Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-08-15 / 14. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press

Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio.

Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa.

Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses.

Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938.

MEGFIGYELÉSEK

“Krisztus Egyesült Egyháza”

Ha Isten is úgy akarja, egy év múlva megszűnik az Evangéliumi és Református Egyház és megszűnnek a Kongregácionális Keresztyén Egyházak és e két egyházi szervezetnek remélhetőleg minden tagja és minden gyülekezete együtt fogja megalkotni azt az uj egyház-szervezetet, amelynek a hivatalos neve ez lesz: “KRISZTUS EGYESÜLT EGYHÁZA”. Az ala- kúlást kimondó közös Egyetemes Zsinatot az 1957.-ik év június havának 25.-ik napjára hívják össze; e zsinati gyűlésre a kongregácionális egyházak Omahában, Neb., junius 20-27. napjain tartott Egyetemes Zsinata már ki is küldte a maga választott képviselőit, míg az evangéliumi és református egyház a maga hivatalos képviselőit a Lancasterben, szeptember hó első napjaiban tartandó Egyetemes Zsinaton fogja megválasztani.

Az omahai zsinat által a mi egyházunk tagjaihoz és gyülekezeteihez intézett szózatnak legnagyobb részét lapunk első oldalán találják olvasóink, míg a zsinat lefolyásáról szóló híradásunk e szám 14.-ik oldalán olvasható. E helyen magáról az egyesülésről kívánunk szólni.

Kétség nélkül nagyon sokan lesznek magyar testvéreink között, akik mélyen fájlalni fogják, hogy Egyházuk hivatalos nevéből kiesik a REFORMÁTUS szó. Ebből azonban nem következik az, hogy egyházközségük nevéből is ki kell azt ejteniök. Az Egyesült Egyházban is megmaradhat a gyülekezet neve a maga régi formájában, pl. így: “A Krisztus Egyesült Egyháza, Első Magyar Református Egyház, Cleveland, O.” De különben sem a név a legfontosabb ebben a kérdésben. Inkább nézzünk szembe magával az egész egyesülési mozgalom lényegével.

Azt már tudják olvasóink, hogy ez a mozgalom az úgynevezett ökumenikus törekvéseknek a szülöttje. Az evangéliumi keresztyénség- nek ez újkori mozgalmáról nagyon sokat írtunk.

Igyekeztünk rávilágítani arra, hogy miért nevezték el Amszterdamban, ahol az Egyházak Yilágtanácsa 1948-ban megalakúit, a keresztyén- ség botrányának és a protestántizmus bűnének ezt a mi szörnyű széttagoltságunkat, amit korunkban már éppen úgy nem lesz lehetséges sokáig fenntartani, mint ahogy a nemzetek között lehetetlenné vált a régi birodalmaknak, vagyis a hódoltságoknak vagy gyarmatosító politikának a fenntartása. Az ázsiai és afrikai “ifjabb egyházak” között, amiket régebben “missziói területeknek” neveztünk, már abba kellett hagyni e “botrányos” megoszlatást: ott már egyesíteni kellett a protestáns egyházakat, másként lehetetlen lett volna folytatni a keresztyén hitterjesztést. Mert ezek a sárga vagy barna vagy fekete bőrű testvérek nem metho- disták vagy baptisták vagy presbiteriánusok vagy reformátusok akartak lenni, hanem KERESZTYÉNEK. Mert azt a tanítást olvasták Bibliájukból, hogy “egy test és egy lélek, mivelhogy elhívatástokban is egy reményre hívattatok el; egy Úr, egy hit, egy keresztség, egy Isten és mégis mindenek Atyja.” (Ef. 4:5-6.) Az ökumenikus mozgalom világgyűlésein protestáns hittudósoknak egész serege mutatta ki az Uj-Testamentum bizonyságainak százaiból, hogy megoszlattatásunk nem isteni, hanem emberi cselekmény volt, tehát éppen olyan hibás, mint a római egyház általunk elítélt sok emberi találmánya, amikkel Krisztus tanításától messze eltértek. Hát mi meg tudnánk-é állani Urunk előtt, és tudnánk-e menteni szétszakado- zottságunkat, amikor a Getsemánéban gyötrődő ajkairól ötször ismételve halljuk a könyörgést: “Atyám, hogy azok, akiket nekem adtál, egyek legyenek! . . .”

Amíg azonban csak sajnálkozva emlegetjük ezt a “bűnünket” és nem teszünk semmit e “botránynak” a megszüntetésére, mindaddig mi érettünk hiába könyörgött Krisztus Urunk. — Országunkban 20 methodista, 24 baptista, 20 lutheránus, 10 presbiteriánus és 4 református egyháztest működik. Tanítjuk és hisszük, hogy az Egyház a Krisztusnak földön maradt teste. Ilyen sok különböző teste volna Urunknak? -—