Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-11-01 / 19. szám
18 REFORMÁTUSOK LAPJA protestánsok üldözéséről van szó.) Hir kering ugyan a Franciaországban megkötött béke felől, de nem hiszem, hogy az tartós lenne. A mieink, Istennek hála, már állhatatosak és készek. De adja Isten, hogy mi igaz fegyvereinkben bizzunk inkább, mint a kar erejében.” Méliuszhoz intézett második levelét így zárja: “Isten veled kiváló férfiú, legkedvesebb testvérem, az összes orthodox atyafiak gyülekezetével együtt, akiket úgy a magam, mint egész lelkészi kollégiumunk nevében üdvözölj. Könyörögjetek érettünk szüntelenül, ahogy mi is könyörgünk a ti Egyházaitoknak békességéért. — A te Bézád.” Ezekből a sorokból láthatjuk, hogy Béza nagyra becsülte Méliuszt és hogy müveit kiadatni szándékozott. Sajnos, azok még sem jelentek meg, sőt: elkallódtak. A magyar reformátorok közül Skarica Máté is személyesen ismerte Bézát. Európai kőrútján, melynek tervét Szegedi Kiss Istvánnal dolgozta ki, 1570 végén Genfbe érkezett és ott Kálvin utódjával több alkalommal is találkozott. “Az egész Európában leghíresebb nevű férfiú” — írja Sztárai — őt a legnagyobb szívességgel fogadta s beszélt vele magyarországi ismerőseiről: Méliuszról, Szegediről, Hellopoeus- ról, Paksiról és másokról. írja, hogy Béza kezébe adta Szegedinek az antitrinitáriusok ellen írott müvét. Ugyanakkor figyelmeztette őt, hogy azt ne adja még sajtó alá, mert szövegét a szerző még bővíteni kívánja. Erre azonban nem került sor, úgyhogy Béza azt, Szegedi Kiss halála után, 1573.-ban eredeti formájában kinyomatta. Szegediről meg kell jegyeznünk, hogy Luther szellemi hatása alatt kezdte reformátori működését, de az 1550-es évek végén a helvét irányba fordult. A nála mintegy harminc évvel fiatalabb Méliuszt is ő irányította Kálvin felé. Szegedi az egyik legtudósabb és külföldön legismertebb magyar reformátor. A Szent- háromságról írott és fentebb említett müvét Genfben másodszor is kiadták. A pápaságról írott kritikai munkája Bázelban négy kiadást ért meg, “Loci communes” rövidített címen ismert főműve pedig öt kiadásban látott napvilágot ugyancsak Bázelban. 1572.-ben Szegedi és Méliusz örökre lehunyják szemüket. Thury Mátyás értesíti Bézát a magyar reformációt ért mérhetetlen veszteségről és a kor szokása szerint sirverset kér. Béza, Thelegdy Miklóshoz intézett levelében, így emlékezik az elhunytakról: “Bízom, hogy bár azok a legbátrabb veteránok és örök emlékezetre méltó hitbajnokok, Szegedi és Melius, akiket tisztelettel említek, meghaltak és haláluk a legmélyebb sebet ütötte a keresztyén Egyházon, mégis kevés idő múlva majd újak lépnek a helyökbe.” Béza továbbra is összeköttetésben maradt a magyar kálvinizmus képviselőivel. Volt tanítványain kívül Károlyi Péter váradi lelkészszel is levelezett, akit Méliusz után a tiszántúliak püspökükké választottak. A Szentháromság védelmében irt és először Wittenbergben megjelent munkáját Béza rendezte másodszor sajtó alá Genfben. Valószínű, hogy Béza Ska- riczával való ismeretségét is tovább szőtte. Béza rektorsága idején több magyar diák nevét találjuk az Akadémia anyakönyvében. Közülük az erdélyi Enyedi György az unitárius tanok felé fordult és szükebb hazájában az unitárius egyháznak lett nagynevű püspöke. A XVI. század utolsó éveiben Szenczi Molnár Albert látogatott el Genfbe. Naplójában részletesen leírta az agg Bézával való találkozását és annak vendégszeretetét. Prédikálni is hallotta a 78 éves reformátort. íme, egy igen rövid és hézagos összefoglalás Béza Tódor magyar kapcsolatairól. Nehéz, de nagy idők nagy tanúinak a szellemét idéztük; tanuljunk tőlük. ISTEN ORSZÁGA — BELÜL VAN “Isten Országa nem szemmel láthatóan jön el. Sem azt nem mondják: íme itt vagy amott van, mert íme az Isten Országa tibennetek van.” (Luk. 17:20-21.) Urunk nagyon sok olyan emberrel találkozott, aki azt szerette volna tudni, hogy mikor jön el az Isten Országa. Olyanokkal, akik elégedetlenek voltak az életükkel és ezért azt várták volna Istentől, hogy Ő majd “széjjelveri a világnak ezt a cudar állapotj át” és aztán valami titokzatos varázslattal “ujraönti a világot, megadva a szívük vágyát”. Mindenki azt hitte, hogy az Isten Országa majd mindenkit kielégít. Jakab és János az első ülésre vágytak Isten Országában. A farizeusok azt hitték, hogy azt majd ők igazgatják. Izráel gyermekei bizonyosan előkelő helyet kapnak majd benne, ami mindyájukat boldogokká fogja tenni. Jézus Krisztus szemében azonban mindez képtelenség volt. Jól tudta, hogyha az O népe megkapná azt, amit kívánt, az éppen nem az lenne, amit kívántak. Isten Országa békesség és szeretet, igazság és öröm; semmi köze nincsen ahoz, hogy ki igazgat mit vagy ki hol űl benne. Ha Jakab és János ülnének az első székekben az Isten Országában, ők ott is Jakab és János lennének, ugyanazokkal az indúlatok- kal, ingerlékenységgel és haraggal és ön-köz- pontiságukkal. Az, hogy a társadalmi helyük
