Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-10-15 / 18. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA Ez a föllelkesűlés teremtette meg az irodalmi magyar nyelvet, amit a hitviták segítettek csiszolni; a történetírás is ekkor jelenik meg először magyar nyelven; külföldi reformátorok műveinek magyarra átültetése is megkezdődik; sőt ebben a korban futja meg rövid, de fényes pályáját a magyar költészet első lírikusa, a szintén református Balassa Bálint is, aki nagyon szép vallásos költeményeket is írt. Ebben a században még minden csak kezdés — de hogy mekkora jelentősége volt e kezdéseknek, azt legvilágosabban a 'következő, 17.-ik századnak csodálatos magasra emelkedése mutatja meg. Ha meggondoljuk, hogy mily szörnyű veszedelem zúdúlt ekkor a magyar nemzetre — hogy délről a török áradat, nyugatról a Habsburg-zsarnokság zuhant reá, minda- kettő egyformán váratlanul — bizony csak a reformáció páratlanúl vigasztaló erejében találjuk meg a kulcsát annak a csodának, hogy ez a 16.-ik század az addig nem is létezett magyar irodalomnak egyszerre egyik legvirágzóbb korszakává lett. Az irodalom története álmélkodva állapítja meg, hogy “ha a bibliai nép a fogságból visszatérve, egyik kezében fegyvert, a másikban építő szerszámot tartott, a 16.-ik század magyarját sem képzelhetjük el máskép, mint aki egyik kezébe kardot ragad, másik kezében tollat forgat.” A toll azonban már nem lett volna elég gyors eszköz a megszületett irodalom számára: már ekkor is modernebb közvetítési eszközre volt szüksége a megújúlt léleknek. Ez volt a könyvnyomtatás. Az előző században még nem lett volna mit dolgozniok a nyomdáknak Magyarországon — de a 16.-ik században egymás után alapítanak nem kevesebb mint 29 nyomdát. Kik alapítják? Reformátori szellemű ifjú lelkészek, akik most tértek haza a külföldi egyetemekről és úgy tele van a lelkűk eszmékkel, uj gondolatokkal, sürgős mondanivalókkal, hogy azoknak az elterjesztésére nem elég a szószék: messzebbre kívánnak hatni. Huszár Gál amerre jár, mindenüvé viszi magával a nyomdáját és egymás után adja ki a maga és a hozzá hasonlók reformátori írásait. Ugyanígy vándorolt nyomdájával a mátyusföldi Bornemissza Péter. De voltak a reformációnak nagyszívű pártfogói, akik állandóbb otthonokat létesítettek a nyomdák számára. Uj szigeten gróf Nádasdi Tamás horvát bán, később nádor, állított fel ilyen nyomdát, amiben első magyar könyveink megjelentek. Vizsolyban Báthori István országbíró létesítette azt a nyomdát, ahol az első teljes Bibliánkat nyomták. Kolozsváron, Bárt- fán, Lőcsén, Brassóban és Nagyszebenben maguk a városi tanácsok állíttattak fel nyomdát. Debrecenben a Huszár Gál távozása után Mé- liusz Juhász Péter vette kezébe a nyomda ügyét és létesítette az első “könyvnyomtató műhelyt”, amit 1630-ban a város vett meg és tartott fenn egész napjainkig, mint a reformációnak igazán maradandó alkotását. Rengeteg hitirodalmi mű, Bibliáknak, énekeskönyveknek, kátéknak, tankönyveknek, tudományos és szépirodalmi műveknek roppant sorozata szabja meg ennek a nyomdának a páratlan helyét művelődéstörténelmünkben. Kevésbbé volt szerencsés a gyulafehérvári állami nyomda, amit maga János Zsigmond fejedelem állított fel. Rákóczi György oláh betűkkel is felszereltette és így tudták kinyomni Kálvin kátéját az oláhok reformálása érdekében két ízben is (1641 és 56-ban). Amikor azonban a törökök 1658-ban elfoglalták a várost, ezt a nyomdát is teljesen elpusztították. Nagyon jellemző, hogy e század 29 nyomdája közűi 28 a protestánsok alkotása volt. Ok érezték annak szükségét, hogy a fölébredt magyar szellemet ápolják és mindig magasabbra emeljék. A római katholikus egyház csak akkor gondolt nyomda alapítására, amikor hozzákezdett az ellenreformáció munkájához. Telegdi Miklós esztergomi prépost 1578-ban alapította az első katholikus nyomdát Nagyszombatban; ez a város lett aztán az ellenreformáció központi vára: itt állították föl a jézsuiták híres kollégiumát. A nagyszombati nyomdát Rudolf király nagy kiváltságokkal ruházta föl, ugyanakkor minden más nyomdát betiltott. A protestáns nyomdákra azonban a Habsburg királyoknál hatalmasabb Úr vigyázott. A nyomdáknál is erősebb eszközei voltak a reformációnak az iskolák. A Magyar Vallás kezdeti alkotásai között kétségtelenül legdicsőségesebb volt a magyar iskolák létrehozatala. Ebben az első században 125 protestáns iskola világított, nemcsak az ő községük vagy városuk számára, hanem messze földre az egész környéken. Mert ahol a hitjavítás meggyökerezett, ott nyomban iskola is keletkezett. Ahány egyház, annyi iskola létesült a kisebb-nagycfbb városokban, sőt falvakban is. Sajnos, az ellenreformáció már a következő évszázad folyamán elpusztította ez iskoláknak nagyrészét. Megható történet, amikor szomorú sorsukat olvassuk. Ilyen elpusztúlt iskola volt Bártfán, ahol Stöckel Lénárt a virágzás magas fokára emelte azt. Egy másik Tolnán, a Dunántúl egyik legrégibb és leghíresebb iskolája, amelynek olyan tanárai voltak, mint Szegedi Kiss István, Túri Pál meg Béllyei rektor. Ugyancsak a Dunántúl működött az uj szigeti és a még híresebb csep- regi iskola, mindegyik Nádasdi Tamás nádor
