Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-08-15 / 14. szám

4

REFORMÁTUSOK LAPJA

Nem, mert tudjuk, hogy Ő csak EGY egyházat alapított és ma sincsen több mint csak EGY egyház. Ám kegyetlenül szétszaggatva.

Sok keresztyén belátta már ezt és az utolsó ötven esztendő alatt, tehát az ökumenikus mozgalom kezdete óta nagyon lényeges egyesülések történtek. Tizenöt ilyen egyesülés már nagy eredményeket hozott létre: három methodista egyház egyesüléséből országunknak a legnagyobb protestáns egyháza állott elő (9 millió taggal); egyesültek a kongregácionális és a keresztyén egyházak és most egyesülünk velük mi is; két presbiteriánus egyháznak az újraegyesülése most van folyamatban és remélhető, hogy a harmadik is előbb-utóbb csatlakozik hozzájuk; baptisták és lutheránusok szintén nagy egyháztestekbe egyesültek, és így tovább. Nagyjelentőségű eredmény volt harminchat nagy protestáns felekezetnek az Egyházak Országos Tanácsában való egyesülése is, amely éppen olyan kitűnő eszköznek bizonyúlt a protestánsok egyesítésének érdekében, mint világviszonylatban az Egyházak Világtanácsa, melynek legutóbbi (második) világgyűlését itt tartották a mi országunkban, Evanstonban, 1954-ben.

Még mindig folynak a tárgyalások a híres Greenwich-mozgalom ügyében is, amiben kilenc vezető felekezetűnk vesz részt. Ezeknek taglétszáma 17 millió, vagyis az egész amerikai pro- testántizmusnak 35 százaléka. Ne hagyjuk ki annak megemlítését sem, hogy a theológiai szemináriumok között is számos olyan vezető intézet van, amelyik — bár felekezetek alapították — tanításában fölűlemelkedett a felekezeti korlátokon és egyetemes keresztyén jellegűvé vált.

Mit mutatnak mindezek a jelek?

Azt, hogy eljött a cselekvés ideje. Egyesülésben az erő. Ezt műtőit ja az a másként meg sem érthető tény, hogy a római egyház még korunkban is tud terjeszkedni, s országunknak már is a legnagyobb számú felekezete.

Mi fennen hirdetjük, hogy a mi bizonyság- tételünk tisztább mint az övék, és ez úgy is van. De nem lesz-é még erőteljesebb a bizonyságtételünk, ha nem elkülönítve, kisebb-nagyobb felekezetek részéről, hanem egy közös protestáns táborból teszünk vallást arról a Krisztusról, Aki azért imádkozott kereszthalála estéjén: “Atyám, hogy egyek legyenek! . . .”

Krisztus Egyesült Egyháza nemcsak most tárgyaló két felekezetet, hanem minden protestáns felekezetet kíván egyesíteni. Ezért emelkedett fölül név-választásában minden eddig létező csoporton és választott olyan nevet, ami alatt mindnyájan megférünk.

A protestántizmusnak két különböző családja töri most le az elválasztó falat. Nem hittani különbségek választották el őket, hanem

egyházkormányzati különbségek. Az egyikben minden gyülekezet teljesen önálló egyháztest, a másikban a zsinat-presbiteri rendszert gyakorolják. Ebből a szempontból országunkban úttörő lesz ez az egyesülés — Canadában már volt rá példa, ahol az Egyesült Egyházat pres- biteriánusok, kongregácionálisok és methodisták hozták létre. Az ő egyesülésük teljes sikerű volt. Reméljük, hogy az lesz a mienk is.

“ÁHÍTATOS MÉLYSÉGEKBEN”

“Nem esik meg gyakran” — mondja országunk vezető vallásos lapja, THE CHRISTIAN CENTURY — “hogy szervezkedési ügyekben kiadott hivatalos nyilatkozat olyan áhítatos mélyre menjen, mint ment az a jelentés, amit az Evangéliumi és Református Egyház elnöke, Dr. James E. Wagner, tett a Kongregácionális Keresztyén Egyházak omahai zsinatán.” Ha ez az előkelő lap, számának legelső kezdő helyén e szavakkal közli elnökünk nagy előadásának záró részletét, akkor ez bizonyosan megérdemli, hogy mi is elolvassuk ezeket a valóban “áhítatos mélységekben” járó sorokat:

“Ennek az egyesülésnek Isten szemében az igazi értékét és érvényességét az fogja igazán lemérni, hogy milyen gyökeresen és milyen folyton mélyülő áhítattal fogjuk magunkat odaszentelni arra a feladatra, hogy Istennek e világban való munkája elvégeztessék. Ha a mi egyesített egyházaink bizonyságtételén keresztül a világ megtört szívű népe reménységet és gyó- gyúlást talál, a panaszkodók számára pedig a kegyelem vigasztalása és enyhülése valósággá válik, és az öregek felfedezik, hogy “világosság lesz az estének idején”; ha a fiatal férfiak és nők bölcs vezetést kapnak választásukban és megerősítést, amikor “a könnyű rosszal szemben a nehéz igazat” választották; ha az élet küzdelmeinek közepén a férfiak és nők “megerősödnek az Úrban és az Ő hatalmas erejében”; ha az Isten igazságosságának és szerete- tének parancsolatait eredményesen tudjuk érvényesíteni a mi mindennapos munkás világunkban az embereknek egymáshoz való viszonyában, úgyszintén a nemzetek között is, melyek a hatalom ígéreteivel és veszedelmeivel birkóznak — vagyis ha nem nagy és fellengzős terveket akarunk kitalálni, amikkel a világot jobbá tegyük, hanem jobban fogjuk végezni azokat a régi szolgálatokat, amikre papok és próféták mindig odaadták magukat: — akkor az idő és az események és az Örökkévaló Isten halk suttogásai fogják megerősíteni azt a mi mostani hitünket, hogy a Krisztus Egyesült Egyházának megalakítása valóban az Ő akarata volt.”

Hevenyészett magyar fordításunk nem tudja visszaadni az eredeti szöveg szépségét és erejét.