villanyfényben. Gyorsan szabadúlni akarnak tőle és a gyógyszerész csomag gyufát nyom a markába, közben tuszkolja az ajtó felé. De ő nem hagyja ám magát. Az ajtóban megáll. Hosszú litániát kezd. Nem csavargó ő. Miskolcról való. Volt neki mindene. Ez és ez a neve. Nem rossz ember ő. Nagyot szippant. Horpadt arca jobban beesik. Felette két alakot lát szédületbe taszított lelkem. A Sátánt, aki több és több mérget ad az embernek. Igyál! Szívjad a nikotint! Sokat! Többet! Ha már testedet elvettem, még; elveszem lelked és eszed! És ott látom e nyomorult ember felett az Isten zsámolya előtt könyörgő Krisztust, aki ezért a nyomorult emberért, — énérettem, — minden bűnösért imádkozik. EGYHÁZI HÍREK AZ ISTEN ORSZÁGÁT SZOLGÁLÓ BIZOTTSÁG JELENTÉSE a Magyar Egyházkerület évi közgyűlésén Egyházunk Egyetemes Tanácsa az elmúlt esztendőben hangsúlyozottan figyelmébe ajánlotta helyi egyházainknak és Egyházkerületeinknek a Kingdom Roll Call bevezetését és keresztülvitelét. Egyházi életünk átütővé tételére, helyi egyházunk és közegyházunk programmjának ismertetésére, valamint az iránta való érdeklődés felkeltésére a legnagyszerűbb eszköz a Kingdom Roll Call bevezetése és teljes mértékű alkalmazása. A Kingdom Roll Call teljes mértékű alkalmazásának útjában áll egyházainkban az egyház iránt érdeklődő vezetők, különösképen pedig az Egyház munkáját jól ismerő férfiak hiánya. Pedig amikor angolul beszélő egyházaink tekintélyes része repülő sebességgel halad előre, a bandukoló szekér kényelmes lassúsága mindig nagyobb fokú elmaradást okoz. Missziói adakozásunkban, az apportionment fizetésében az elmúlt esztendőben megint utolsó helyre került Egyházkerületünk. Ennek valószínűleg nem kis részben oka, hogy a tavaly előtti 17 100 százalékos egyházzal szemben csak 13 egyházunk érte el 1955-ben a 100 százalékot. Világszolgálati adakozásunkban viszont a tavaly előtti 16 100 százalékos egyházzal szemben tavaly 21 egyházunk érte el a 100 százalékot. Egyházaink közül 7 egyház semmit sem adott missziói célokra, 12 egyház pedig egyáltalán nem adakozott Világszolgálatra. Egyházmegyéink átlagos missziói adakozásában és Világszolgálati adakozásában is olyan lényeges különbségek mutatkoznak, amit ezen a helyen is meg kell jegyeznünk. Apportionment Világszolgálat Nyugati Egyházmegye 88.07% 80.53% Központi Egyházmegye 52.70% 78.63% Keleti Egyházmegye 52.60% 78.24% Tóparti Egyházmegye 42.67% 47.56%
