Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-08-15 / 14. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA Az álmok nem mindig hazudnak. Ezt az álmot — ennek magvát — Jézus is megerősíti: “Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cse- lekszitek ezeket.” Olyan világos volt ez, mikor először ragadott meg bennünket Krisztus! Váltottuk Jakabbal: “A hit cselekedetek nélkül megholt.” Már pedig akármilyen szép és nagy- multú legyen is valakinek a vallása, a régi Prédikátor megállapítása ma is érvényes: “Jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.” A LEGENDA FOLYTATÁSA Irta: Csia Kálmán lelkészünk Őszi napokon Balázs az erdélyi rengetegeket járta. Ilyenkor csak az este verte haza őt és kutyáját, az ezer színben haldokló erdőből. Lámpagyujtás után a hosszú estéken jó könyvei között töltötte az időt s a nagy gondolatok s a múlt emlékeinek tündérországát járta be. Mellette kutyája aludt s vakkantott, vagy felsóhajtott, amint álomerdőkben űzte a vadat. Ilyenkor néha kürt szava ordított át a csenden s belehalt a sötétségbe öltözött erdők szivébe. A kürt szava figyelmeztetés volt az erdő és mező népeinek, hogy az ember vasvillával védi az őszi termést. Néha meg egy tilinkó kacagott bele az éjszakába s tele szórta szerelem- s vágy-ruhában járó nótával a szuny- nyadó falut. Egy ilyen estén Balázs összeállította az öreg íróasztal másik gazdájának a szóbeszéd nyomán hozzá is eljutott legendából megismert történetét. Talán csak egy szempillantással azelőtt (az örökkévalóság órajárása szerint) a vízválasztó cséjei hegy másik oldalán, petroleum lámpafénye mellett imádkozott arra az íróasztalra hajolva, annak második gazdája, Tiszteletes Péter Elek. Az öreg székely kúriát, ahol ő született, tragédiák és legendák vették körül. Hatalmas gyümölcsös déli oldalán épült ez a kúria s karcsú fenyőfák övezték. Északi oldalánál mély völgyet vágott magának a hét forrásból lefelé rohanó hegyi patak. Agyagos szakadékok, földomlások között bujkáló víz volt ez s az emberek úgy elkerülték, hogy sokszor hetekig egy lelket se lehetett látni arra felé. Az a legenda járja, hogy 1658-ban, amikor a török porta 140,000 krimi tatárt küldött Erdélyre, ezek felégették s végig rabolták az országot. Azonban csak Etédig jutottak el. Fennebb már, a Küküllő mély torkolataiban, szétverték őket a fejszés székelyek. Etédre azonban a Firtos vizének nyugati völgyén feljutottak. A székelyek a firtosi erdős Cséje ősi tölgyesei közé menekültek. A tatárok végig-száguldozták az üres falut. Mulatságból felgyújtottak egy-egy házat. Majd elvonultak s hirtelen visszatértek, hogy rajtaüssenek a székelyeken. A lábas jószágok otthon maradtak a Péterek pórtáján is s elrejtőztek a nagy kert bozótjaiban. Ha a tatárok elvonultak a faluból, akkor a székelyek visszajöttek egy pár órára baromfit sütni s lábas jószágból pótolni az elfogyott ennivalót. A Péter kúriának akkori háziasszonya is egy ilyen napon jött haza malacpecsenyét sütni s kivinni övéinek az erdőbe. Lóháton indult hazafelé s mikor a falu szélére ért, a hétforrás völgyén ereszkedett le a házhoz, olyan utakon, amilyeneket csak a Székelyföld szülötte tud megjárni. Javában sült a pecsenye a nyitott tűzhelyen, hatalmas nyárson, amikor három tatár vágtatott be lóháton az udvarra. Lóról szálltak, hogy végigkutassák a házat s mivel üresnek vélték azt, lándzsájukat nem vitték magukkal. A ház meglepett asszonya egy nyárssal agyonszúrta mind a hármat. A cifrafaragásu székely-kaputól egy pár méterre, hatalmas arányú tányéralmafa lom- bozott. Alatta kőasztal s körülötte padok. A fiatal költő Kisfaludy, huszárönkéntes korában, sokszor ült az öreg almafa alatt, amig a Péter- pórta akkori hajadonjához szerelmes verseket irt. Kéziratai még most is ott vannak a család könyvtárában. Az öreg ház nagy ebédlőtermében, szív- alaku mélyedésben a hosszuéletű Péter-család mindenfajta fegyverei függtek a falon. Közöttük ott volt Alexius Péter primipilus pallos- arányú kardja is, amellyel harcolt a fehérvári síkon 1848-ban, mint honvéd-főhadnagy. A csata elvesztése után, jó paripája sörényére hajolva menekült hazafelé. El is ért Etédre s mivel a házuk a falu nyugati oldalán van, azt hitte, már meg is menekült. De a nagykapu veszélyes időkben zárva volt s amig kinyitották, az őt üldöző kozákok utolérték s anyja szemelát- tára vagdalták halálra. A fiatal Péter Elek égő sötétszemű gyermek volt. Szülei azt szokták mondani, inkább az anyai ághoz hasonlít. Nem is volt sok benne az ős. Péterek harcias természetéből. Álmodozó csendes hangú gyerek volt s minden figyelmét a templom meg a biblia kötötte le. így azután a kollégiumba került Udvarhelyre. Az öreg intézet falai elnyelték a kicsi székelyt s hűvös boltozatai alatt komoly tudósok tanították meg az élet s a történelem nagy csodáira. Jó tanuló volt. Igazságszeretetéről s szelídségéről volt hires már a kollégiumban. Tógátus diák korában mindig ő volt a közbenjáró a diákok s tanárok között, vitás ügyekben. Nyáron ha hazament, levetette a tógát s vágta a rendet a napszámosok mellett. Öregedő édesapja helyett jóformán minden munkát el
