Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-06-01 / 11. szám
EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH Volume LVL, Number 11. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., June 1, 1956. TEMPLOMSZENTELÉSI IMÁDSÁG IRTA ÉS A MORGANTOWNI TEMPLOM FELSZENTELÉSEKOR ELMONDOTTA HARANGI LÁSZLÓ LELKÉSZÜNK Nagy jóságú Istenünk, kegyelmes Atyánk a Jézus Krisztusban! Az egek beszélik a Te dicsőségedet s kezeid munkáját hirdeti az égboltozat. Minden teremtményed előtted hajol le s mond dicséretet Felségednek, ó szentek Királya! Terűjtad kívül nincs valóságos élet s Te vagy a mi legfőbb javunk. Áldunk Téged őseinknek adott drága örökségért, a házadhoz való féltő szerétéiért, Igéd igazságáért, a zsoltár énekekben adott vigasztaló kegyelmedért. Hálát adunk néked, hogy gyermekkorunkban lábainkat az ősi földön hajlékod felé irányítottad; hálát adunk néked egykori tanítók és prédikátorok lángoló hitéért és lelkesedéséért, imádságukért, életük példájáért, szigorúságukért és titkon ejtett könnyeikért. Hálát adunk néked ünnepbe öltözött virágos mezőkért, a völgyeken és réteken végigömlö harangszóért, a verejtékért, mely a földre hullt s a fohászért, mely felfelé szállt. Hálát adunk néked e gyülekezethez lehajló kegyelmedért, hogy buzgóságukat növelted, hitüket erősítetted, reménységükben nem szégyenítetted meg őket: íme kész a Te dicsőségedet szolgáló hajlék. Nincsen másban dicsekedésünk, hanem csak Te- benned, örökkévaló Atyánk, ki felemelted népedet s nem engedted, hogy megtántorodjanak, akik T ebenned bíztak. Bevalljuk, hogy méltatlanok vagyunk hozzánk hajló kegyelmedre, mert nincs a mi csontjainkban igazság, mert a magunk gondolatai után megyünk és mindnyájan gonosz szivünk hamisságát csélekesszük. Nem is a mi igazságunkban, hanem a Te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elődbe a mi esedezéseinket, mert tied, Uram, az igazság, mienk pedig orcánk pirulása: jöjj és legyen áldásod e néked szentelt hajlékon! Áldd meg e ház csendességében a békességre jutott lelkeket, a felhangzó énekeket, az Ige magvetését, hogy vakságunkban kapjunk világ ősit ást, tudatlanságunkban tanítást, b űn ö s voltunkban megigazúlást, kísértéseinkben tisztánlátást, erötlen- séginkben kegyelmet, szorongatásinkban szabadulást, betegségünkben gyógyulást, fájdalminkban és gyászunkban vigasztalást. Mutasd nekünk a Te útadat, hogy járhassunk a Te igazságodban és teljes szívvel féljük a Te nevedet. Adj szent biztatást Evangéliumod e maroknyi népének, hogy “ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az Országot!” Imádkozunk SzentLélked ajándékáért: akaratunkat az hajtsa mindenekben a néked való engedelmességre, az gerjesszen égő buzgóságot bennünk a Te dicsőséged terjesztésére. Tedd szívünket is lakó templomoddá, hogy hivatalunk és állapotunk szerint Intessék magunkviséléséből szent Felséged dicsőséges ismerete, hogy félretéve az akadályt és a megkörnyékező bűnt, növekedjünk Abban, aki a Fej, a Krisztusban, s az igazságot követvén szeretetben lehessünk szent Fiad jó illatja életünk minden idejében. Áldd meg e gyülekezetét, pásztorát s vezesd őket továbbra is a Te kegyelmed útján. Most pedig készítsd szívünket Igéd hallására, Atya, Fiú, SzentLélek Isten, mert a Te Igéd igazság, mely felemel, ujjászül, megszentel és megdicsőít, szent Fiad által. Amen.
