Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-08-15 / 14. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 PROTESTÁNS VAGY RÓMAI KATHOLIKUS MI A KÜLÖNBSÉG? Mi a római katholikus egyház felfogása a vallás=szabadság felöl? A római katholikus egyház úgy gondolkozik, hogy “a tévedésnek nincsenek olyan jogai, mint az igazságnak”, és ezért elítéli azt az álláspontot, hogy “minden embernek szabadságában áll, hogy azt a vallást fogadja el és gyakorolja, amelyet igaznak hisz.” Ezekben a fejtegetésekben nem egyszer mutattunk már arra a tényre, hogy a római katholikus egyház vallási diktátorság. Tagjai két külön osztályba tartoznak: a papi rendbe, amelyik kormányoz, és a világiak rendjébe, akiket kormányoznak. Ő szerintük ennek a diktátor- ságnak az alapját Krisztus vetette meg, amikor a maga igazságát és föltétien tekintélyét a papságra hagyta. A római egyház azonban még tovább megy ennél. Azt állítja, hogy a papi rendnek joga van ahoz, hogy felsőbbségi hatalmat gyakoroljon a polgári kormány fölött és hogy olyan törvényeket alkosson, amelyek egyetemesen kormányozzák az egész emberi társadalmat. Amikor a pápát trónra ültetik, e szavakat intézik hozzá: “Úgy tekintsd magadat, mint a Világ Uralkodóját, a fejedelmek és királyok Atyját, és Jézus Krisztusnak a mi Megváltónknak Földi Helytartóját.” A római katholikus egyház hivatalosan elítélte (a pápa által 1864-ben kiadott Tévedések Jegyzéke című bullában) azt a felfogást, hogy az egyházat (már mint á római egyházat) el kell választani az államtól és az államot az egyháztól. A protestánsok között is akadnak olyanok, akik e tekintetben hajlandók megegyezni a római egyház felfogásával és elismerik a bevett vagy nemzeti egyházak jogosúltságát; nem egy protestáns egyház, állott vagy áll ilyen viszonyban az állammal. (Ilyen volt a magyarországi protestáns egyházak helyzete is a világháborúk előtt.) Azt a felfogást azonban, ami a róm^i egyház gondolkozásának az alapját képezi, mindenütt visszautasítják a protestánsok, nevezetesen azt, mintha a római egyháznak egyedül volna kizárólagos joga ahoz, hogy államvallássá legyen és hogy ez az államvallási kiváltság minden másforma vallásnak a felfüggesztését vonná maga után. Pedig a római egyház ténylegesen ezt a kiváltságos és minden mást kizáró hatalmat gyakorolta mindenütt, ahol uralomra jutott, mind a mai napig, pl. Spanyol- országban és a délamerikai államokban. Mert az is hivatalos tanítása a római egyháznak, hogy mivel egyedül az ő birtokában van az isteni igazság és • minden velejáró hatalom: a valláshoz nem lehet szabad joga mindenkinek egyformán. Az embernek csak egy szabadsághoz van joga: hogy elfogadja az igazságot — de csakis azt az igazságot, amit a római egyház képvisel. Mert csak az az egy a valóságos igazság, minden más vallás tévedés, mint ahogy ezt a fent nevezett pápai bulla kijelenti. Sőt azt is állítja a római egyház, hogy neki hatalma van erőt is használni, bármilyen földi hatalommal közvetve vagy közvetlenül élni. — Mert a római egyház elítéli azt a felfogást, mintha a bölcseleti vagy erkölcsi tudományoknak vagy a polgári törvényeknek az ismeretét függetlenné lehetne vagy kellene tenni az isteni vagy egyházi tekintélytől. (Ugyancsak a Syllabus bulla szerint.) Mindez voltaképpen azt jelenti, hogy a római egyház ellene van minden valóságos szellemi vagy erkölcsi szabadságnak. Tanítása szerint neki joga van ahoz, hogy megszabja, mit higyjenek vagy gondoljanak az emberek és joga van ahoz, hogy meghatározza, miként viselkedjenek. Minthogy pedig a vallásszabadság nagyon is közel áll az egyetemes szabadsághoz, az eddigiekből világosan következik, hogy a római egyház olyan tökéletesen kiépített szervezet, amely azt állítja, hogy joga van az egész emberi társadalomnak a maga elvei szerint való kormányzásához. Hivatalosan igényli magának azt a jogot, hogy türelmetlen legyen más vallásokkal szemben, és azokban az országokban, amelyekben ehez elégséges hatalmat szerzett, mint pl. Olasz- és Spanyolországokban vagy a délamerikai államokban, mindent el is követ, hogy beszüntesse minden más egyháznak a működését és betiltson minden más Istentiszteletet, a rómait kivéve. Olyan országokban viszont, mint Anglia, az Egyesült Államok és Canada, ahol nincsen elég ereje a maga állítólagos teljhatalmának gyakorlására, ott nem türelmetlen: ott más útakon és módokon igyekszik előnyöknek és kiváltságoknak és jogoknak és hatalomnak a kivívására, amíg számára is eljön a “szabadság” napja, amikor alkalmazásba veheti a maga számára jogosnak hirdetett erőszakot és annak a hatalmával uralkodhatik. Mindezeknek a teljes megértéséhez szükséges visszapillantanunk a történelembe és ott meglátnunk, hogy a római egyház, több mint
